Reggel hétre megjöttek a koliba a munkások. Jól van. Körfűrész, fúrógép egyszerre imádkozott. De mi ébresztéskor már tudtuk, „Íróval nem lehet kibaszni” idézte Tóth Krisztina Déry Tibort tegnap, mert egy író minden tapasztalatból irodalmat csinálhat. Reggel a wc-n eszméltem, hogy több tekintetben is igaza van Tóth Krisztinának. A tegnapi nap többlete és hozadéka a tisztálkodó részlegen szellőzött innen-onnan, mert az ablak nem tudott eléggé nyitva lenni. De a körülmények megengedőek. Fentről és lentről érkező szellemekbe, szelekbe is belelátunk hála a koedukált egyetemi kollégiumi zuhanyzónak és wc-nek. Írónövendék társunk, Törőcsik Edit szerint, a kollégiumot tervező mérnökök élen jártak abban, hogy ezzel megoldással elősegítsék a nemi egyenjogúság eszméjének dinamikus fejlődését a magyar társadalmi tapasztalatban. A tegnapi gondolatom (kis író miért írjon, ha annyi nagy van, aki megírja) még a wc-n felújítottam, a legkisebb írónak is van, sőt kell, legyen maradéka.
A wifi kódot Péterfy Emma Angelo Solimanja megbabonázva osztja (aki zuhanyzás közben rányitott és szépsége magával ragadta), mi meg mint búcsúcéduláért, álltunk sorba. A hálózatra, mint fecskék a drótra rákapaszkodtunk, ami persze gyorsan leszakadt a terhelés alatt. Ez a wifi ügy Szekszárdon nem egyszerű. De már arra is gondoltam, lehet túl Magasan van az Iskola, így ide már fel sem ér a mindennapok erőtere.
Tóth Krisztina óra előtt név szerint hiányol két embert, Varga Katát és Jankovics Nórát. Kata reggel az éterbe mentette ki magát-netnaplót írt a Literára, Nóra pedig túl mély barátságot kötött a pincével tegnap. Megjegyzem, Krisztina odaadja azt a figyelmet, amit megkövetel, anélkül hogy számon kérne. Lényegre törő kritikával, elemző kiemeléssel, nagylelkű bizalommal felajánlja, hogy csütörtökre írd át a szöveged, úgy hogy a lehetőségek legjobbika legyen.
Minimalista alkoholista fröccs ebéd mellé kísérőnek.
Szállingóznak a tegnap összehívott Mészöly Miklós díjasok. Mészöly helyes pasi volt, és felmerült bennem, hogy lehet kimondatlan szabály, de ebben is a nyomdokába kell lépni, ha a nevét viselő díjat szeretnéd megkapni.
Márton László nagylelkű közönség a felolvasáson, és még nagyobb lelkű bíró. Péterfy Gergely egyszerre vezényel és szórakoztat. Dicsér, hízok mint a disznó. De mikor azt mondja az írásomra, hogy itt-ott elcoelhosodtam, elszáll a nóta. Igaza van. Próza van, nem negédes pszichológia. Utánam Lantos Nórától megtudjuk, hogy egy impotens férfit a Vaterán el lehet adni. (Várom, egyszer hátha ír arról is, hogy egy volt férjet 7 év után, hogy lehet hatástalanítani.)
Újabb minimalisa alkoholista fröccs utánpótlása.
Majd Márton László nekünk ajándékoz egy órát, és műfordítói gyakorlatából megoszt tapasztalatokat velünk Dante Isteni Színjátéka számára olyan, mint egy krimi, Nádasdy Ádám fordításában, a purgatórium bizonytalan dolog, az örökkévalóság szempontjából mindegy, ki 300 ki 3 év alatt tisztul meg, a mennyország unalmas, és hagyjuk a misztikus cicomát, adott esetben példás életet élő személyek is üdvözülhetnek, mert ezt az Isten majd, okával, eldönti, az üdvözülés rózsája akkora, mint egy focistadion, ahol a lelátók a rózsaszirmok és a lelátón ülők az üdvözült emberek. És mi a zöld műfüvön, a Márton Lászlóra lelátó apró kis halmocskán ülünk, példásan feszítettünk, hogy egyszer, lehet ebben az életben lehet egy sokadikban bármelyik nagy zseni nyomdokba lépjünk. (aki előtt amúgy nem kell lehasalni, mert egy szerző megszólítható.)
Cserna-Szabó András Lovasi András szellemét szólította meg, amikor felidézte tőle, és sokadjára ismételte
Mikor elbaszom a szöveget, elbaszom a gitárt is.
Ha a narráció kicsúszik a kezemből, megy vele a stilisztika is. Ezt nem lehet eleget hallani, ahhoz, hogy el ne basszuk újra és újra.
Danyi Zoltánt, a legfrissebb Mészöly díjast, mi megszólítottuk, elhívtuk egy minimalista alkoholista fröccsre. Sajnos nem jött el, de jó ötleteket adott szelfikre: Íme:
A vacsora egy birka és marha pörkölt volt. A tanáraink főzték nekünk. (hogy ne legyünk annyira birkák meg akkora marhák). A mennybemenetelre, meg ilyesmi, unalmas dolgokra várva, jól esett egy hűvös szekszárdi rozéval.
A napló szerzője
