2015. augusztus végén és szeptember elején 8 napig forgatták Salgótarjánban és környékén (Zagyvapálfalva, Vízválasztó, Kisterenye, maconkai tó) a Salto Mortale különleges jeleneteit. A film forgatókönyve Márton László Ez csak egy hétköznapi látogatás című novellájából készült. A fordulatos történet mozgatórugója egy hatvanas éveiben járó MÁV mozdonyvezető hirtelen halála, amely következtében az illető kettős életére, egy szerelmi háromszögre, zavaros múltjára és gyanús alvilági kapcsolataira is fény derül. Kamondi Zoltán rendezővel akkor Kovács Bodor Sándor készített interjút, amelynek teljes változatát a Tarjáni Városlakó Magazin 2015/3-as száma közölte.
A forgatásról még több képet a Tarjáni Városlakó oldalon találsz, és itt olvashatsz a forgatás további részleteiről is.
Miért döntött Márton László novellája mellett, hogy ebből készít filmet?
K.Z.: Azért lett ez a film alapja, mert zseniális írásnak tartom, és amikor elolvastam rögtön megfogott.
Elolvasva a novellát és összevetve a sajtóközleményben felvázolt filmbeli cselekménnyel, nekem Antonioni Nagyítása jutott az eszembe, mert ő az ismert Cortázar novellának csak egyetlen momentumát használta fel. Mintha itt is ez történne.
A novellának, mint műfajnak gyakran jellemzője, hogy egy hosszabb történetnek egyetlen szeletét mutatja meg. Minél jobb az írás, annál inkább továbbgondolható. Tulajdonképpen itt is ez történt, kiinduló pontnak vettük és a forgatókönyvben tovább fejlesztettük az íróval, illetve Veres Attila kollégámmal.
Miért pont Salgótarján lett a film egyik helyszíne?
A film jelmez- és díszlettervezője, Pallós Nelli rendszeresen dolgozik a Zenthe Ferenc Színház produkcióiban. Ő hívta fel a figyelmemet a városra, amikor helyszíneket kerestünk. Ez egy tetszhalott állapotban lévő város, tele gyönyörű, de funkciójukat vesztett épületekkel, ennek ellenére vidám emberekkel és különlegesen szép tájakkal. Itt megállt az idő. Amikor egyszer a városban jártam, és megláttam az elhagyott Karancs Szálló épületét, tudtam, hogy kezdenem kell vele valamit. Aztán megismertem a város környékét is, a gyönyörű horgásztavat és a zagyvarónai vidéket. Egyébként a Susán Ferenc vezette Zenthe Színház dolgozói nagyon sokat segítettek a produkció sikeres lebonyolításában, itteni menedzselésében, nem csak lelkesedést adtak, hanem kellékeket is biztosítottak, valamint a díszletépítésben is közreműködtek.
Az ön munkáit nagyon hangsúlyos képi világ jellemezte ez idáig, elég csak a legutóbbi játékfilmjére, a Dolinára gondolni. Ez a kézjegy most is dominál majd, vagy a groteszk stílus miatt máshol lesz a hangsúly?
Ebben a filmben a képi világ, a színészi játék és a dramaturgiai csavarok egyformán hangsúlyosak lesznek.
Mit gondol az európai film jövőjéről?
Az európai filmek nincs jövője, mert megszűnt, ugyanis Hollywood felszippantotta már évtizedekkel ezelőtt. Ami a ’70-es évek végéig élt és működött a filmművészetben, beleértve az európait is, már régen eltűnt. Ami maradt, az már hollywoodi mintákat követ.
Tehát 1980 előtt egy olyan támogatási rendszer működött Európában, amely kedvezett a művészfilmek készítésének, mára pedig az a hollywoodi szisztéma érvényesül mindenütt, amely szerint a film egy olyan ipari termék, ami a befektetés gyors megtérülését, illetve nagy profitot eredményez a magas nézőszámból és az ebből eredő bevételből következően.
Így van.
16 éves korában mi volt a kedvenc filmje?
Egy japán film, Sindo Kaneto Kopár szigete.
Ha megbízást kapna egy videoklip elkészítésére és szabadon választhatna a zenék közül, melyiket rendezné meg?
K.Z.: Talán Janis Joplin valamelyik számát. Mondjuk a Mercedes Benz címűt.
