Budapest ostromának utolsó napjai, a budai Vár körüli harcok és a végső kitörési kísérlet elevenedik meg Flautner Lajos A Sziklakórház végnapjai – Hiába menekülsz című regényében.
A történet fő vonalát 1944 utolsó és 1945 első napjai, Budavár ostormának legnehezebb periódusa adja: a Sziklakórház hétköznapjai, a küzdelem, amit az orvosok folytattak a sebesültek megmentésért egyre nehezebb körülmények között, amikor már se víz, se élelem nem volt már. Ezen időszak része az is, amikor a körülzárt várból az utolsó kétségbeesett meneküléssel próbálnak kijutni a civilek és a katonák, valamint a Széna téri nagy vérengzés.
Ebbe a környezetbe ágyazódik bele mellékszálon egy fiatal egyetemista fiú szerelmi története. A regényben Karády Katalin is megjelenik, aki gyakran járt sebesültek és katonák közé, hogy dalaival felelevenítse számukra az otthon melegét. Az énekesnő az eget és a poklot is megjárta, letartóztatták, így az ünnepelt dívából kémgyanús személy lett, akinek fogait kiverték a kihallgatások alatt. Ennek a szerencsétlen életsorsnak egy kis szeletét villantja fel a könyvben.
A cselekmény 1944 karácsonya előtt pár nappal kezdődik, amikor a város körbezárása befejeződik és a kitörés végéig tart, amikor elcsitulnak a harcok és a Sziklakórház romjain találkoznak azok, aki életben maradtak. A könyv születését egy-másfél éves kutatómunka előzte meg. A kötet az I.A.T. Kiadó gondozásában jelent meg júniusban.
A kitöréskor 3 éves voltam. Az Árnyasúton laktunk. Az út a földbe volt méllyítve, így a mi autós kapunk/bejáratunk is.
Minket már karácsonykor megszálltak az oroszok. Emlékszem a gyulyás-ágyujukhoz a kertben. Így elég sok katona lehetett ott, mikor a kitörők elérték a bejáratunkat. Nem az utsán mentek, hanem a part oldalán. A kertünkből viszont jól lehetett őket látni. Az oroszoknak csak céllövő gyakorlat volt őket megölni. Még mindig magam előtt látom ahogy a szemközti cserjés parton szaladtak, kapaszkodtak a katonák, hogy magyarok vagy németek voltak nem tudonm, nem tudhattuk.