A pesszimizmus alkalmi adagja a remény mérséklése érdekében


Minyó Szert Károly nyitotta meg a kArton Galériában Simicz Ferenc Azt hiszed, szabad vagy? című fotókiállítását, amely Háy János Mélygarázs című regényéből készült színdarab előadását dolgozza fel, volt drogfüggők rehabilitációján.

Minyó Szert Károly megnyitójának szövege:

Jó estét,

M.Sz.K képzőművész vagyok, köszönöm a megtisztelő felkérést, örülök, hogy itt lehetek a kArton galériában ma este, és remélem a kiállításnak és a megnyitónak is lesz terápiás hatása számomra is…

a fiúk a bányában dolgoznak!

Néhány tény:

Simicz Ferenc, a Leo Amici 2002 Alapítvány Rehabilitációs Intézet vezetőjének fotósorozata kerül kiállításra ma, A szerző maga is tizenötödik éve drogmentes életet élő felépülő függő.

A kiállítási anyag 29 db. Leica géppel exponált kép, a színházterápiás foglalkozásról, az alkotó által végigkísért időszakban a közösség az „Azt hiszed, szabad vagy?” című előadás létrehozásán dolgozott, a kitűnő kortárs szerző, Háy János: Mélygarázs című regényének felhasználásával. Fókuszban az arc, a test, érintések, mozgások és érzések egymáshoz fűződő viszonyai állnak – az egyén felépülésének útja egy közösség támogató keretein belül.”

Igen erős drámai töltésű képek, munka a mélyben, túlélés, megadom magam szituáció és újjáépülés, talán ez a terápia lényege, de ezzel le is állok, nem akarom megmondani mi a terápia lényege… maradjon ez titok!

A tudatosan választott fekete-fehér képi világ pontosan és hűen közvetíti a terápia igen-nem egyszerűségében is kíméletlen kérdésfeltevését, mielőtt belépnénk az árnykép tartományba és elkezdődne a feltárás, nem árt ezt tisztáznunk magunkban! Már megint itt van ez a bányászati hasonlat…

Milyen fontos adalék a történetben, hogy a szerző a munkafolyamat közben egy volt bányásznak is megmutatta és vele is átbeszélte a kiállítás képanyagát!

Személyes érintettség okán is szólhatok, sőt szinte csak úgy érdemes, kevés olyan részlet tárul elénk, amit ne éltem volna át hasonló élethelyzeteimben, a krízisbe ért, terápiát kapó, felvevő, elszenvedő résztvevőtől, a felépülő terapeutáig, és azon túl is a fotografáló alkotóig.

Ott tartottunk tehát, a fiúk továbbra is a bányában dolgoznak! vagy a mélygarázsban? Egyre megy, mindannyiunknak megvan valahol a saját mélygarázsa, életszakaszok jeleinek értékelése során nyilvánvalóvá válik a mélyművelés elkerülhetetlensége egy magára valamit is adó XXI. századi homo sapiens számára, mondom ezt itt az elszállt agyak országában!

Nem állhatom meg, hogy ide kapcsolódóan, aktuális olvasmányaim egyikéből ne idézzek, a szituált döntés fogalmáról az ÉN és a MI attitűd kapcsán, ilyenformán is keresve a választ a kiállítás címében feltett kérdésre! Roger Scruton: A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye c. munkájábol ( 1., a könyv magyarul is elérhető)

“Az optimista minden szükséghelyzettől, és a régi rutinokat felszámoló minden változástól azt reméli, hogy a dolgokat jobbra lehet fordítani. Éppen annyira hajlamos a múlthoz fordulni tanácsért, mint amennyire egy életéért harcoló hadosztály hajlamos megóvni egy város műemlékeit. Igyekszik a győztes oldalon maradni, és megtalálni az utat a jövő felé, amelyet az “én” fénye ragyog be.

A “mi” attitűd ezzel szemben körültekintő. Látja, hogy az emberi döntések szituáltak, a hely, az idő, a közösség, a hit és a törvény által korlátozottak. Nem akar rávenni minket, hogy belevessük magunkat a dolgok áramlásába, hanem, hogy félreálljunk és szemlélődjünk. Hangsúlyozza a megszorításokat és határokat, emlékeztet az emberi tökéletlenségre és a valóságos közösségek törékenységére. Döntései figyelemmel vannak más emberekre és más korokra. Megfontolásaiban a halottak és a meg nem születettek ugyanúgy szót kapnak, mint az élők. Azoknak, akik azt mondják, ”nyomulj tovább mindig csak előre”, ez a válasza:  “elég minden napnak a maga baja”. Nem támogatja a mindenre kiterjedő pesszimizmust, csak a pesszimizmus alkalmi adagját a remény mérséklése érdekében, amely egyébként vesztünket okozhatná. A bölcsesség hangja egy lármás világban. És éppen ezért senki sem hallja.”

———

A kiállítást megnyitom, bízom benne, hogy ma is látva látjuk és halljuk egymást. Gratulálok a résztvevőknek és a szerzőnek, köszönöm a figyelmet!

1.,

Roger Scruton: A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye

(ford: Csordás Gábor, Noran Libro kiadó, 2011)