Hollós Ádám képein nem történelmi idők ismétlődnek, hanem a dolgok

benzodiazepine-2014-99×1

Hollós Ádám Diszkomfort  című kiállítása, 2016. október 20. – 2016. november 19., Várfok Galéria, 1012 Budapest, Várfok u. 11., Képek csoportosítva

Deák Csillag

Fordított Rorschach teszt

A Várfok Galéria felé tartva Hollós Ádám kiállításának címe jár a fejemben: Diszkomfort. Kellemetlen, rossz közérzet vár rám a galériában? Az orvosi szakzsargonban enyhe panaszok leírásánál használjuk, ami még nem éri el a fájdalom szintjét. Leggyakrabban hasi diszkomfortot emlegetünk.

A nagyteremben hatalmas kép uralja a főfalat: Rorschach triptichon. Fények, színkavalkád, meztelen, fiatal fürdőző nők, a középpontban egy kisfiú áll. Modern oltárkép, angyalok nélkül, élvezzük az életet. Semmi sötétség, levertség, pusztulás vagy fenyegetettség, látszólag minden rendben van. És ez a látszólag a kunszt. Fordított Rorschah teszt! Ugyanezt érezhetjük a Monachopsis kép láttán, a fiatal lány a mosdóban a tükörbe néz, a magányosság érzése, hogy kívülálló, nem azért jön létre, mert egyedül van a helyiségben, egy mélyről jövő, nehezen meghatározható érzés, (monachopsis), hogy nem vagyunk a helyünkön. Hiába vannak térbe és időbe helyezve a figurák, téren és időn kívülre kerülnek, pszichológiailag. Élethelyzetek, amelyeknek perspektívája, jövője alig körvonalazható.

Asylum (2016 - 99x124cm - akril, bükkfa)

Asylum (2016 – 99x124cm – akril, bükkfa)

Hollós sorra veszi a mítoszokat, játszik velük egy belső térben, megidézi őket, hogy bőrükbe, világukba bújva saját korára nézzen rá, álruhában (Midas). Festészetében a külső és belső tér válik egyik főmotívummá, az utca, a gyár, az üzem, a szoba  A térben leli meg a mozgalmasságot, miközben a nyugalmat keresi, azt a pillanatot, amely az élethez köti. Kopik a csend, kopik a zaj és a falak, kopnak az ízületek, kopik az élet  minősége, kopik az ember (Manëa). Visszakoptatja a szocreált, a valóságot. Technikai bravúrral és leleménnyel. Kompozíció mozgalmasak, legyen azon egy vagy több figura, szereplő. Több figura esetén a figurák egymáshoz való viszonyát látjuk, egy figura esetén a figura viszonyát a tárgyhoz (Diszkomfort, Maestro). Felesleges figurák, felesleges események, történések. Sziszüfosz itt mindenki. Hollós világa abszurd világ, ennyiben Camus követőjének is nevezhetném. Képein fontosak az egzisztenciák, mi adja egy ember fontosságát, értékét és értelmét (Asylum, Diszkomfort, Monachopsis). Hol vannak a határok, amelyek kijelölik a mennyiségi és a minőségi értékek súlyát, helyzetét, elfogadását, elutasítását.

Rorschach triptichon (2016 - 125x398,5cm - akril, bükkfa) - fürdőzés

Rorschach triptichon (2016 – 125×398,5cm – akril, bükkfa) – fürdőzés

Hollós képei építészeti alkotások is, olyan téralakítások, melyekben megállt az idő. Dárdai Pál filmjét (Megáll az idő) idézhetném. Meddig lehet megalkudni az adott világgal, gátlások nélkül. Meddig lehet az életet nem élni, csak szemlélni? Hollós művei formabontók és innovatívak, inspirálók és izgalmasak. Képein neon árnyalatokat is használ, színsávjai a teret bontják és építik fel. Olyan tárgyi világot hoz létre, amely az elhagyottság, magány, szorongás érzését kelti a kép nézőjében. Várunk valamit, valakire. Beckett Godot-ra várva című sötét, intellektuális drámája ugrik be. Hollós művei is állapotrajzok, látomásos jellegű példázatok. Bennük a pusztulás, a vegetálás, a tehetetlenség jelenik meg. A semmit látjuk, a semmi válik kézzelfoghatóvá. Hollós alkotástechnikája is erősíti ezt. Bükkfára dolgozik, a fatáblakép kidolgozása a régi mesterek munkáját dicséri. Maradandó, akár az anyagi valóság.

Hollós trükkje, hogy sajátos kompozícióival eléri, hogy mi nézők adjunk értelmet a látható és láthatatlan figuráinak, tárgyainak. Egy-egy otthon belső terét látjuk, vagy közösségi helyeket, és mégis az otthontalanság helyei, képei tárulnak elénk. Divat és korszellem hatásait látjuk a múltban és a jelenben is..Figurái a létprobléma és az életmód kérdéseit vetik fel. A háttér nagyobb szerepet kap életükben, mint saját cselekvésük. Ahogy variálja képeinek helyszínét, az ismétlődésekkel mintha az jelezné Hollós, hogy nem változik semmi. Nincs kimondva, ábrázolva, hogy nincs remény, de az sem, hogy nem a reménytelenség jeleneteit látjuk, újra és újra.

