+ Gondolat

A pesszimizmus alkalmi adagja a remény mérséklése érdekében

Minyó Szert Károly nyitotta meg a kArton Galériában Simicz Ferenc Azt hiszed, szabad vagy? című fotókiállítását, amely Háy János Mélygarázs című regényéből készült színdarab előadását dolgozza fel, volt drogfüggők rehabilitációján. Itt megnyitó szövegét olvashatod.

Minyó Szert Károly nyitotta meg a kArton Galériában Simicz Ferenc Azt hiszed, szabad vagy? című fotókiállítását, amely Háy János Mélygarázs című regényéből készült színdarab előadását dolgozza fel, volt drogfüggők rehabilitációján.

Minyó Szert Károly megnyitójának szövege:

Jó estét,

M.Sz.K képzőművész vagyok, köszönöm a megtisztelő felkérést, örülök, hogy itt lehetek a kArton galériában ma este, és remélem a kiállításnak és a megnyitónak is lesz terápiás hatása számomra is…

a fiúk a bányában dolgoznak!

Néhány tény:

Simicz Ferenc, a Leo Amici 2002 Alapítvány Rehabilitációs Intézet vezetőjének fotósorozata kerül kiállításra ma, A szerző maga is tizenötödik éve drogmentes életet élő felépülő függő.

A kiállítási anyag 29 db. Leica géppel exponált kép, a színházterápiás foglalkozásról, az alkotó által végigkísért időszakban a közösség az „Azt hiszed, szabad vagy?” című előadás létrehozásán dolgozott, a kitűnő kortárs szerző, Háy János: Mélygarázs című regényének felhasználásával. Fókuszban az arc, a test, érintések, mozgások és érzések egymáshoz fűződő viszonyai állnak – az egyén felépülésének útja egy közösség támogató keretein belül.”

Igen erős drámai töltésű képek, munka a mélyben, túlélés, megadom magam szituáció és újjáépülés, talán ez a terápia lényege, de ezzel le is állok, nem akarom megmondani mi a terápia lényege… maradjon ez titok!

A tudatosan választott fekete-fehér képi világ pontosan és hűen közvetíti a terápia igen-nem egyszerűségében is kíméletlen kérdésfeltevését, mielőtt belépnénk az árnykép tartományba és elkezdődne a feltárás, nem árt ezt tisztáznunk magunkban! Már megint itt van ez a bányászati hasonlat…

Milyen fontos adalék a történetben, hogy a szerző a munkafolyamat közben egy volt bányásznak is megmutatta és vele is átbeszélte a kiállítás képanyagát!

Személyes érintettség okán is szólhatok, sőt szinte csak úgy érdemes, kevés olyan részlet tárul elénk, amit ne éltem volna át hasonló élethelyzeteimben, a krízisbe ért, terápiát kapó, felvevő, elszenvedő résztvevőtől, a felépülő terapeutáig, és azon túl is a fotografáló alkotóig.

Ott tartottunk tehát, a fiúk továbbra is a bányában dolgoznak! vagy a mélygarázsban? Egyre megy, mindannyiunknak megvan valahol a saját mélygarázsa, életszakaszok jeleinek értékelése során nyilvánvalóvá válik a mélyművelés elkerülhetetlensége egy magára valamit is adó XXI. századi homo sapiens számára, mondom ezt itt az elszállt agyak országában!

Nem állhatom meg, hogy ide kapcsolódóan, aktuális olvasmányaim egyikéből ne idézzek, a szituált döntés fogalmáról az ÉN és a MI attitűd kapcsán, ilyenformán is keresve a választ a kiállítás címében feltett kérdésre! Roger Scruton: A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye c. munkájábol ( 1., a könyv magyarul is elérhető)

“Az optimista minden szükséghelyzettől, és a régi rutinokat felszámoló minden változástól azt reméli, hogy a dolgokat jobbra lehet fordítani. Éppen annyira hajlamos a múlthoz fordulni tanácsért, mint amennyire egy életéért harcoló hadosztály hajlamos megóvni egy város műemlékeit. Igyekszik a győztes oldalon maradni, és megtalálni az utat a jövő felé, amelyet az “én” fénye ragyog be.

A “mi” attitűd ezzel szemben körültekintő. Látja, hogy az emberi döntések szituáltak, a hely, az idő, a közösség, a hit és a törvény által korlátozottak. Nem akar rávenni minket, hogy belevessük magunkat a dolgok áramlásába, hanem, hogy félreálljunk és szemlélődjünk. Hangsúlyozza a megszorításokat és határokat, emlékeztet az emberi tökéletlenségre és a valóságos közösségek törékenységére. Döntései figyelemmel vannak más emberekre és más korokra. Megfontolásaiban a halottak és a meg nem születettek ugyanúgy szót kapnak, mint az élők. Azoknak, akik azt mondják, ”nyomulj tovább mindig csak előre”, ez a válasza:  “elég minden napnak a maga baja”. Nem támogatja a mindenre kiterjedő pesszimizmust, csak a pesszimizmus alkalmi adagját a remény mérséklése érdekében, amely egyébként vesztünket okozhatná. A bölcsesség hangja egy lármás világban. És éppen ezért senki sem hallja.”

———

A kiállítást megnyitom, bízom benne, hogy ma is látva látjuk és halljuk egymást. Gratulálok a résztvevőknek és a szerzőnek, köszönöm a figyelmet!

1.,

Roger Scruton: A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye

(ford: Csordás Gábor, Noran Libro kiadó, 2011)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top