Hogyan segíti a generációk közötti párbeszédet a Nextfeszt? – Interjú Szabó Györggyel, a Trafó alapítójával

nextfeszt

Január 11. és 27. között zajlik majd a Trafó kulturális programsorozata, a Nextfeszt 2017. A fesztivált először 2015-ben rendezték meg azzal a céllal, hogy az Y generáció kevésbé ismert, független alkotóit is bemutassák a magyar közönségnek. A 2017-es Nextfeszt programjában a színház, a tánc, a koncert, a kiállítás és a zene mellett mára az irodalom és film is helyet kapott. A több mint kéthetes rendezvénysorozat egy generációs kérdést boncolgat majd, ami tetten érhető az előadásokban is. Szabó Györggyel, a Trafó alapítójával és menedzser-igazgatójával  beszélgettünk a Nextfesztről. Interjú.

– Milyen elvárásokat támasztottak a rendezvény felé induláskor, 2015-ben? Hogyan fogadta a fesztivált a közönség és a szakma?

– Tulajdonképpen mi azt érzékeltük, hogy megjelent egy fiatal generáció, és nagyon más a világuk, mint a Schilling, Mundruczó, Frenák, Goda, Bodó, Pintér nagy nevű elődeik munkái. Csak annyit szerettünk volna akkor, hogy jobban megismertessük őket és felhívjuk a figyelmet rájuk. Éreztük, hogy fontos bemutatni őket, mivel sokuk rendszeresen dolgozik külföldön, azaz számottevő kinti reputációja van már. Itthon viszont alig ismerik őket, és egy ilyen koncentrált fórummal lehet kicsit előtérbe hozni őket. Az érdeklődés és a visszhang meglepett bennünket, mert igen komolyan vette a közönség, pillanatok alatt elkeltek a jegyek. A Nexttel vitákat is generáltunk, de összességében egy generációs brand lett ez a válogatás, és fókuszba is tudta helyezni. A problémáik tárgyalóasztalokra kerültek.

– Melyik korosztályok érdeklődött leginkább a Nextfeszt programjai iránt?

– Természetesen a fiatalok, de sok vegyes csapat is jött, azaz családok is. Több generáció jelent meg, és talán arra is jó volt, hogy a generációk közötti párbeszéd is egy kicsit javult.

– Alacsony jegyárakkal dolgoznak, van néhány ingyenes program is. Mennyire hajlandó a magyar közönség a zsebébe nyúlni, amikor egy kevésbé ismert, független alkotó darabjáról van szó?

– Azt kell mondanom, hogy a fiatalok számára fontos, hogy olcsó legyen a jegy. Ez ma általában nagyon fontos. A kicsit tehetősebbek számára is, mert ők tapasztalataink szerint nem szeretnek nagyon rizikózni. De az volt a szándékunk az alacsony árakkal, hogy arra ösztönözzük a nézőket, hogy minél több előadást nézzenek meg, és próbálják ennek a generációnak az értékeit, gondolatait, gondjait megismerni. A fórum részét szerettük volna ezzel megerősíteni. A múlt évben egyértelműen működött, és sok olyan nézőnk volt, akik egyébként nem jöttek volna el, ha nem adunk neki fesztiváljelleget.

– Az idei Nextfeszt azt a kérdéskört vizsgálja, hogy miként viszonyul az egyén a közösségéhez. Miért pont ezt a témát választották?

– Ugyanis azt látjuk, hogy komoly identitásválság van. A művészek a közvetlen környezetükre koncentrálnak, és nem akarnak nagy kérdésekkel foglalkozni, hanem azt a mikrokörnyezetet összerakni és elemezni, amiben élnek. Értelmezni akarják azt, hogy miben élnek, miképpen épülnek fel a kapcsolatok, bizonyos értelemben intim szférákba, mikrovilágokba láthatunk be. Ha sokat nézünk meg, értelmezhetővé és elemezhetővé válik mindez. Saját világukat vizsgálják, közösségeiket térképezik fel, és keresik ebben saját szerepeiket. Érdekes nagyon, hogy a külső makrovilág viszonyai – például a hatalom – miképpen jelennek meg az ő viszonyaikban.

– Az idei fesztivál programjában már a filmek is szerepet kapnak. Mozgóképes egyetemi szakok vizsgafilmjeit vetítik majd a Trafóban. Milyen főbb szempontok alapján válogatták ki az alkotásokat?

– Az volt a célunk a filmekkel, hogy integráljuk ezt a szektort is a folyamba. Teljesebb, markáns képe legyen annak a nézőnek, aki tényleg kíváncsi a generáció gondolataira. A film nagyon fontos nyelv ma is, és sok érdekes megoldás születik nagyon kis pénzből. A sok műhely sok nézőpontot képvisel elv érvényesül itt is a szerkesztésben.

– A Nextfeszt nem titkolt célja, hogy nagyobb nyilvánosságot adjon a kevésbé ismert, tehetséges alkotóknak. A magyar kultúrpolitikát tekintve mennyire vannak nehéz helyzetben a független hazai alkotók?

– Eléggé kritikus, mert nagyon kevés pénzből kénytelenek gazdálkodni. E hiányt csak színpadi jelenléttel képesek pótolni, de ennek következményei nem szerencsések. Egyre több a szórakoztató darab, és kevesebb az innovatív. A megélhetés biztosítása okán sok előadásban részt venni nagyon is érthető stratégiája a színésznek, táncosnak egyaránt. Így viszont a művészek egyeztetései igen gyakran meggátolják a nagyobb létszámú produkciók játszhatóságát. Az egyeztetés egy kész őrület, hiszen mindenki függ mindenkitől. Kevesen tudnak ebből kimenekülni, ezért társulatra vágynak. Mindenki időt szeretne nyerni, hogy elmélyülhessen, kutathasson, de nincs idő rá, pénzt kell keresni. A tempó nagyon feszes sokaknak, míg másoknak, akik nem tudnak belekerülni ebbe az intenzív magba, azok meg alig jutnak munkához. Ellentmondásos a helyzet, feloldása pénzzel lehet. Sajnos sokan gondolkodnak azon, ha nem jön valami segítség, akkor más irányokat vesznek. Például táncosok nagy számban keresnek külföldön megoldást, mint ahogy Mundruczó, Bodó, Schilling is erősen támaszkodik a külföldi lehetőségekre.

A 2017-es Nextfeszt teljes programját ide kattintva böngészheted.