+ Tudomány

Gravitációs hullám biciklivel?

Egy galaktikus jel nem olyan mint egy biciklis, aki útra kelt. Ahhoz, hogy egy galaktikus szignál hozzánk a Föld felszínére elérjen a gerjesztése helyéről, folyamatosan energiát kell kapnia. – írja Kiss J. Zoltán, független kvantumenergia-kutató

Írta: Kiss J. Zoltán, független kvantumenergia-kutató

Rögtön gondoltam, hogy a Librarius is közölni fogja a hírt – a feltételezett gravitációs hullámok tavaly karácsonyi esetéről – amint azt a világsajtó a napokban közreadta. Először nem akartam hozzászólni, aztán most mégis.

Az előző LIGO-hírhez kapcsolódó észrevételeimet megtartva, és azok ismétlése nélkül tekintsünk a gravitációs hullámokra most egyszerűen csak úgy mint érkező kvantum jelekre. (A foton részecske és hullám természete csak tovább bonyolítaná a dolgot.)

Az érkező kvantum jel pedig kis túlzással olyan, mint a villany a konnektorban: Ha az áramot termelő erőmű hirtelen leáll, akkor egyszerre mindenhol kialszanak a lámpák. Az éppen működő televízióm sem várja meg azt, amíg az utolsó megtermelt elektron hatás odaér, hanem azonnal lekapcsol, mert az elektronok nem visznek, hanem közvetítenek.

Egy galaktikus jel nem olyan mint egy biciklis, aki útra kelt. Ahhoz, hogy egy galaktikus szignál hozzánk a Föld felszínére elérjen a gerjesztése helyéről, folyamatosan energiát kell kapnia. Éppen azért, mert az útjában lévő konfliktus-akadályok csakis így vihetők át. A biciklis emiatt teker. De az érkező kvantumjel energiájának forrása ott van, ahol a jel gerjesztve van. Egy kvantumjel nem úgy jön, hogy nem jön utána semmi. Ha ez a gerjesztési energia abbamarad, vagy változik, akkor az érkező jel is abbamarad vagy változik. Azonnal. Itt nincs időkésleltetés, bármilyen is az időrendszer vagy a téridő.

És, ha a feltételezett gravitációs hullámnak a forrása helyén megváltozik a gerjesztési energiája, akkor azt mihozzánk nem a mi téridőnk fénysebessége hozza el, hanem a gerjesztés téridejének kvantum-kommunikációs sebessége. Ha egy kvantum jelet a mi téridőnkben 0,2 sec hosszan lehetett mérni, majd az a frekvenciáját növelve elhagyta a mi mérhetőségi tartományunkat, akkor az azt jelenti, hogy a forrás helyén pontosan ugyanakkor változott meg a kvantum jelet gerjesztő energia betáplálás-intenzitása is. És ami 0,2 sec a mi téridőnkben, az a forrás helyén – párhuzamosan a mi mérésünkkel – a forrás téridejének megfelelő időtartamú. Ez lehet végtelenül rövid is, mert a kvantum tér nagyságát a benne működő kvantum-kommunikáció sebessége határozza meg.

Vagyis a kvantumtér mérete relatív és nem érdemes milliárd fényévekkel és milliárdnyi évekkel az olvasót elképeszteni. Pláne úgy nem, hogy a hivatalos fizika nem tudja a teret definiálni.

A gravitációnak azonban tényleg van kvantumhatása (a nyilvánvaló mechanikai hatása mellett) és ez a kvantumhatás valóban értelmezhető hullámokként is.

De a gravitáció kvantumhatásának vizsgálatához nem kellenek a feltételezett fekete lyukak. Sem összeolvadva, sem anélkül. A Föld felszíni téridő ehhez kiválóan elegendő. És ott van a bizonyíték is: a Föld gravitációs kvantumhatása a piramisok energia potenciáljának egyik forrása. A kertemben felépített fél méter magasságú piramis esetében ez a potenciál 700-800 mV , a megmért áramerősség pedig egy nyári napon 50-60 mikroA.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top