A fényíró álma
Federico García Lorca a színházról való beszélyében jól megfenyeget bennünket, hogy ha nem őrizzük meg tetteink méltóságát, a díszletek mögött kell nyüszítve remegnünk és ezzel megöljük a képzeletet is. Azt a képzeletet, ami a színház – tehát a kimondhatatlan kimondásának kapuját nyitja meg.
Egy előadás akkor jó, ha megsúgja a nézőnek, mi a fene zajlik abban az eszeveszett, feneketlen űrben, ami a bőrünkön kívül zajlik.
Ezek a képek, itt a szegedi kisszínház falain, igen kíváncsivá tesznek: hogy akkor vajon most a bőrünkön kívüli univerzum megfogalmazásának képességéről szóló híradó-képeket látunk? Ám hiába vannak itt sárkányok, szörnyek és koboldok, szerencsére nyoma sincs a sajtófotók szomorúságának vagy a híroldalak bornírtságának.
Széman mester inkább az öröm trombitása, az álom hírmondója!
Aha, akkor tehát a bőrünk alatti világ tudósítója! Csak egy híradós, fontoskodó hírgyári szalagmunkás, akikből vagy tucatnyi ott nyüzsög, és tolong minden rendezvényen. Nem kell jegyet vennie és mégis a legszuperebb pozícióból szemlélheti a történéseket. Jobb esetben. Rosszabb esetben meg épp előttünk szúrja le statívját, és nem látni tőle.
Azt hiszem, egyik sem. Úgy sejtem, pontosabban úgy álmodtam, olyasvalaki lehet, mint Umberto Eco hőse, aki a kómából ébredve elveszti személyes emlékeit. Ismeri a külvilágot, tudja minden tárgy nevét, a világirodalomban is jártas, minden hétköznapi tevékenységet normálisan elvégez. Ezért hát, mint a mesék legkisebb fiúja, saját személyiségét elvesztve el kell indulnia megkeresni azt.
A külvilág zaját kizárva régi fényképek és rajzok közé vonulva kutakszik kitartóan. Aztán amikor feldereng a múlt, s már azt hinnénk, itt a hepiend, csak akkor kezdődik el az ego-kaland. Eco-kaland. Összemosódik múlt és jelen, a megtalált én-képek keverednek az álom-képekkel.
Ekkor kezdődik egy még izgalmasabb út. Azt hiszem, azt álmodtam, hogy ennek ródmuvinak a forgatókönyve íródik Loana kiálynő titokzatos tüzének fényével.
Elhangzott 2016. május 5-én a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában Széman Richárd fotói között. Elmondta Spergel Anna.
