Arra már nem emlékszem, mikor láttam Esterházy Pétert először, de egy kópéságra hajlamos szegedi egyetemista karikatúráját leszámítva, amelyen Péter a görög Istenek pózában hatalmas kétágú fallosszal ábrázoltatott, azt hiszem, fényképen pillantottam meg először. Isten? Ennek a szónak itt már csak azért is van erős létjogosultsága, mert eszembe jutott. Le is kaptam most a polcról, Az Isten tenyerén ülünk című, 1980-ban megjelent antológiát…
