Itt a boszorkánykonyha, ahol naponta be akarnak etetni minket!

zelei-hajnalban

Elképesztően eredeti a látásmódja Zelei Miklós legújabb, Hajnalban jó szarvast akasztani című prózakötetének. A császár új ruhájának világhírű meséjét például egyetlen elegáns mozdulattal alakítja maivá: „A király meztelen!” leleplező felkiáltásra azonnal felhangzik a csaló takácsok falkájának politikailag korrekt ordítása: „A király nudista!” És az Andersen-mese budapesti átírásával rögtön látható lesz a boszorkánykonyha, ahol azt a sok finomságot készítik, amellyel naponta be akarnak etetni minket. A hagyomány radikális megújítása jellemzi a könyv többi darabját is.

Zelei Miklós új könyve kizárólag e-könyvben jelent meg a Librarius e-könyvek sorozatban, megtalálod a könyvesboltunkban. Itt egy részletet közlünk belőle:

Demokrácia

Kukásautók karavánjai húznak. A magyar zászlókkal, pártjelvényekkel, virágfüzérekkel kicifrázott szemétszállító bendőkből visítás, ordítozás, szexsikolyok, durva szitkozódás, karneváli örömök, győzelmi üvöltés, veszekedés hallatszik, s mit ad isten, még verekedés is. Az autók oldalán boldog ígéretek. Mindegyik sorsunk közeli jóra fordulását hirdeti, az EU-logókból a három tengerek morajlanak. A karavánok minden pártház előtt megállnak, markos legények több kuka forró virslit döntenek a gyomrukba, rájuk meg hordó söröket. A virsli pártbélbe van töltve, a sör viszont ömlik befelé. De ez aztán nem probléma. A kifinomult népi tapasztalat a sört tökéletesen meg tudja különböztetni. És a kukásautók indulnak is tovább. A szavazóhelyiségekhez érve a bejárathoz farolnak, s a népet az urnákba ürítik.

