Harcra készülnek az Újpest-szurkolók

12743905_1001077273311419_7538703800636110966_n

Focidrukkerek harca a k2 Színház és Kárpáti Péter közös előadása, a Dongó. A darabot Fábián Péter és Benkó Bence rendezte, Kárpáti Péter pedig dramaturgként működött közre a produkcióban. A Dongóban egy ustawka, azaz két szurkolótábor előre megtervezett párbaja bontakozik ki. Az előadást április 20-án, május 2-án és május 16-án tűzi műsorra a Trafó. A Dongó rendezőpárosával Fábián Péterrel és Benkó Bencével beszélgettünk a darabról, a fociról és a további terveikről.

– Miért fontos számotokra, hogy a focihuliganizmus szubkultúráját mutassátok be?

Benkó Bence: Az volt az alapkoncepció, hogy Kárpáti Péterrel szeretnénk együtt dolgozni, és kipróbáljuk az ő improvizációs módszerét. Bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha az Amphitryon történetét dolgoznánk fel. Néhány improvizációs próba után kiderült, az Amphitryonnal nem tudunk mit kezdeni. Szeptemberben rendeztek a Trafóban egy évadnyitó minifesztivált, ahol be kellett mutatnunk valamit a nézőknek a műsorral kapcsolatban. Még nem tudtuk, miről fog szólni a darab. Akkor játszották a Magyarország – Románia válogatott mérkőzést. Kárpáti Péter kitalálta, hogy csináljunk egy performanszot, ahol a srácok egy nem létező tévén nézik a meccset és szurkolnak. Megtetszett neki ez a téma és a hangulat, így bedobta az ustawkás, verekedős ötletet az előadáshoz. Rengeteg ustawkás felvételt megnéztünk együtt. Rájöttünk, ezzel több mindent tudnánk kezdeni. Hogy mit szeretnénk kihozni a témából, az szép lassan, a próbák során derült ki. A premierig nem is tudtuk, mi sül ki belőle.

Fábián Péter: Egy ideig úgy nézett ki, hogy a futballhuliganizmus az Amphitryon részeként fog megjelenni a színpadon, és Amphitryon egy ustawkából érkezik haza. De aztán a próbák során Amphitryon teljesen kikerült a képből.

– Beszéltetek olyan szurkolókkal, akik részt vettek ustawkában?

Fábián Péter: Igen, végeztünk egy rövid kutatómunkát a témával kapcsolatban. Talán jobb lett volna, ha több évre beépülünk a szurkolók közé, de az idő rövidsége miatt sok mindent a saját fantáziánkra kellett bíznunk.

Benkó Bence: Amellett, hogy sok ustawkás videót néztünk, utána is olvastunk a témának. Sikerült felvennünk a kapcsolatot olyanokkal, akik ismerik a magyar futballszektorok világát. A Vasas egyik ultrájával órákat beszélgettünk, nagyon segítőkész volt.

Fábián Péter: A Dongóban egyébként Újpest-drukkerekkel találkozhatnak a nézők. Mi is voltunk több Újpest-meccsen. Körülnéztünk, mint a turisták. (nevet.)

petya

Fábián Péter, a Dongó egyik rendezője

– Ha már itt tartunk, hogy álltok a magyar focival?

Benkó Bence: A szurkolók elmondásai alapján már nincs meg az az életérzés, mint régen. Nekünk erről nyilván kevesebb tapasztalatunk van, de azt láttuk, hogy rettentő kevesen járnak meccsre. Csak a nagyobb tétmérkőzéseken jön létre az a fajta szurkolói közösség, amiről sokat hallhattunk.

Fábián Péter: Be kell valljam, rengeteget változott a véleményem a magyar fociról azóta, hogy elkezdődtek a Dongó próbái. Azáltal, hogy kimentünk meccsekre, sokkal komplexebb módon ráláthattunk a helyzetre. Úgy érzem, a társulatunkon belül is voltak komoly előítéletek a magyar labdarúgás és a szurkolók kapcsán. A próbák során ez teljesen megváltozott. Rá kellett jönnünk, hogy az ultrák és huligánok is ugyanolyan emberek, mint mi. Az előadásban sem az ő lejáratásuk, parodizálásuk a cél, hanem a szurkolók világának a körbejárása.

