+ Építészet

Miért tetszik Mácsai Pálnak a Liget-projekt?

Sokféle dilemma elé állítja az embereket a Liget-projekt. Védjük a zöld felületeinket, mert fogynak, vagy gondoljunk a megvalósítható művészeti projektekre? Alig egy hete meztelen tiltakozókat fotóztak a Ligetben.

Sokféle dilemma elé állítja az embereket a Liget-projekt. Védjük a zöld felületeinket, mert fogynak, vagy gondoljunk a megvalósítható művészeti projektekre? Alig egy hete meztelen tiltakozókat fotóztak a Ligetben.

Mácsai Pál a 168ora.hu-nak adott interjújában nyilatkozott arról, miért tartja jónak a Liget-projektet, miközben nem írta alá azt a Liget-projektet támogató petíciót, amit pl. György Péter aláírt. Az interjúból ebből idézünk:

Nem írtam alá, de ez számomra nem volt egy vállvonással elintézhető. A Liget projekt, a vele összefüggő körülmények jól mutatnak valamit közállapotainkról, ami mélyen elkedvetlenítő. Azt, hogy a dolgok nálunk nem önértékük szerint vannak, hanem jó és rossz egymásba csúszva, összekeveredve, kibogozhatatlanul.
Ezért döntéseinket nem tiszta értékítéletek alapján, vagy ízlésünk szerint hozzuk, hanem legtöbbször erkölcsi kényszerben, mérlegelve, ehhez vagy ahhoz képest, „egyrészt – másrészt”. Történelmi kudarc, hogy így van: a szüleim generációja is egy életen át ilyesmire kényszerült, és én is erre kényszerülök. A rendszerváltáskor egy rövid ideig úgy hittem, ennek vége. Miről van szó most konkrétan?
Arról, hogy nekem a Liget-projekt tetszik. Világszínvonalú épületeket látok a terveken. Egyetértek azzal, hogy épüljön fel még egy kis színház a városban, tetszik a Magyar Zene Házá-nak gondolata. Maga a múzeumnegyed fogalma, a kulturális sűrűség gondolata is vonzó. Lásd a Müpa és a LUMU, amit sokan gáncsoltak a megvalósításkor, és ma pesti lakosként nekem jó, hogy létrejöttek, és az is jó, hogy egyben vannak. A Liget-tel kapcsolatos első emlékem sajnos több mint fél évszázaddal ezelőtti, és azóta is mindig azt érzem, hogy ott egy elhagyatott helyen járok.
Ezek az épületek valódi kulturális funkciókkal kapcsolhatnák be a környéket a város életébe. Azon a téren, ahol hatodik kerületi gimnazistaként, egyen- melegítőben kivezényelve az iskolatársaimból kialakított ÉLJEN MÁSUS ELSEJE felirat utáni felkiáltójel alatt én voltam a pont – most múzeumba mennék, koncertre, vagy színházba. Nekem ez megfelel.

Az interjút olvasd tovább a 168ora.hu oldalon.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top