Fidel Castro a Balatonon

kádár jános és fidel castro balaton

1972-ben amikor Kuba és Magyarország ugyanabba a politikai táborba tartozott, Fidel Castro ritka külföldi körútjainak egyikén Budapestre látogatott. Fidel szemlátomást kilógott a kelet-európai „létező szocializmus” politikusai közül. Fittyet hányva a protokollnak, nem öltönyben, hanem a kubai forradalmárok olívzöld katonai egyenruhájában vonult el a díszsorfalak előtt.

Castrot természetesen elvitték az akkori Magyarország gyögyszemeként kezelt Balatonra is. A pártelit pórnéptől elzárt, jól őrzött  balatonaligai pártüdülő elnöki nyaralójában éjszakázott. Az épületet azóta is Castro-villaként emlegetik, ennek kertjében adott interjút az akkori egyetlen magyar televíziócsatornának.

A Castro-villa az üdülőtelep keleti végén található, egykor rangú vendégek szálltak meg itt: Honecker, Hruscsov, Brezsnyev, Gagarin és Fidel Castro. A pártüdülő akkoriban körbezárták, a kapukon csak ellenőrzés után lehetett bejutni. A kapunál rendőrök álltak, a nyílt vízen motorcsónakon, a komplexum fölé magasodó löszfal tetején pedig géppuskával és légvédelmi tüzérséggel védték az itt nyaralókat. A kubai elnök nagyon szeretett pingpongozni, állítólag Siófokról hozattak asztalt neki Aligára.

A pikánsan egzotikus kádárkori eseményeket a Magyar Televízió Múlt-kor című műsorának  2006. december 8-i adása eleveníti fel.

 


Fidel Castro Rúz, a kubai forradalom „atyja”, a szocialista Kuba első vezetője Havannában hunyt el ma hajnalban (2016. november 26.) . 

Gazdag kubai cukornád-ültetvényes törvénytelen fiaként 1927. augusztus 13-án született Oriente tartományban, Biranban. 

Születési évét később 1926-ra változtatta, hogy előbb felvegyék a gimnáziumba, és azóta hivatalosan ezt a dátumot tartják számon. Középiskoláit a jezsuitáknál végezte, majd 1950-ben a havannai egyetemen jogi diplomát szerzett. Castro három éven át praktizált, később elnyerte a jogtudományok doktora fokozatot. 1948-ban megnősült, házassága hét évig tartott, második feleségét 1980-ban vette el, összesen öt fia és két leánya született.

Fulgencio Batista 1952. december 10-ei katonai puccsa után Castro társaival az államcsínyt megbélyegző beadványt írt a legfelső bíróságnak. A rendszer megdöntésének reményével 1953. július 26-án mintegy száz társával megostromolta a Moncada-laktanyát. A kudarcba fulladt akció után 15 év börtönre ítélték és Pinos szigetére száműzték. Két év múlva a nemzetközi tiltakozás hatására kegyelmet kapott és Mexikóba mehetett.

Castro 1956. december 2-án a Granma nevű hajón 82 forradalmárral visszatért Kubába. Az Oriente tartományban partra szálló csapat megsemmisítő vereséget szenvedett a kormányerőktől, de Castro néhány társával bevette magát a Sierra Maestra hegységbe és gerillaháborúba kezdett. A nép támogatását élvezve egyre nagyobb sikereket arattak, s kétévi harc után megdöntötték Batista uralmát: a Comandante (parancsnok) 1959. január elsején „szakállasai” élén bevonult Havannába.

Castro 1959-től egészen 2008-ig Kuba első embere volt: a fegyveres erők főparancsnoka és a miniszterelnök, 1961-ben ő lett a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártja (1965-től Kubai Kommunista Párt) első titkára, 1976-ban az államfő és miniszterelnök. Vezetésével földosztást és szövetkezetesítést, államosításokat hajtottak végre. Castro 1961 decemberében bejelentette: Kuba a marxista-leninista útra lépett.

Az államosítások miatt kiéleződött a viszony az Egyesült Államokkal, amely 1961 januárjában megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, április 15-én pedig bombázta a kubai fővárost. Két nap múlva a Disznó-öbölnél 1300 kubai emigráns amerikai támogatással partraszállást kísérelt meg, de a támadás három nap alatt összeomlott.

