+ Ajánló

Villon halálra ítélős négysorosának újabb parafrázisa – Miről ír az Élet és Irodalom legújabb száma – 2017/8

élet és irodalom

Többek között Csordás Gábor Villon közismert, a magyar irodalomban már sokak által lefordított halálra ítélős négysorosának adja három vadonatúj fordítás-variációját.

Többek között Csordás Gábor Villon közismert, a magyar irodalomban már sokak által lefordított halálra ítélős négysorosának adja három vadonatúj fordítás-variációját. De nézzük a további tartalmakat:

FEUILLETON

Gyenge Zsolt a 67. Berlini Filmfesztiválról:

„A 2017-es Berlinálé számunkra természetesen Enyedi Ildikó fantasztikus sikere miatt lesz emlékezetes. Ezen túlmenően, ám ebbe Enyedi alkotását is beleértve azt lehet megállapítani, hogy ezúttal nem a filmművészet kanonizált sztárjai szállították a szenzációkat, hanem rengeteg »kismester«, esetleg rég elfeledett alkotó, eddig mellékesnek tekintett műfajokban vitézkedő rendező hozott remek filmeket.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István: A gyermeteg író

A recenzió Frédéric Beigbeder Oona és Salinger című regényéről szól, melynek alcíme: Egy nagy szerelem Pearl Harbor előtt.

„Az Oona és Salinger regényes kifejtése annak a J. D. Salingerről szóló lexikoncikkekben általában két sort kitevő, a Salerno – Shields-féle könyvben persze egész fejezetet megérő adatnak, hogy Salinger az 1940-es évek elején, nem sokkal második világháborús katonai szolgálata előtt New Yorkban megismerkedett és rövid ideig tartó plátói szerelembe bonyolódott az akkor már Nobel-díjas amerikai drámaíró, Eugene O’Neill legkisebbik gyermekével, egyetlen lányával, az 1925-ben született Oonával. Noha a nagy ember a kislány négyéves korában megszakítja a kapcsolatot Oona anyjával és jószerével soha nem találkozik ezután a lányával sem, a modellkedésre, színészi pályára készülő Oona O’Neill nagy becsben áll a korabeli New York-i aranyifjúság társasági életében, és presztízse elsősorban mégiscsak apja hírnevének köszönhető.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Két kritikát közöl a lap Kukorelly Endre Porcelánbolt című kötetéről, mely a szerzőnek „a kedvenxcekről” szóló olvasókönyve:

Margócsy István: Irodalomtörténet vagy sem

„»Szerintem«  ̶  írja nemegyszer fejtegetéseiben a szerző, s egyszer lábjegyzetben hozzáteszi: »legyen ez a címe a könyvnek?« Helyes lett volna, ha ez lett volna a cím.

Szerintem ez a könyv, a maga sokféleségében, a legutóbbi éveknek legérdekesebb irodalmi »értekezése«, amelyből, mind részleteiből, mind egészéből, egy egészen különleges irodalomszemlélet bontakozik ki – az ily széles látókörű áttekintés a magyar irodalomról amúgy is párját ritkítja; de különösen akkor, ha az áttekintés a legújabb magyar irodalomfejlődést veszi célba.”

Fűzfa Balázs: Agyag és márvány

„Kukorelly Endrének nincs jó véleménye a világról, s nincs jó véleménye benne az irodalomról és az irodalmi életről sem. Írásait emiatt nem szomorúság, inkább (jogos) indulat hatja át. Az első nagyfejezet két jelentősebb terjedelmű tanulmányát is elemi erő zakatolja végig. De nem tör és zúz ez az indulat – mint az elefánt a porcelánboltban  –, hanem »csak« keményen az arcunkba vágja a véleményét. Vagy legalábbis elmondja kérlelhetetlenül, hogy ki írjon irodalomtörténetet, azaz mi mindent kell ismernie annak, aki szeretné megírni a magyar irodalom történetét »az 1970-es évektől 2005-ig« (23.).”

