+ Film

A szamuráj az éhhalál szélén is megnyalja a száját

Keizo biztos benne, hogy meggazdagszik, házat vesz, s mindent megad majd feleségének és gyerekeinek. Ez az a korszak, amikor az addig névtelen, Keizóhoz hasonló képzettségű emberek létrehoztak néhány vállalatot, mint például a Sony vagy a Honda – írja Ferber Katalin a Koccintsunk a hölgy egészségére című japán filmről.

Koccintsunk a hölgy egészségére! (1949) Japánul: Ojo san kampai, Angolul: Let’ s Toast for the Young Lady, Rendezte: Keisuke Kinoshita

Írta: Ferber Katalin

Keisuke Kinoshita (1912-1998) karrierje első két évtizedében negyvenkét filmet rendezett. Egyetlen műfaj sem volt idegen tőle. Ebben a filmben szabadon engedte humorérzékét. Kinoshita, aki a Huszonnégy szempárt is rendezte (itt írtunk erről a filmről Könnyet fakasztani a sziklából címmel) az egyik legbátrabb, vagyis legkritikusabb rendezője volt a japán filmművészetnek.

E film női főszereplője is Setsuko Hara, aki egy minden tekintetben deklasszálódott, évekkel korábban gazdag és előkelő család kisebbik lánygyermekének szerepét játssza.

Apja, a családfő börtönbe kerül. Sajnos ennek oka nem derül ki a nézők számára, csak annyi tudható, hogy zavaros pénzügyekbe keveredett.

Nagyobbik lányának férje a gyarmatosított Mandzsúriában dolgozott, a két gyerekük is ott született, de a néző ezt is csak onnan tudja meg, hogy a két kisgyerek megkéri a vendéget, hogy ölelje őket át. „Kínában születtek, ezért olyan közvetlenek” – szabadkozik az édesanyjuk a vendégnek.

A család kisebbik lányát Taekót egyszer már eljegyezte egy nagyon okos japán fiatalember, de sajnos a háború végén Mandzsúriából hazafele menekülve oly sok mással együtt életét vesztette, így a frigyből nem lett semmi. A tragédia Taekót óvatossá tette, mert félt egy újabb kudarctól.

A háború utáni években a szigetországban az új élet egyik első lépése a házasságkötés volt. Az élet igenlése olyannyira fontos és sürgős volt, hogy gyakran az utcán tömegesen házasodtak a fiatalok. Ez volt a házasságközvetítők fénykora a szigetországban. Feltehetően Taeko családjának kérésére az egyik közvetítő így talál rá egy autószerelőre, Keizo Ishizurára, aki Taeko jövendőbelije lehet.

Az első találkozótól, amelyen természetesen a házasságközvetítő is jelen van, fergeteges vígjátékba csöppen a néző. Keizo, akinek persze a keresztnevét senki sem mondja ki, hiszen az a legnagyobb udvariatlanság lenne, a randevún munkásruhában és gumicsizmában jelenik meg.

Belép Taeko, aki légies, gyönyörű, s a korabeli etikett szerint viselkedik: egyetlen egyszer sem néz a férfira. Keizo első látásra beleszeret a nőbe, de ez tudja, hogy nem sokat jelent, mert ő csak egy autószerelő, míg a hölgy szemmel láthatóan egy előkelő család tagja, szülei a legjobb iskolákba járatták és természetesen nagyon művelt.

A hölgy, mert rangja szerint csak így lehet szólítani, elmondja Keizónak, hogy a család tönkrement, nélkülöznek, már szinte mindenüket eladták, a zongorájukat is. Keizo ugyan soha nem hallott Chopin-ről, de a hölgy születésnapján megajándékozza őt egy zongorával.

A bajok ekkor kezdődnek. Keizo szerelmes, de az Ikeda család egyetlen tagja sem veszi jó néven, hogy egy autószerelő udvarol a lányuknak. Tudják azonban, hogy Keizónak sok pénze van, ki tudja fizetni a család adósságait, s akkor mindenki megkönnyebbülhet. Segítségével talán a feslett kárpitot is ki tudják cserélni a jobb napokat látott foteleken.

Keizo autózni viszi szerelmét Taekót, meghívná ahova csak a nő menni szeretne, de Taeko minden ajánlatot elhárít. Neveltetése tiltja, hogy elárulja az autószerelő Keizónak, hogy farkaséhes, nagyon szeretne szórakozni és jobban élni.

Ő is követi a japán hagyományok egyikét: a szamuráj az éhhalál szélén is megnyalja a száját, mintha épp most lakott volna jól.

Már az esküvő időpontját is kitűzik, s Keizo az Ikeda-házban várja menyasszonyát. A nagyszülőkkel társalog, természetesen igyekszik választékosan beszélni, miközben a hagyományoknak megfelelően rendkívül kényelmetlen pózban kell ülnie a nagyszülők szobájában. Térdelve, a sarkán.

A beszélgetés után négykézláb mászik ki a szobából, s azt morogja, ebből nekem elegem van.

Ő valóban szerelmes Taekóba, de érzi, hogy Taeko nem szereti, s bár kétségtelen, hogy nem anyagi megfontolásokból mond a férfinak igent, képtelen őszintén és felszabadultan viselkedni Keizo társaságában. Ismét Taeko neveltetése az oka, mivel nem tudja kimutatni érzelmeit egy férfinak, mert az szerinte illetlen.

Keizo elmegy a bárba, ahol a házasságkötést megünnepelnék, de meggondolja magát. Úgy látja, hogy ebből a házasságból nem lesz semmi, mert áthidalhatatlanok a különbségek kettőjük között. Megkönnyebbülve elindul a vasútállomásra, hogy meglátogassa vidéken élő szüleit.

Taeko ezalatt rádöbben, hogy beleszeretett Keizóba.

A film zárójelenetében Taeko megpróbálja elérni a vasútállomásra igyekvő Keizót, hogy megvallja neki szerelmét.

A film a néhány év alatt felforgatott, összezavarodott japán társadalom és értékrend paródiája.

Néhány évvel korábban Taeko észre sem vett volna egy autószerelőt, legfeljebb ha a saját autóját javíttatja meg vele. Japánul nem értőknek aligha érzékelhető a rengeteg nyelvhasználatbeli különbség, ami az autóműhelyben dolgozók és az Ikeda család beszéde között van.

Keizo biztos benne, hogy meggazdagszik, házat vesz, s mindent megad majd feleségének és gyerekeinek. Ez az a korszak, amikor az addig névtelen, Keizóhoz hasonló képzettségű emberek létrehoztak néhány vállalatot, mint például a Sony vagy a Honda. Ma már mindkettő világhírű.

A nézők talán nem véletlenül tapsoltak a film végén.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top