Az Ördög is csak egy ember…

az ördög naplója
9.4
Az Ördög legszörnyűbb tulajdonsága, hogy olyan, mint bárki.

Robert Wittmann és David Kinney: Az ördög naplója / Alfred Rosenberg és a Harmadik Birodalom ellopott titkaiAthenaeum Kiadó, 2016 – fordította Bayer Antal– 500 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-2935-40-9

Sokan vannak, akik a napjainkban zajló politikai folyamatok mögött a nácizmus újbóli térnyerését vélik felfedezni, másokat egyszerűen csak elkeserít a hatalom arroganciája. Nem dolgunk – nem lehet dolgunk! –, hogy Az ördög naplója című kötet kapcsán a lehetséges történelmi párhuzamokat vizsgáljuk, mégis, annyit biztosan kijelenthetünk, hogy azok az alantas ösztönökre épített kirekesztő technikák, melyeket az akkori német hatalom használt, ma is megfigyelhetőek működés közben.

Alfred Rosenberget kevesebben ismerik, mint Himmlert, Goebbelst, Hesst, pedig legalább annyira exkluzív figurája volt a náci vezetésnek, mint a többiek, sőt…! A kezdetektől Hitler mellett álló Rosenberg volt az, aki az elképesztően zavaros, de mégis hatásos ideológiai háttér kidolgozásáért felelős. Az, amit a szélsőjobb újságírójaként a húszas években kidolgozott, eleinte még a náciknak is túlzásnak tűnt. A kereszténységgel szembeni harcos ellenállása a korai időkben nem érdemelt többet, mint a többi eszement, valóságtól elrugaszkodó gondolat, aztán fordult a világ, s ez az ember népek és életek sorsa felett dönthetett. Pedig sem gondolkodóként, sem szervezőként, sem semmilyen területen nem tekinthető nagy formátumú figurának. (Valószínűleg a mostani internetes világ – sőt a nyomtatott sajtó – is felszínre hoz hasonlóan mérgező alakokat, s csak reménykedhetünk, hogy nem jutnak olyan hatalomhoz, mely nem illeszkedik a retorikában kimerülő – és mindenfajta erkölcsi megfontolástól függetlenített – képességeikhez.)

Munkáival Alfred Rosenberg azáltal tűnt ki, hogy fáradhatatlanul harcolt a nemzetszocialista világnézet tisztaságáért. Csak a jövőbeli nemzedékek lesznek képesek igazán felbecsülni, milyen mély hatást gyakorolt ez az ember a nemzetszocialista állam szellemére és világnézetére. (Goebbels laudációja a – Nobel-díj ellenében alapított – Német Nemzeti Díj átadásán hangzott el Nürnbergben.)

Rosenberg figurája a háborút követően némileg elhalványult, s (negatív) jelentőségét nem értékeltük eléggé. A helyzet mostanra attól változott, hogy végre előkerült az 1934 és 1944 között vezetett személyes napló, melynek hollétéről a nürnbergi perek lezárulta óta a kutatók sem tudtak. A Rosenberg halálos ítéletét kimondó perben a napló még bizonyítékként szerepelt, de ezt követően szőrén-szálán eltűnt. Mint az ördög naplója című kötetből megtudható, a napló az egykori nürnbergi ügyész, Robert Kempner birtokában volt, s csak egy kalandos nyomozás során került az washingtoni Holokauszt Emlékközpontba. Rosenberg naplója feltárja Rosenberg történetét, a nácik egymás közötti marakodását, és – eltűnése és előkerülése okán – Robert Kempner nem mindennapi életét is. A háttér ismeretében jogos döntés volt a szerzők – Robert Wittmann és David Kinney – részéről, hogy párhuzamos életrajz gyanánt a könyv részévé tették Kempner ellentmondásokkal teli életét is. Hiszen, ahogy a legfertelmesebb bűnös is csak egy kisstílű fazon lenne a mögötte álló gépezet nélkül, úgy az igazságtevő szerepébe helyezett ember sem makulátlan lovag.

A napló csavaros utóélete miatt ráadásul Kempnernek nem csak politikai, társadalmi és náciellenes tevékenysége került a kutatás homlokterébe, de szokványosnak nem nevezhető magánélete is, melyről nem könnyű úgy beszélni, hogy az ne tűnjön a bulvár legmélyebb bugyrának.

Kempner már csak származása okán is elszántan harcolt a nácik ellen, de egyesek szerint – módszerei miatt – náciként is megállta volna a helyét, s talán az sem véletlen, hogy Rosenberg tündöklése alatt neki a menekültsors jutott. Aztán, amikor fordult a helyzet, akkor már vádlóként léphetett színre.

Rosenberg naplója bepillantást enged a náci hatalmi gépezet kialakulásába és hétköznapi működésébe, s – ha ez egyáltalán lehetséges – még mélyebbé teszi az elképedést: a náci vezetők nagy része tényleg nem volt több, mint a hatalomtól megrészegült kisstílű bűnöző, akiket elképesztő tettekre sarkallt a fékek és ellensúlyok teljes hiánya. Rosenberg, mint a rendszer alapvető ideológiai hátterének kialakítója a legrosszabbak közé tartozott, s bár nem közvetlenül a saját hasznára dolgozott, mégis tevőlegesen részt vett a legelképesztőbb bűnök kivitelezésében is. Ő felügyelte a nagy nyugat-európai műkincsrablást ugyanúgy, ahogy ő volt a felelős a Szovjetuniótól elfoglalt területeken kialakítandó közigazgatásért is. Ha véletlenül a zsidók válogatás nélküli, brutális és látványos meggyilkolása ellen szót emelt, akkor sem a zsidók – az emberek – érdekében tette, hanem gazdasági és/vagy kormányzástechnikai szempontok vezérelték.

Alfred Rosenber fontosabb művei

Alfred Rosenberg fontosabb művei

Az ördög naplója ilyenformán nem csak a múlt dokumentációja, de figyelmeztetés a jelenre és a jövőre nézvést. Az emberiség nem változik, s ha a lehetőség adott, akkor élni fognak vele azok, akiket nem kötnek az erkölcsök.


The Breakdown


fordítás
8.8
a könyvben feltárt adatok
9.8
a könyv üzenete a napjainkban zajló folyamatok tükrében
9.6