Az Örkény István Színház felkért 24 kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a társulat tagjainak. Itt a 14. páros: Kántor Péter versét Zsigmond Emőke előadásában hallgathatjátok meg.
A sorozatról itt olvashatsz részletesen. Az előző videókat pedig itt nézheted meg.
Örkény Színház
Élő költők társasága
Kántor Péter
OTT REPÜLÜNK
Mit mondjak még, amit nem mondtam el?
Leöldöstünk sok éjt, napot, sok évet,
szálló reményeket szálló reményért,
mint jó katona, kinek ölni kell.
És minden felvonás másféle vértet
kívánt, és hullottak csörömpölve a vértek,
és törülgettük gyűrött homlokunkról
a festéket s a véres verítéket.
Új marsot! S valaki majd iktassa az aktát,
lője a múltakat a felhőbe fel,
s raktározza őket a Jóisten el! –
Nem voltak angyalok, vagy voltak, de hagyták.
Csak etetlek s temetlek! – szólt a Föld morogva.
A vadkantúrásokat mutattuk az égen:
Ott repülünk! Karnyújtásra az éden!
És szikrázott a Nap – fényes borotva.
Videó: Whatevermen Stúdió