Andersen: A Pesti Srác

Ott alszik a Pesti Srác a Corvin mozi mögött egy kirakat ölében. Ott is lakik, mert büszke az ország a Pesti Srácra. De a Pesti Srác ezzel egyáltalán nem törődik, hanem egyre csak alszik, alszik, mert nagyon öreg. Talán arra se emlékszik, hogy ő a Pesti Srác. Ha úgy vesszük, hogy a Pesti Srácként töltött évek duplán számítanak, százötvennél is több lehet. Mintha 1848-ban született volna!
A Pesti Srácnak az a története, hogy két takács érkezett egykor Pest-Budára. Fölmentek a császár udvarába, és azt hazudták, olyan  kelmét tudnak szőni, hogy a kerek világon nincs hozzá fogható. Nemcsak hogy páratlanul szép a színe meg a mintája, de még egy bűvös tulajdonsága is van: akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt láthatatlanná válik a kelme.
– Ebből készülhetne nagyszerű ruha! Felölteném, s egyszeribe megtudnám, kik azok az országomban, akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld – gondolta a császár. Mert ő is, meg az alattvalók is azt hitték, hogy a föld buta. Belül meleg és kívül hideg! Holott éppen ellenkezőleg kellene. Úgy határoztak hát, kifordítják a földet, hogy melegednének az emberek. És egyetlen hatalmas lapátot kovácsolt a birodalom összes kovácsa, egyik határtól a másikig csengett a kalapácsok hangja, izzott a szén a kohókban, szállt a füst a műhelyek fölött.
Rögtön kiszámoltatott a császár a kincstárából száz aranyat a takácsoknak, megparancsolva nekik, hogy nyomban lássanak munkához. Azok föl is állítottak két szövőszéket, s úgy tettek, mintha dolgoznának. Odahordatták a legfinomabb selymeket, aranyfonalakat, ezüstszálakat, de mindet a zsebükbe gyömöszölték.
Mindenki hallott már a készülő kelme bűvös tulajdonságáról, s nagyon várták, hogy megtudják, ki az ostoba, méltatlan ember közöttük. Kíváncsi volt a császár is, de úgy gondolta, hogy előbb derék, öreg miniszterét küldi be a takácsokhoz. Meglátja ő mindjárt, hogy milyen az a kelme, mert nagyszerű ember és méltó a tisztségére.
Bement hát a derék, öreg miniszter a takácsok szobájába, ott ültek mindketten az üres szövőszék előtt és buzgón szőtték a levegőt.
– Uramisten! – rémült meg a miniszter, amikor belépett – én bizony semmit se látok! – És meresztette a szemét, meg is dörzsölte, de hiába. Hanem persze, nem árulta el magát.
A két takács nyájasan közelebb tessékelte, s azt tudakolta, hogy tetszik a bıvös kelme: szép-e a színe, finom-e a mintája.
– Nagyon szép! – felelte a derék, öreg miniszter. – Csodálatosan finom, és gyönyörű a mintája! Majd megmondom a felséges császárnak, hogy nekem nagyon tetszik.
Erre indult csak be teljes gőzzel a munka! A selyem mind elfogyott, eltűntek az ezüstgombolyagok, számolatlanul az aranymotring. A takácsok zsebét meg majd kirepesztette a kincs. Az udvaroncok pedig most már a közönséges anyagokra tették rá a kezüket, s szállították a palotába a nagy munkához. Csattogtak a szövőszékek éjjel-nappal, hogy már aludni se, ébren lenni se lehetett. És fogyott a gyolcs, a vászon, a szövet, a kanavász, szőtték a takácsok a semmit, hogy szinte már az egész ország meztelenül járt.
Végre a császár is rászánta magát, hogy megnézze. Válogatott kíséretével – köztük volt a derék miniszter meg főhoppmestere is – benyitott az üres szövőszéken serénykedő takácsokhoz.
– Micsoda?! – meredt a semmibe a császár. – Hiszen ez szörnyűség! Buta volnék, mint a föld? Méltatlan a trónra? Nem!
De fennhangon ezt mondta:
– Szép, csakugyan szép. Megnyerte felséges tetszésemet.
Fényes kísérete buzgón bólogatott:
– Gyönyörű, gyönyörű! – És azt tanácsolták a császárnak, hogy az ünnepi körmenetre máris e csodálatos ruhát vegye föl.
– Kérjük felségedet, kegyeskedjék levetni a ruháit, hogy adjuk fel az újat itt a tükör előtt – szerénykedtek a takácsok.
A császár levetkőzött, s a takácsok úgy tettek, mintha az új ruha darabjait sorra ráadnák.
– Tessék a nadrág! A kabát! A palást! Az uszály!
A császár irgett-forgott a tükör előtt:
– Ó, mi jól illik hozzám! Ó, mintha rám öntötték volna!
És elindult a császár a körmenettel. Méltóságosan lépkedett a selyem mennyezet alatt, a kamarás urak mögötte, mintha az uszályát vitték volna, a két takács meg két oldalt kísérte. A nép mind az utcán meg az ablakokban tolongott, tapsolt és azt kiáltotta:
– De gyönyörű a császár új ruhája! Milyen gazdag az uszálya! És milyen jól áll neki. A császárnak még egy ruháját se csodálták meg ennyire.
– De hiszen nincs is rajta semmi! – kiáltotta a Pesti Srác a járdaszélen. – A király meztelen!
– A király nudista! – kiáltották a takácsok.
– Halljátok, a király nudista! – kiabált a nép. – A király nudista!
– Nudista! – visszhangozták mindenfelől. – Nudista!
És kinevették, megszégyenítették a Pesti Srácot. A takácsok meg elfogták, javítóba dugták, amikor megnőtt fölakasztották, aztán elengedték, és a lapátkovácsok közt még munkát is kapott.



  • Ann Ban

    Hát, igen…. !
    Bolsizsidóéknál a meztelen, az nudista. Az ordas korrupt, meg a lobbista.
    Az agymosás meg píár munka……