Benkó Bence: Ilyen szempontból különös élmény volt, amikor három Fradi-szurkoló is eljött az előadásra. Az elején még ódzkodtak az egésztől, amikor meglátták az Újpest-zászlókat a színpadon. Ki is akartak menni az előadásról. Végül maradtak, és a darab után egy órán keresztül beszélgettünk velük. Azt mondták, fantasztikus élmény volt számukra a Dongó, mert bemutatja azokat az élményeket, amiket ma hiányolnak.

Nemce

Benkó Bence, az előadás társrendezője

– A színdarabban nyilván fontos szerepet kap a nyers erőszak, az indulatok megjelenése. Láthatunk verekedést is a színpadon?

Benkó Bence: Az előadás az ustawka felé tart, de maga a harc már nem jelenik meg a színpadon. Ennek ellenére látható egy kis verekedés a Dongóban.

– Az előadásban Kárpáti Péter játékmesterként működik közre. Milyen vele együtt dolgozni?

Fábián Péter: Csodálatos, felszabadító érzés. Ritkán találkoztam ilyen színészcentrikus emberrel a színházi világban. Bence és én rendezőként, Kárpáti Péter dramaturgként amolyan figyelőként működtünk közre a produkcióban. Azt lestük, hogyan írják a színészek a történetet. Úgy kellett terelgetnünk őket, hogy a végén egy komplett dráma jelenjen meg a színpadon. Minden felelősség a színészeken volt. A szövegkönyv minden mondata tőlük származik és a cselekmény is úgy alakult, ahogy ők aznap este az improvizáció során döntöttek.

– Mennyi ideig tartott, mire véglegessé vált a szövegkönyv?

Benkó Bence: Nagyon sokáig. Kárpáti Péter több improvizációt is rendezett, amiket mi telefonnal rögzítettünk. Egy-egy blokk után Kárpáti Péter elvonult jelenetet írni. Ezt követően tudtunk csak próbálni a színészekkel. Nem sokkal a Dongó bemutatója előtt derült ki, hogy mi is lesz a darab vége.

– A próbákon, az előadás előtt mennyire kellett feltüzelni a szereplőket, hogy kihozzátok belőlük a szurkolókra jellemző vehemenciát?

Benkó Bence: Az improvizációs technika abból indul ki, hogy alternatív életeket lehet leélni. Egyáltalán nem presszionáljuk a színészt, hogy neki most épp egy szélsőséges állapotot kell bemutatnia. Belehelyezzük őket szituációkba. Megadjuk nekik, hogy hol vannak, milyen viszonyban állnak egymással. Mindig a saját életükből kell kiindulniuk, tehát nem szükséges karaktereket eljátszaniuk. Nem görcsöltetjük rá őket, hogy produkálják magukat. Vagy megszülik a szerepet, vagy nem.

11156417_843121615773653_3230346180362298104_n

– Ha visszatekintetek, mennyire volt küzdelmes összeállítani az előadást?

Benkó Bence: Borzalmasan nehéz volt. Kárpáti Péter munkamódszere nagyon érzékeny. Ezt a saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Mivel saját magukat kellett játszaniuk, rengeteg feszültség felgyülemlett a színészekben. Ezt a feszültséget utána cipelték magukkal tovább. Hatalmas figyelmet igényelt, hogy senkinél se keletkezzenek lelki sérülések. Egyszer mélypontra is kerültünk csapatilag. Szétestünk, majd újra kellett építenünk saját magunkat. De nem bánom, mert értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk.

– Mit terveztek, hogyan tovább?

Benkó Bence: Elköteleztük magunkat a k2 Színház mellett. Ezt a csapatot szeretnénk tovább vinni. Ha minden jól alakul, jövőre három bemutatónk is lesz, Péterrel pedig elvállaltunk egy külsős rendezői megbízást a Miskolci Nemzeti Színházban. Nagyon izgalmas, ugyanis ez lesz életünk első kőszínházi rendezése.