Akira Kurosawa: Még nem (1993), japánul: Maada da jo, angolul: Not Yet
Írta: Ferber Katalin
Kurosawának ez volt a tizenharmadik, egyben utolsó filmje, amelynek forgatókönyve Hyakken Uchida (1889-1971) író és esszéista naplóit és feljegyzéseit dolgozta fel. Uchida Natsumi Soseki egyik tanítványa volt, német irodalmat tanított és számos esszét, regényt írt, melyből mindössze egyet fordítottak le angolra. (Magyarul egyetlen műve sem olvasható.)
A film egy középiskolában, az osztályteremben kezdődik, amikor a német nyelvet és irodalmat tanító tanár elbúcsúzik a diákjaitól, mert a tanítás helyett az írói mesterséget választja. 1943-ban vagyunk, a háború kellős közepén, de egyelőre ennek senkire sincs hatása. A diákok csodálják és szeretik mesterüket, rendszeresen meglátogatják, együtt ünneplik születésnapját, s amikor a bombázások következtében háza porig ég s egyetlen kalyibában húzódik meg a feleségével, a diákok ragaszkodása és szeretete segít átvészelni e nehéz időket.
https://www.youtube.com/watch?v=-bObIlquRNk
A háború után a diákok földet vásárolnak egykori tanáruknak, s gyönyörű házat építtetnek neki.
A tanár, most már főfoglalkozású író, tele van öniróniával, képes kifigurázni önmagát és öregedését. Felesége egy szó nélkül szolgálja férjét a legnehezebb időszakokban is. A tanár úr, ahogy egy születésnapi összejövetelen a feleség megjegyzi, örökre gyerek maradt. Naiv ámulattal figyeli a külvilágot, annak sokszor kegyetlen eseményeit, de nem hagyja magát zavartatni senkitől és semmitől. Ő ír, ez a dolga. A nagy változásokról ír, a kicsiket megpróbálja kizárni az életéből, mert azok csak megzavarnák írói tevékenységét. Háború van, aztán amerikai megszállás és úgynevezett “demokrácia”, ahogy leplezetlen iróniával erről beszél.
Volt diákjai úgy döntenek, hogy egyletet alakítanak, s a tagok egyetlen dolga, hogy egykori tanáruk születésnapjait megünnepeljék. A születésnapok mottója mindig ugyanaz: “kész vagyok-e a halálra?” s a válasz: “még nem”. Ez persze kettős szójáték, amit mi is felismerünk. Ugyanez a kérdés és felelet hangzik el a bújócska-játéknál: lehet-e már keresni az elbújókat? S a válasz egy darabig: még nem. (Ez a jelentés is feltűnik a film utolsó jelenetében.)
Egy napon betéved az író gyönyörű kertjébe egy kóbor cica. Elnevezi Kóbornak, (japánul Nora) s befogadja feleségével együtt a váratlanul ajándékba kapott élőlényt. Családtag lesz, mindkettőjük életét megváltoztatja, külön kis zugai lesznek a házban, s az idősödő házaspár gyermekként bánik vele.
Nora azonban váratlanul eltűnik, s bár mindenki a cicát keresi, nem kerül elő. Az író vigasztalhatatlan. Telefonhívást kap, amelyben arról értesítik, Nora már rég egy japán húros hangszer, a samiszen alkatrésze lett.
Aztán befogadnak egy másik kóbor macskát.
Újabb születésnap, újabb önirónia, az író hetvenhét éves, egészsége megromlott. A tanítványainak már gyerekei és unokái vannak, ők köszöntik fel a mestert, aki
Csak annyit mond a tortát átadó gyerekeknek, hogy válasszanak olyan foglalkozást, amit igazán szeretnek. Ez a feltétele szerinte a boldog életnek.
A film ismét bukás volt. Vetítették ugyan a Cannes-i filmfesztiválon, de nem került be a versenyfilmek közé. Kurosawa tizenhárom filmje közül három nem volt sikeres. A Dodeszkaden, az Augusztusi rapszódia, és a Még nem. Ez utóbbi filmje tele van leheletfinom vallási és irodalmi utalásokkal, melyeket még saját hazájában is kevesen értettek. Nézhető egyébként ez a film másként is, Kurosawa vallomásaként. Soha semmi mást nem csinált, csak azt, amit szeretett, azaz filmet. Humorral, (néhány kortársa szerint gőggel) de ő is megpróbált minden zavaró (értsd hétköznapi) eseményt kizárni az életéből, hogy az ne zavarja a hivatását. Az utolsó filmje egyúttal hitvallás is: nem akart még meghalni. Két évvel e film bemutatója után, 1995-ben elesett, súlyos gerincsérülést szenvedett, s az utolsó éveit már tolószékben töltötte, ami azt jelentette, hogy nem tud újabb filmet készíteni. Ennek ellenére hozzákezdett egy új filmhez, de nem tudta befejezni. A fim egyik legnagyobb varázslója 1998 szeptemberében elhunyt.
Akira Kurosawa nemzetközi elismertsége kétségtelen. Azt azonban talán kevesebben tudják Japánon kívül, hogy ezt az ismertséget és a díjakat a filmrendező szinte kivétel nélkül a történelmi tárgyú filmjeivel érte el a “nyugati” (azaz nem ázsiai) országokban. Talán az sem véletlen, hogy a három sikertelen filmjének befogadásához nagyon jól kellett volna ismerni mindazt az ellentmondást, melyben a modern japán társadalom él. Egyes kritikusai szerint Kurosawának nem sikerült mítoszmentesen megismertetnie a nyugati világgal Japánt. Ma már azonban évtizedekkel a halála után Akira Kurosawa kétségtelenül a filmművészet kultikus alakja.
Akira Kurosawa(1910 március 23-1998 szeptember 6.)
Kurosawa filmjeiről itt írtunk
