Sokan találgatták korábban, hogy ki lehet a Szexturista, aki egy ideig a Librariuson publikálta vitára ingerlő írásait. Most, hogy A HŰSÉG KUTYÁKNAK VALÓ címmel kötetté formálva megjelentek a feljegyzések, nem kell tovább találgatni. Íme, egy részlet az Athenaeum Kiadónál megjelent kötetből:
Azon a napon, amikor feláll a farkam a biciklim látványára, azonnal meg kell látogatnom egy pszichiátert, viccelődik a kedvesem. Másoknak ez sikerülhetett, mert pár napra rá átküld egy képet, olajos küllők közé becsípődött méretes szerszámról. Úgy látszik, a multik marketingesei sikeresen kutakodtak a dilidokik dossziéiban, mert rájöttek, mások a sörre indulnak be. Vagy a sörtől.
Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét, vagy inkább mojito koktélt. Bármelyiket, csak sört ne. Utálom a sört. Mert habos. Pedig az eszpresszó machiátóm nélkül nem működöm. Szép vastag habbal szeretem, ugyanannyi hab, mint kávé. Mert keserű. Pedig a Campari-narancsnál a hőségben semmi sem hűsít jobban. De a sört sohasem bírtam meginni, erre a német középfokú nyelvvizsgán a sörgyártásból szóbeliztem. Nem a családomról kellett beszélnem, sem a kedvenc könyvemről, még csak nem is Budapest látnivalóiról. Gondolom, a komló beugrott valahogy, meg hogy milyen éghajlaton termelik, milyen talajt igényel, hova telepítik a gyárat. Aztán elegánsan átvezettem egy másik témára, a terelésben mindig jó voltam.
Most viszont belőlem készülhet sör, egészen pontosan a vaginám váladékában tenyésző tejsavbaktériumokból. A gyártó Palackba zárt ösztönnek keresztelte a terméket. Csupán tízezer eurót kell fizetnie a szerencsés (szerencsétlen futóbolond) lovagomnak, és belekóstolhat a nőiességembe. Mondjuk az eljárás egy kicsit macerás, szóval azt hiszem, némi felárat kénytelen leszek felszámítani, ugyanis a baktériumhoz csak nőgyógyászati módszerrel juthatnak hozzá. Magyarán széles terpesz, a lábfejem bedugom a hideg fémkengyelbe, lejjebb csúszom a zizegő papírborításon, ellazítom a hüvelyizmaim, és belém hatolhat a gyűjtőeszköz. Egyéb behatolásnak jobban örülnék, de azt az aktust pénzért árulni már prostitúció, így viszont termékinnováció. Bárki megízlelhet, aki csak szeretne, feltéve, hogy van elég pénze.
Nekem meg addig szorgalmasan hidratálnom kell, rengeteg folyadékot inni, leginkább semleges ízű ásványvizet, nehogy kiapadjon a forrás. Eddig sohasem okozott gondot a nedvesség, a pasik szerint egy folyó buzog bennem, a síkosítót csak hírből ismerem, de sohase lehet tudni, esetleg a túlzott igénybevétel kiszáríthatja a vaginám. Szóval megfelelő folyadékpótlás és kellően erotikus táplálék az elmémnek, mondjuk Tiffany Reisz. Megkérdezhetem a megrendelőktől, mennyire intenzíven kedvelik a kesernyés ízt, attól függően eszem fokhagymát, mert nem csupán a férfiak magjára van hatással, hanem a hüvelyváladékra is.
Feltehetnék a blogomra egy romantikusan szexista hirdetést: Kóstolj meg, érezd az illatom! Nyújtsd ki a nyelved, dugd bele mélyen a hűs nedűbe! Szippantsd be az illatot, aminek nincs mása, amelyet egy parfümgyártó sem tud előállítani az üvegcséiben. Érezd az egyedit ízlelőbimbóidon, a torkodban, a nyelőcsövedben, a gyomrodban! Ilyen mélyre még senki sem jutott, ilyen mélyen még senkit sem érezhettél, csak engem. Igazi mélygyomor.
Szeretnék a bőrödbe bújni.
