Már jó ideje gyanakszom, hogy az Úr játszik velem…

Bergman ház

FARO meséje – Gunnar és Robbie

Írta: Kiss Csaba

Már jó ideje gyanakszom, hogy az Úr játszik velem… egyre nehezebb eldönteni, mikor álmodom és mikor nem

Folytatom a tegnapot – mert lemaradt a kép a házról és bicikliről. Lemaradt a sirály. És a legfőbb: Robbie és Gunnar.

Olyan kicsi itt a térerő, hogy ha egy nagyobb madár elrepül fölöttem, rögtön megszakad a net. Főleg a vastagcsőrű lummák veszélyesek.

Szóval a ház. Angennek hívják, (két pont is van az á-n). Két részből áll, a nagyobbikban Jonathan és Octavia laknak, két amerikai történész (a nő ír is, mármint tollal) A kicsiben én. Két szint, és minden, de minden van benne, még balzsamecet is.

Ide négyszáz méter a tenger, másik irányba pedig Hammars, ahol Bergman lakott és dolgozott. (de ez már akkora történet, hogy inkább holnap)

tengerpart-faro

Szóval amikor a Gotlandia kompról leszálltam (Gotlandia = istenek földje, nem csekélység), Visbyben, egy 29 fokos kánikulával sújtott teljesen néptelen kisvárosban találtam magam. Úgy húztam magam után degesznyi bőröndömet, mint a levélrágó hangya, aki túl nagyot markolt. A buszállomás 2 kilométer, a domb tetején. Négy óránként megy a busz Farosundba. Egy percen múlt, hogy elértem.

És a buszon megismerkedtem Robbieval, egy hatvan körüli faroi hölggyel, akinek elromlott a mobilja, és nem tudja elérni férjét, Gunnart. Ekérte az enyémet. Nos, utána elvittek bevásárolni (tudván, hogy az erdő közepén lakom) majd átvittek Farora a komppal. Sok mindenről beszéltünk, a svédekről, Stockholmról, a bor és sör mizériáról…

robbie és gunar

…és kiderült, hogy Gunnar, aki ügyvéd adta el Bergmnnak azt a házat, amelyben lakom. Hát nem őrület! Ő volt a közvetítő ügyvéd – azt mondta, hogy Bergman elképesztően nagyvonalú pasas volt, a házat 25 ezerért árulták, de mivel Bergmannak nagyon megtetszett, negyvenet kínált érte, se szó, se beszéd

A kikötőbe utánam jött Kerstin, a piros kocsival – és hazafuvarozott Angenben. (kis csodaház a gyantás pineák között)

Kipakoltam, és épp lementem a tengerpartra számbavenni a sirályokat, amikor csengett a telefonom. Robbie volt, hogy ha nem sért meg, holnap áthozna egy karton spanyol bort, hogy legyen, amíg be nem tudom szerezni.

A sirály a kövön piros szemével furcsán pislogott. A csigaforgatók meg csapatba verődve hangosan csittegtek fölöttem. Nevettek, azt hiszem.

sirály

Holnap a Csókokkal telerajzolt ajtó meséje, holnapután pedig a Boszorkány vére következik.

Olyan csend van néha, hogy hallani lehet.

(Itt minden faroi írást megtalálsz)