David Bowie rajongott Kimmo Pohjonen harmonikajátékáért

kimmo-pohjonen-minna-tervamaeki-bright-shadow-btf-original-73434

Az experimentális zene egyik ikonikus alakja, a harmonikavirtuóz Kimmo Pohjonen és Minna Tervamäki balett-táncos 2016. április 23-án a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatják be Bright Shadow című előadásukat.

Nyolc éves korodban kezdtél harmonikázni. Miért pont ezt a hangszert választottad?

Az apukámnak akartam megfelelni vele, mert ő is harmonikázott. Én nem voltam túl boldog, hogy ezen a hangszeren kell játszanom, inkább röplabdáztam vagy valami olyasmit csináltam volna, amiket a kortársaim. Még szégyelltem is kicsit, mert senki nem játszott ezen a hangszeren a kortársaim közül. De szerencsére, valamiért mégis folytattam, és később megtaláltam, amit igazán szeretek a harmonikában. Mára számomra teljesen megváltozott a hangszeren való játék, teljes mértékben különbözik attól, amit gyerekként műveltem vele. Jelenleg ez az egyetlen elektronikus hangszer, aminek megszólaltatásához akusztikus elemeket is használok.

Mi okozta ezt a változást?

Huszonöt évesen, tizenöt évnyi játék után untam már a klasszikus értelemben vett harmonikázást, szóval elkezdtem teljesen máshogyan viszonyulni a hangszerhez. A saját zenémet kezdtem el komponálni, sokat improvizáltam, elektronikus elemeket és effektet használtam, és rájöttem, hogy király hangszer, csak úgy kell használnom, ahogyan nekem tetszik.

Apukád mit szólt ehhez?

Amikor a karrieremet egy teljesen másmilyen zenével csináltam meg, mint az övé, eleinte nagyon utálta. Az édesanyám szerette, de az apám egyáltalán nem. De ma már édesapám is boldog, hogy ennyi nemzetközi figyelmet kapok, szóval rájött, hogy van értelme annak, amit csinálok.

Klasszikus és népzenét is játszottál. Milyen szerepe van ennek a két műfajnak a karrieredben?

Sokáig nagyon sok népzenét játszottam, világzenét és klasszikus zenét is. De már nem szeretem a megszokott dolgokat, csak improvizálok, azt felveszem, és mivel nincs leírt kotta előttem, mindig máshogyan szólal meg ugyanaz a zeném.

Szerintem a népzenéből adódott az improvizáció lehetősége, és az is, hogy nem kell magam folyton ismételnem. Tudniillik a népzenében sincsenek kötött hangok. Úgy gondolom, a zeném egyfajta kombinációja mindannak, amit korábban létrehoztam. Amikor zenét komponálok, mindig megpróbálok valami egyedit, példa nélkülit kihozni a hangszerből.

Hogyan készülsz a hétvégi budapesti előadásra?

Számomra a komponálás jelenti a próbát. És természetesen a budapesti koncerten táncolok és zenélek is majd egyszerre, illetve a táncosom partnere leszek, vagyis jó egyensúlyérzékkel kell rendelkeznem, mialatt játszom, mert a táncos segédeszköznek használja a testem. Egyébként minden gondosan megkoreografált, pontosan tudnom, hogy mikor, melyik résznél játszom. De ami a zenét illeti, megpróbálok olyan szabad lenni, amilyen csak tudok.

Izgatottan várjuk. David Bowie egyike volt a rajongóidnak. Mesélj erről egy kicsit!

Az általa szervezett Meltdown fesztiválon játszottam Londonban, többek között Bowie-számot is. Nagyszerű koncert volt.

Számos albumod jelent meg. Ki tudnál emelni párat, amelyikre a legbüszkébb vagy?

A Kalmuk cimű felvételt például nagyon szeretem, illetve a legutóbbi albumomat tudnám még kiemelni, a Sensitive Skint. Saját magam vettem fel, és a lányaim énekelnek rajta.

Köszönöm a beszélgetést Kimmo! Várunk szombaton Budapesten.

Én is köszönöm.