Hollós Ádám karakteres festészetével megteremtette sajátos, felismerhető festői világát, stílusát. Mai világunk abszurd világ. Arra a kérdésre, hogy maga az élet értelem nélküli-e, Hollós képei sem egyértelmű nemmel, sem egyértelmű igennel nem felelnek. Bizonytalanságban hagyja a nézői tekintetet. Marad a tér kiismerhetetlensége, benne a tájékozódási pont hiánya. Hogy terei mégis konkrét terek és helyek, azonosíthatók, felismerhetők, Hollós bravúrja. Nem látunk rácsos ablakokat, mégis azt érezzük, be vagyunk valahova, valamibe zárva. Mindegy, hogy hol vagyunk, kint vagy bent. Egy álló, alig változó abszurd világ részesei vagyunk. A Héttoronyban is

Kölüs Lajos

Földi űrutazás

Hol üres, ember nélküli, hol embert őrző, nyomasztó szobabelsők, csarnokok, terek jelennek meg Hollós Ádám képein (Inverz, 2013, Expo, 2013), visszafogott színfelületekkel és geometrizáló (tapéta) motívumokkal, hétköznapi jelenetekkel. Mondhatnám, hogy az Új Lipcsei Iskolát képviseli, ami szó szerint nem igaz, de a lipcsei hatás kétségtelen. Hollósra is elmondható, hogy magas szintű technikai tudással rendelkezik, elkötelezett a figuratív festészet iránt és témaválasztását melankolikus attitűd jellemzi. Erősen vonzódik a narratíva után, illetve az illusztratív jegyek dominanciájához. Témafelvetései társadalomkritikák is. (Monachopsis, 2016, Asylum , 2016, Ambedo ,2016).

Monachopsis (2016 - 99x124cm - akril, bükkfa)

Monachopsis (2016 – 99x124cm – akril, bükkfa)

Figurái önmagukba mélyednek, tükörbe néznek, zenélnek, utcán álldogálnak, szobájukban ülnek. Egyes képeken a szereplők lázasan tevékenykednek, de a cselekedetek, események sehova sem vezetnek (Movie Magix, 2016). A szereplők tétovák, bizonytalanok, nyugtalanok, stresszesek, helyüket keresik, mintha nem lennének tudatában, hogy végzetük közelít és nem sejtik, mi vár rájuk A képekről érzékelhető, megfogható, tapintható feszültség árad, amely adódhat kényelmetlen érzésből, fájdalomból, rossz közérzetből. Valami hiányzik, valami nincs a helyén. A képeken szereplő figurák különböző eszközökkel, tárgyakkal vannak megjelenítve (a Diszkomfort, 2016 figurája hegedül a szobában, a Maestro képen hétköznapi mozdulatot látni, mégis eszembe jut, láncfűrész a csigolyák közt).

Rossz szavak (2016 - 60x80cm - akril, bükkfa) két bicikli

Rossz szavak (2016 – 60x80cm – akril, bükkfa) két bicikli

Pillanatképeket alkot, metszéspontokat, mondhatnám origónak is Menhir. Mintha Chopin játszana egy-egy bagatellt, és ahogy Chopinnél, úgy Hollós képeinél is egy kicsi, egészen intim szférában találjuk magunkat. Ezt a képi világot látjuk magunk körül, bárhova nézünk. Magát a jelent, és ez a jelen a miénk. Időutazunk, de nem lépünk ki a jelenből. Földi űrutazás ez. Nem is járt az ember a Holdon érzés és kétely fog el Hollós képei láttán.

A képek mögöttes tartalma mintha elillant volna (Rossz szavak, Egy fal tele rossz ötletekkel 1,2,3, 4, 5) vagy továbbra is ott van, csak nem fedeztem fel, nem vagyok vagy nem voltam eléggé szenzuális. Nem a történelem ismétlődik, hanem bizonyos dolgok, az idő, az idő változása ellenére megoldatlanok maradtak. A forma válik a megítélés eszközéve, a formák viszonya, maguk a színek és színharmóniák, sötét színek, mintha ki lennének lúgozva, vagy sokadik mosáson lennének túl, kopottak, koptatottak, akár a farmer, sőt lyukasak, szaggatottak is. Ezek a színek nem harsányak, még a neonszínek ellenre sem, és mégis van bennük valamiféle idegesség, idegenség (Seraphim).

Legio v.2 (2016 - 125x200cm - akril, bükkfa)

Legio v.2 (2016 – 125x200cm – akril, bükkfa)

Átfestett világ ez, miközben tudjuk, hogy itt a valóság lép színre, színtelenül, színesre fogva. A szín, ahogy van Goghnál és kortársainál megjelent, nem az többé, inkább álom nélküli matéria, védjegy. Szándékosan kifakult. Csernus Tibor színvilágától is messze elüt, tárgyi világukban már nincs ekkora differencia. Az általa ábrázolt világ mozdulatlan, mozdíthatatlan. Képeinek kortárs feelingje tagadhatatlan (Benzodiazepine, 2014). Ez a trendbe illő látványfestészet sok irányba fejlődhet, változhat. A Várfok Galéria kiállítása segíthet abban, hogy a nemzetközi szcénában és műtárgypiacon megtalálja a rangjához illő helyét.

Hollós Ádám (1984, Budapest) 2011-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán és már ugyanebben az évben közvetlen kapcsolatba került a Várfok Galériával, annak Spiritusz szekciója által. Mesterei: Maurer Dóra és Radák Eszter. Festményei megtörtént eseményeket ábrázolnak. A városi élet hétköznapjaiból kiragadott pillanatképek átértelmezve jelennek meg: Hollós analizálja, szétbontja, majd másfajta minőségben újra összerakja a jeleneteket. Az így létrehozott sűrített képkockák kérdéseket fogalmaznak meg a néző, a társadalom irányában. Legújabb munkáiban ezek a felvetések a diszkomfort érzetére utalnak, olyan jelentekkel találkozhatunk, amik látványa ösztönös asszociációt indít el bennünk, és emlékképek sorát idézik elő.