Amiről az orvos nem mindig beszél

„Jaj, hiú, önhitt orvosok”

Írta: Laik Eszter

Új, magát provokatívként jellemző magazin került piacra, amely azt ígéri: eligazít bennünket az orvoslás dzsungelében. A Kossuth Kiadó a gasztronómiai és történelmi téma után most az egészségnek szentel egy új havilapot, és mindazon kérdéseknek, amelyekről orvosunk jó eséllyel nem beszél.

Az alcím Moliére Képzelt betegének nyitódalából való. Nézzünk szembe vele, a gyógyítás ma is egyfajta mágia. Azaz rítus, ahogy Szendi Gábor, az új magazin egyik szakértője fogalmazott a sajtóbemutatón. Ebben a rituáléban a nekünk osztott szerepek szerint viselkedünk: a beteg aláveti magát az előírt kezeléseknek, az orvos pedig igyekszik a mindenhatóság, de legalábbis a hathatósság látszatát fenntartani. Így aztán van, amiről inkább hallgat. A frissen induló lap címe is erre utal: Amiről az orvos nem mindig beszél. (Valószínűleg a leghosszabb cím a sajtótörténetben, és juszt sem írtuk minden szavát nagybetűvel.) A címre később még visszatérünk, mert az egyik szónak különösen fontos szerepe van benne.

Szekeres Mónika, Kocsis András Sándor, Molnár Gabriella

Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó igazgatója elmondta, színes magazinjaik sorába a GoodFood és a BBC History után most belépett az egészségmagazin is, a „ne árts, segíts és tájékoztass” jegyében. Ez a lap is brit licenc alapján született, de ahogy Molnár Gabriella főszerkesztő hangsúlyozta: nem szolgai másolásról van szó – „arra alkatilag is alkalmatlan vagyok”, így Molnár, aki több mint tíz évig dolgozott a Nők Lapja élén –, hanem támaszkodnak a brit cikk- és szakértői bázisra, de ez kiegészül a magyar szakértők írásaival, valamint a magyar olvasóközönség igényeihez szabják a teljes tartalmat.

De miért érdekes tudni azt nekünk, a (képzelt avagy valós) betegnek, hogy az orvos esetleg valamiről nem tájékoztat? Nem jobb vakon bízni és hinni? Molnár Gabriella úgy jellemezte ezt a viszonyt, mint amelyben mindkét félnek igaza van: a beteg többet szeretne tudni, az orvosnak pedig nem feladata, és ideje sincs részletekbe menően mindenről tájékoztatni. A magazinkészítők alapállása, hogy eleve nem létezik szent és sérthetetlen orvostudomány. Kocsis András Semmelweis példáját hozta fel – akiről egyébként egy szép nagy cikk is szerepel az első számban –, mint a saját kora felfogásával küzdő magányos harcosét, aki „kilépett a szcénából, mint a hadászatban Nelson”. Bizony, hol voltak akkor még egészségmagazinok, és ilyen szempontból valóban megnyugtató kézbe venni ezt a csillogóan színes lapot. Semmelweis példáját Szekeres Mónika is megemlítette, és a szerkesztő saját maga is megtapasztalta az egészségügy bugyrait: mielőtt a bölcsész pályára tért, Egészségügyi Főiskolát végzett, és öt évig dolgozott ápolóként egy pszichiátrián.

Szuba Jolanta, Szekeres Mónika, Kocsis András Sándor, Molnár Gabriella

Szendi Gábor egy gyors tudománytörténeti összefoglalót is tartott: a hatvan-hetven évvel ezelőtti hőskor után, amikor minden orvos személyes felelősséget vállalt a betegeiért, mára ugyancsak válságba jutott az orvoslás. A gyógyító személyét háttérbe szorították a protokollok, a hihetetlen mértékben fellendült gyógyszeripar gyakorlatilag kivásárolta az orvostudományt. Emiatt tartanak életben elavult elméleteket is – ilyen például a Szendi nevéhez leggyakrabban kapcsolt koleszterinvita is. De, mint a pszichológus megvallotta, kezdetben ő is kidobálta a tojássárgáját és a sonka zsírját, és idővel, kellő tájékozódás után változtak csak nézetei. Az orvostudomány független, nem akadémikus kutatói sorra döntik meg a fenti elméleteket, hangsúlyozta Szendi, és hiába nő világszerte az egészségügyre fordított kiadások mértéke (kivéve Magyarországot), egyre többen halnak bele az életmódbetegségekbe. Emiatt aztán virágoznak a fél- és áltudományos irányzatok, kialakult egyfajta orvos- és tudományellenesség, ami nagyon ártalmas – vélte Szendi. Mindezt azért volt fontos elmondania, hogy lássuk: a lap nem ezen irányzatok képviselője. Épp ebben a káoszban kíván tanácsadó szerepet betölteni a független, alternatív tudományos vonulatot képviselve.