1962 februárjában Washington kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen, válaszul Castro Moszkva támogatását kérte, és a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába.

A két szuperhatalomnak a világot az atomháború szélére sodró konfliktusa 1962 őszén békésen oldódott meg, Kuba pedig egyre jobban a Szovjetunióhoz és a kommunista ideológiához kötődött.

Az Egyesült Államok bő évtizeddel később, 1975-ben lazított a szigetországgal szembeni embargón, 1978-tól lehetővé vált az emigránsok hazalátogatását, a családok egyesítését, 2014 decemberében pedig bejelentették, hogy Kuba és az Egyesült Államok a viszony normalizálására készül.

FILE - In this June 1972 file photo, Cuba's leader Fidel Castro, center, attends the signing of a bilateral agreement between the German Democratic Republic and Cuba. Castro has died at age 90. President Raul Castro said on state television that his older brother died late Friday, Nov. 25, 2016. (AP Photo/Prensa Latina via AP Images/Rogelio More, File)

fotó:  AP/Rogelio More

Kubában Castro alatt a szocialista gazdálkodás jegyében bevezették a gazdaság központi irányítását, a fő exporttermék cukrot a szovjet tömb vásárolta meg. Kuba kilépett az Amerikai Államok Szervezetéből, 1972-ben tagja lett a KGST-nek, és mind aktívabbá vált az el nem kötelezett országok csoportjában. 1975-ben katonailag is segítette az angolai felszabadító mozgalmat, 1977-ben pedig az etiópiai forradalmat.

A szocialista világrendszer 1989-es összeomlása után Kuba elszigetelődött ugyan, de a Líder Maximo (legfőbb vezető) belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni. Castro továbbra is korlátlan hatalmú vezetőként állt országának élén, jelszava nem változott:

Szocializmus vagy halál.

A szovjet támogatás elmaradása miatti ellátási válságot ügyesen kezelte: az ellenzéket szigorúan kordában tartva korlátozott gazdasági reformokat vezetett be. Megengedte a dollár birtoklását magánszemélyeknek, elfogadta a magánvállalkozást, tűrte a külföldi tőke ellenőrzött behatolását.

Castro a valós vagy vélt ellenfeleivel keményen bánt el:

több tízezerre teszik a megkínzott vagy kivégzett ellenzékiek és ellenállók számát, sokakat bebörtönöztek, újabb tízezrek lélekvesztőkön Floridába menekülve vesztették életüket.

Hatalma azonban nemcsak a félelmen alapult: legendás volt meggyőző ereje, gyengéje volt viszont saját tévedhetetlenségébe vetett hite. Gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt, és még idős korában is többórás beszédeket tartott.

Castro a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mint az az ember, akit a leggyakrabban akartak meggyilkolni. 1959-es hatalomra jutása óta állítólag 638 gyilkossági kísérletet követtek el ellene.

FILE - In this April 19, 2016 file photo, Fidel Castro sits as he clasps hands with his brother, Cuban President Raul Castro, right, and second secretary of the Central Committee, Jose Ramon Machado Ventura moments before the playing of the Communist party hymn during the closing ceremonies of the 7th Congress of the Cuban Communist Party, in Havana, Cuba. Castro has died at age 90. President Raul Castro said on state television that his older brother died late Friday, Nov. 25, 2016. (Ismael Francisco/Cubadebate via AP)

(Ismael Francisco/Cubadebate via AP)

2006. július 31-én jelentették be, hogy Castro súlyos gyomorműtéten esett át, ezért ideiglenesen átadta tisztségeit öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúlnak, aki 2008. február 19-én lett hivatalosan az államtanács és a minisztertanács elnöke. Fidel lemondott főparancsnoki tisztéről is, utolsó posztját, a kommunista párt első titkári tisztségét 2011. április 18-án kényszerült feladni, e hivatalban is öccse követte. 2012 februárjában tette közzé visszaemlékezéseit: a több mint ezer oldal hosszú, kétkötetes könyv, melynek az Idő gerillája címet adták, a diktátor gyerekkorától a kubai forradalomig és hatalomátvételig követi végig az eseményeket.