A tajvani filmgyártás a 80-as évektől éli virágkorát

tajvan5

Még ma este és holnap is nézhetünk egzotikus tajvani dokumentumfilmeket a Toldi moziban, ahol a második alkalommal rendezik meg – az idén nyolc filmet felvonultató – tajvani filmfesztivált. A rendezők nem titkolt célja a kevéssé ismert bonyolult történelmű és politikai státuszú szigetország iránti figyelem és érdeklődés felkeltése, ezen túl pedig a hagyományteremtés. Tajvanon az archaikus hagyományok, az érintetlen és gazdag természet és az ultramodern metropoliszok a legfejlettebb high tech-kel egy sajátos, a miénktől sok tekintetben eltérő egzotikus és dinamikus világot rajzolnak meg, mindemellett bizonyos pontokon párhuzamokat is felfedezhetünk a mi közép-európai tapasztalatainkkal.

Aki siet, még eléri az igen aktuális, a sajtószabadság témáját körüljáró esti filmet Az alma ízét. A tavaly készült ironikus dokufilm egy nagy tajvani cégcsoport, a NEXT MEDIA történetén keresztül mutatja be az újságírás utóbbi évtizedeinek történetét, és arra keres válaszokat, hogy Kína vigyázó szeme, valamint a különféle egyéni érdekek, hogyan vezetnek el az öncenzúra jelenségének kialakulásához, és hogy egy ország sajtószabadsága miképpen függhet egy szenzációéhes hongkongi médiacégtől. A vetítés után, ahogy a többi film esetében is, pódiumbeszélgetés lesz, ahol kérdezni is lehet, a ma esti beszélgetőtárs Hammer Ferenc az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszék vezetője.

Fotó: Nyíri Juli

Fotó: Nyíri Juli

Tajvan hivatalos nevén Kínai Köztársaság egy csendes-óceáni szigeten fekszik a kínai partok közelében. A II. világháború előtt japán gyarmat volt, a háború után visszakerült Kínához. A 80-as évekig, pontosan 1987-ig egypárti diktatúra, totalitárius, bár nem véresen elnyomó rendszerben éltek. A 90-es években megalakult az első ellenzéki párt és elkezdődött a mi rendszerváltásunkra emlékeztető békés átmenet, a diktatúra leépítése. A nagykövet úr szerint éppen a fokozatosság miatt még évtizedekre megoldatlan problémákat hagyott hátra  A mai napig nem ismerik el önálló országnak. Eleinte úgy tekintettek magukra hogy ők az igazi Kína, ez idő közben Kína ugrásszerű fejlődésével megszűnt. Kína olyan törvényt fogadott el, amely Tajvant saját részének tekinti és ez az egység fegyveresen is biztosítható. Tajvan válaszul 2007-ben kikiáltotta a függetlenségét.

tajvan3

Tajvan területe csaknem harmada Magyarországénak, de lakóinak száma több mint 23 millió, ebből félmillió őslakos. Hivatalosan 16 őslakos törzset ismernek el. Az ország államformája köztársaság, működő demokrácia némiképp tisztázatlan politikai berendezkedéssel Kína árnyékában. Január óta női elnök vezeti. Tajvanon 145 egyetem és főiskola, 3000 hírügynökség, 170 rádió csatorna, több mint 60 TV és 20 000 könyvkiadó működik, ennek ellenére csak 22 országgal tartanak fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatot. A világ 17. legnagyobb exportőre. Az egy főre eső GDP alapján a 16. helyen áll, költségvetése csaknem 20%-t költi oktatásra, tudományra és kultúrára, mégsem tagja az ENSZ-nek. Nagy hangsúlyt fordít oktatásra, egészségügyre, kutatás-fejlesztésére és innovációra, a világgazdaság egyik legintenzívebben fejlődő gazdasága.

tajvan2

Fotó: Nyíri Juli

A délelőtti háttérbeszélgetésen Robert Chen, a Chengchi Egyetem Kommunikáció karának dékánja érdekes adatokkal szolgált az ország filmgyártásáról és nézői szokásairól. Egy olyan filmgyártásról beszélgettünk, amely a jelentős állami támogatás és a felpuhuló politikai keretek hatására a 80-as évektől valósággal virágba borult. Nem véletlen, hogy megsokasodtak a művészfilmek, tematikájukban előtérbe került a nemzeti, törzsi, kulturális identitás kérdésein túl a személyes történet. Az őslakosok nagyrészt elvesztették a földjeiket, nyelvüket és a kultúrájukat. Mindez a filmek nyelvében is megjelent a hivatalos mandarint felváltották a helyi dialektusok, mint a filmfesztivál nyitófilmjében az Alis álmaiban, ahol Alis az eredeti törzsi nyelvet használja, szemben a hivatalossá vált kínai mandarin nyelvvel. Salone Ishahavu filmje egy idős nő szemén át, családja apai ágának történetét dolgozza fel, a törzs vándorlását és hányattatásait faluról falura, beilleszkedésük nehézségeit a városi létbe és szüntelen elvágyódásukat.

A tajvani új film kialakulásának és történetének részletei iránt érdeklődőknek Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek című tanulmányát ajánlom.

További részletes program a fesztivál Facebook-oldalán vagy a Palantír honlapján található.