László Ágnes, Szuba Jolanta, Szekeres Mónika, Kocsis András Sándor

Ha ezek egymásnak ellentmondó fogalmaknak tűnnének az olvasó számára, álljon itt két példa, amelyet Szendi és a szerkesztők említettek, mindkettő szerepel az első számban. Az egyik a mammográfia káros következményei – nem a vizsgálaté, hanem a szűrés nyomán feleslegesen kezelni kezdett betegek halálozási aránya, valamint a császármetszés Magyarországon kiugróan magas arányszáma. Könnyen lehet, hogy ezek hátteréről egy orvos nem fog nekünk őszintén nyilatkozni. És itt kap hangsúlyos szerepet a magyar címben a mindig szó, amellyel – a készítők bevallották – finomítottak az angol What Doctors Don’t Tell You-n, nem akarták ugyanis magukra haragítani a magyar orvostársadalmat. Hiszen nem az árokásás a cél.

Szendi Gábor beszél

Ám mint egy újságíró kolléga kérdéséből kiderült, a briteknél sem ment simán a lap bevezetése: még kampányoltak is a „hiteltelen” sajtótermék ellen. Szuba Jolanta kiadásért felelős igazgató elmondta: a lap azóta visszakerült a brit piacra, számos országban jelen van, az olvasók szeretik. Az igazgatónő arra is emlékeztetett: minden cikk végén megtalálhatók a tudományos források, egyetemi kutatóhelyek a Harvardtól Oxfordig. Az nlcafé munkatára azért nem adta ilyen könnyen: rendben, de akkor miért ez a címe? Hát mert a lapot el is kell adni, ezt minden képmutatás nélkül kimondták a készítők.

Sejthető volt, hogy előkerül egy kérdés erejéig a viták vörös posztója, a homeopátia is. Hogy mennyire nem ítéletalkotó, verdikt-kimondó lapról van szó, ahogy Molnár Gabriella fogalmazott, bizonyítja, hogy e kérdésben még ők sincsenek egységes állásponton. Szendi nem titkolta: ő ellenezte a téma megjelenítését a lapban, nem híve. Ugyanakkor meggyőződése, hogy létezik egyfajta szürke zóna a tudomány és áltudományok között, sorolhatjuk ide a homeopátiát, de a megmagyarázhatatlan gyógyulásokat is – ilyenkor nem tudjuk, mi gyógyít, de a betegek gyógyulnak. A magazin dolga pedig nem az állásfoglalás, hanem a nézőpontok ismertetése: a nyitottság a kulcsszó. Szendi zárásképp a „tájékozott beleegyezés” fogalmára hívta fel a figyelmet, amely az orvoslás alapja kellene, hogy legyen. Erről persze manapság szó sincs. Ha felír az orvos egy koleszterincsökkentőt, nem mondja el mindazt, ami ezzel kapcsolatban problémás, vagy elküld mammográfiára, de nem jelzi, hogy a legkisebb eltérés esetén milyen kezeléseknek vetnek alá minket. Ennek ellenére a lapban senki nem fog arról olvasni, hogy ne szedjen koleszterincsökkentőt vagy ne járjon szűrővizsgálatra, a szerzők csupán feltárják azokat a tudományos tényeket, amelyekről nem tájékoztatják a beteget.

Az már más kérdés, hogy én, mint beteg mit kezdek a világ információözönében ezekkel az újabb információkkal. Hogy ez nehezít-e a helyzetemen vagy éppen könnyít, nos, ez nyilván egyéni. Aki tehát kétkedés nélkül, vakon bízni akar orvosában, gyógyszerészében, a magazin fogyasztása számára ellenjavallt. Aki pedig szeret minél tájékozottabban próbálkozni a különféle módszerekkel, akár naponta fogyaszthatja étkezés előtt vagy után a vadonatúj tartalmakat. Recept nélkül kapható az újságárusoknál.