VERS

A versrovatban Csordás Gábor, Meliorisz Béla és Parti Nagy Lajos versei kaptak helyet. Csordás Gábor Villon közismert, a magyar irodalomban már sokak által lefordított halálra ítélős négysorosának adja három vadonatúj fordítás-variációját. Az ehhez a hármashoz kapcsolódó negyedik vers afféle parafrázis Villon nyomdokain:

ráadás

Magyar vagyok, én itt hibáztam.

Születtem rég lebontott házban,

Minden bajból vígan kimásztam,

Elvisz a rák egy büdös zsákban.

PRÓZA

A héten Benedek Szabolcs, Nagy Zsuka, Oláh Mátyás László szépprózája mellett Szabó T. Anna tárcája is olvasható.

Benedek Szabolcs Kádár János életéről ír dokumentarista igényű és pontosságú regényt, az izgalmas részlet egy jugoszláviai látogatást örökít meg, önmagában is remekül érthető:

„Arra ébredt, hogy Zigonic a vállát rázza.

– Ébredjen, Kádár elvtárs. A szülővárosában vagyunk.

Kádár zavartan föltápászkodott. Az autóbusz egy keskeny belvárosi utcában parkolt, orrával az emelkedő irányába. Balkéz felől hatalmas épület látszott, amelynek földszinti rácsos ablakai azt sejttették, hogy börtönnel összekötött bíróság lehet. Ezt erősítette meg a Monarchia korát idéző homlokzatán lengedező piros–fehér–kék sávos, vörös csillagos jugoszláv lobogó is. Jobbra viszont egy ligetecske terült el, Kádárnak fogalma se volt, milyen fákkal, de az látható volt, hogy bár már az október közepén is túl voltak, nem veszítettek el dús lombkoronájukat.

A ligeten keresztül fölfelé kellett kapaszkodni, a fák közé. Kádár azt remélte, hogy a lenti házak között kitekintve megláthatja a tengert. Ám az egyelőre elbújt előle. Zigonic ellenben a liget közepén egy kúriaszerű épülethez vezette. El is mondta, mit kell tudni róla:

– Ez itt Habsburg József főherceg hajdani villája. A liget pedig az ő arborétumának a maradéka. A főherceg bolondult a növényekért. Az idős rijekaiak közül sokan még emlékeznek rá – Kádárra nézett, mintha amaz is idős rijekai lenne, vagy mintha neki is tudnia kellene erről, majd mondta tovább: – Manapság a városi levéltár működik az épületben. Igyekezzünk, várnak bennünket.

A bejáratnál egy nyúlánk, szőke hajú ifjú hölgy fogadta őket, egy vele egykorúnak látszó, keskeny bajszot viselő fiatalember társaságában. Miután szívélyesen üdvözölték egymást, a hölgy egy mappát nyújtott át a bajszosnak, aki azt rögtön továbbadta Zigonicnak. Amaz fölnyitotta a fedelet, és a mappát Kádár elé tolta:

– Nézze csak, Kádár elvtárs, mit kotortak elő szívós munkával a levéltár mélyéről az elvtársak. Ez itt a maga születési bizonyítványa.”

FILM

Stőhr Lóránt Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéről:

„A sejtelmes összhangról, a lelkek közti csodálatos egymásra találásról árulkodó álombéli kapcsolat teljesebb és igazabb-e, vagy a nyelvben létező, tudatos és éber együttlét – firtatja a Testről és lélekről. A berlini fődíjas alkotás mesei egyszerűséggel fogalmazza újjá a romantikus vágyálmot a nyelv és racionalitás elhagyásáról, a szavak nélküli megértésről egy misztikus kapcsolatban, amelyet – szavak, szavak! – szerelemnek nevezünk.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.

Az Élet és Irodalom elérhető online is: www.es.hu

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top