Néhány héttel a II. világháború befejezése előtt Batthyány-Thyssen Margit grófnő mulatságot rendezett az ausztriai Rechnitzben (régi magyar nevén Rohoncon). Éjfél körül a vendégek elhagyták a kastélyt, és agyonlőtték a vasútállomáson továbbszállításukra várakozó 180 magyar zsidó munkaszolgálatost. Sacha Batthyany egy újságcikkből tudta meg, hogy családja is érintett a rohonci mészárlásban. De hogy neki mégis mi köze ehhez? És nekem mi közöm ehhez? című, a Helikon Kiadónál megjelent könyvében többek között erre keres választ. A 43 éves szerző Svájcban született, jelenleg Washingtonban él.
Sacha Batthyany szeptember 19-én ellátogatott a Katona József Színház előterébe, ahol bemutatták új kötetét. Beszélgetőtársa Al Ghaoui Hesna újságíró volt, Mészáros Blanka és Kovács Lehel pedig részleteket olvasott fel a könyvből.
A képen Kovács Lehel, Tubik Zoltán, Sacha Batthyany, Al Ghaoui Hesna és Mészáros Blanka – a szerző fotója
Bár Sacha Batthyany állítólag kiválóan beszél magyarul, a neki feltett kérdésekre ezúttal németül válaszolt, amit Tubik Zoltán tolmács fordított magyarra a hallgatóságnak. Al Ghaoui Hesna elsőként arról érdeklődött a szerzőtől, rögtön tudta-e, hogy kezdenie kell valamit a rohonci mészárlás történetével.
A kezdetekben újságíróként érdekelt a téma. Ki akartam deríteni, hogy a nagynénémnek milyen szerepe volt az eseményekben és miért nem beszélt róla a családom. Először csak dokumentumokat, tényeket kutattam, aztán később már önmagamat kezdtem keresni.
Sacha Batthyany soha sem gondolta volna, hogy hét éven keresztül foglalkoztatja majd a történet. Olyannyira, hogy a Rohoncon és Oroszországban tett látogatását követően terapeutához fordult, aki megtanította arra, miként nézhessen a saját magában megfogalmazódó kérdések mélyére.
Adta magát a pszichoanalízis, mint megoldás. Egyrészt azért, mert a feleségem is ezzel foglalkozik, másrészt imádom Woody Allen filmjeit, aki köztudottan sok időt tölt terapeutáknál.
– mondta a szerző, aki nagymamája naplójából is nyilvánosságra hozott részleteket.
Az elején úgy éreztem magamat, mint egy behatoló, aki bemegy más szobájába és a fiókokban kutakodik. De aztán úgy gondoltam, a nagymamám nem fejezett be valamit, amit útravalónak akart nekem adni. Amit én igazságnak gondolok, azt ki kell mondanom.
Sacha Batthyany a napló olvasása közben folyamatosan valamilyen állathoz hasonlította magát, a legtöbbször a vakondokhoz, ami a föld alatt él és behunyja a szemét, mert nem akar látni semmit.
Később felmerültek a naplóban olyan gondolatok, melyekből magamra ismertem. Előfordult, hogy olyat olvastam, amiről hetekkel előtte a pszichoanalízis során én is beszéltem. Ezek a gondolatok hidat kovácsoltak közém és nagyanyám közé. Gyerekként kellemetlenül gondoltam rá, mi lenne, ha négy órán keresztül kéne vele egy autóban ülni. Miután megismertem a naplóját, ma már óriási érdeklődéssel ülnék mellette négy órát.
– emlékezett vissza a szerző. Al Ghaoui Hesna arról érdeklődött Sacha Batthyanytól, hogy vajon mennyire tartott elé tükröt a naplóban megismert életút.
Ha a mostani svájci életemre gondolok, nyilván nem merülnek fel olyan helyzetek, amikkel nagyanyámnak szembe kellett néznie. Ennek ellenére ma is előfordulnak hasonló esetek. Például amikor a munkahelyen a főnök zaklatással ki akarja készíteni az egyik alkalmazottját, a kollégák pedig némán tűrik ezt saját egzisztenciális félelmeik miatt. Nagymamám szívesen írt a történelemről és a család egykori dicsőségeiről. Ebben nem ismerem fel magam, nekem ez nem jelent sokat. A belső konfliktusok már sokkal jobban érdekelnek és tükröződnek bennem. Nagyanyám a naplójában nem ismeri el, hogy édesapja követte el a szörnyű tettet. Számomra az derült ki az írásaiból, hogy nagyon szenvedett, amiért nem tett semmit, nem szólalt fel.
Szóba került a kollektív felelősségvállalás kérdése is: miért kéne az unokáknak, dédunokáknak bármiért is szégyent, felelősséget érezniük, amit felmenőik követtek el? Mint Sacha Batthyany mesélte, a mai napig sokat kérdezik tőle, miért is foglalkozik a múlttal.
Nekem fontos a történelem ahhoz, hogy saját magamat megértsem. Ismernem kell a gyökereimet. Tudnom kell, ki volt a nagyanyám, ki volt az édesapám.
Kovács Lehel olvas fel Sacha Batthyany kötetéből a Katona József Színházban megrendezett könyvbemutatón – a szerző fotója
Sacha Batthyany szerint a közösségi médiában manapság villámgyorsan hozunk ítéletet, ám fel kell tenni a kérdést: mit teszünk majd akkor, amikor tényleg szükség lesz arra, hogy cselekedjünk? Az És nekem mi közöm ehhez? kötet a szerző és az édesapja közti viszonyába is betekintést enged. A kötet megírása erősítette a generációk közötti megértést, és sikerült közelebb kerülnie édesapjához, aki egyébként szintén jelen volt a könyvbemutatón, az első sorból követte a beszélgetést.
A könyv helyszíneitől való távolság erősíti a pozitív reakciókat. Az uruguayi rokonság például nagyon pozitívan fogadta a kötetet.
– nevettette meg a közönséget Sacha Batthyany, amikor a könyv fogadtatásáról számolt be. Elmondása alapján a kötet megjelenése után érték támadások: egy újságíró szerint Sacha nagynénje tevőlegesen részt vett a rohonci tömeggyilkosságban. A könyvnek szinte biztos, hogy lesz utóélete. Zárásként a szerző megjegyezte, van törekvés arra, hogy a magyar és osztrák kormány támogatásával ásatásokat kezdjenek és megkeressék az áldozatok tömegsírját.
Sacha Batthyany És nekem mi közöm ehhez? című kötetét megrendelheted a Helikon Kiadónál.
