Kepes András nehezményezi, hogy a magyar bulvár felkapta azt a videót, amelyben évekkel ezelőtt ő is kiáll egy budapesti olimpia mellett. Pontosabban azt nehezményezi, hogy anélkül, ahelyett tették azt közzé, hogy megkérdezték volna, mit gondol most ugyanerről. Kepes közösségi oldalán tette közzé álláspontját – ezt közöljük szóról szóra.
Olimpia vagy Nolimpia
Ismerőseim figyelmeztettek, hogy az egyik bulvár feltette a Budapesti Olimpiai Mozgalom (BOM) egy régi videóját, ahol – több ismert művész, tudós, közéleti ember és sportoló mellett – én is elmondtam, támogatom a budapesti olimpia gondolatát. Ha az orgánum és munkatársai célja a kíváncsiság, a tájékoztatás és nem a mocskolódás lett volna, nyilván megkérdezték volna tőlem, miért támogattam sok évvel ezelőtt, és vajon most is úgy gondolom-e.
De minthogy a hazai bulvártól én már régóta nem remélek sem szakértelmet, sem műveltséget, sem tisztességet, álljon itt az én változatom is.
Amikor a BOM 2005-ben, tizenkét éve megszületett, még én is bíztam abban, hogy egy politikától független közös cél, a sport, képes felülírni a megosztottságot és a zsigeri gyűlölködést, ami – meggyőződésem szerint – a tragédia felé sodorja az országot. Végül is a kölcsönös megértés, a békés vetélkedés gondolatából ered az olimpia eszméje is. A BOM-ot reklámozó videón évekkel ezelőtt annyit mondok: “Végre nem csak a fél ország találna magának egy közös célt. És ezt meg is tudnánk mutatni a világnak. Az olimpia nem csak a sportolóknak fontos. Én támogatom a budapesti olimpiát.”
Ideális esetben egy ilyen esemény valóban fellendítheti egy ország gazdaságát; segíti a beruházásokat, serkenti az infrastruktúra, a tömegközlekedés, a turizmus, a szolgáltatóipar fejlődését, munkahelyeket teremt, jót tesz a nemzeti identitásnak és az országimázsnak, népszerűsíti a sportot.
Úgy gondolom azonban, hogy az elmúlt évek során, amióta a politika a sporttal kapcsolatos beruházásokat is besöpörte saját klientúrájának korrupciógyanús, átláthatatlan üzleti bulijai közé, ez a remény is szertefoszlott. Az eddigi beruházásoknak sem végleges költsége, sem a megvalósulás színvonala nem áll arányban az eredeti elképzelésekkel, és erősen kétséges, hogy ez egy olimpia esetében másként lenne, hiszen a szereplők is többnyire azonosak.
Egy olimpia nem csak előnyökkel, hanem sok rizikóval is jár, erre számos példát láthatunk a múltból. Nem véletlen, hogy Budapestnél lényegesen gazdagabb városok (München, Hamburg stb.) lakói sem vállalták, hogy az eseményeket náluk rendezzék. A korrupció árnya mindezeket a veszélyeket csak növeli. Éppen ezért, a BOM-mal már évekkel ezelőtt megszakítottam a kapcsolatot.
Mivel én nem csak sportolóink dicsőségének tudnék örülni – mellesleg függetlenül attól, hogy itthon versenyeznek vagy a világ más táján -, hanem még ennél is jobban annak, ha a hazámfiai egészségesek, műveltek, sikeresek lennének, ha nem nélkülöznének, ezért most úgy gondolom, hogy azoknak a milliárdoknak, amit stadionokra, olimpiára, kétségesen megtérülő beruházásokra szán a kormány ma mindenképpen jobb helye lenne az egészségügyben, az oktatásban, a tudományban, a tömegsportban, a sokszínű művészetben és kultúrában.
Mindenesetre, amikor konkrétan fölvetődött a budapesti olimpia megrendezésének kérdése, az előnyöket és a kockázatokat korrekt módon a főváros lakosai elé tárva, jó lett volna erről megkérdezni a véleményüket. Még most sem késő!
Valami ilyesmit mondtam volna, ha megkérdeztek volna.
