Nagy segítség a 2016-os emelt szintű érettségihez

érettségi

Három olyan könyvet szeretnénk bemutatni olvasóinknak, amelyek komoly segítséget nyújthatnak a 2016-os emelt szintű érettségihez töriből, matekból és irodalomból. Mindhárom könyv az Emberi Erőforrások Minisztériuma által nyilvánosságra hozott tételek kidolgozását adja. Mindegyik könyvből hozunk egy-egy példát. Ha úgy látod, szükséged van, itt meg is rendelheted.

9. A megidézés változatai és a költői szerep Weöres Sándor Psyché. Egy hajdani költőnő írásai című alkotásában

Weöres Sándor (1913–1989)

Szombathelyen született.

Középiskolai tanulmányait Szombathelyen, Győrött és Sopronban végezte, a Pécsi Egyetem jogi karára és bölcsészkarára járt, végül fi lozófi a-esztétika szakon szerzett diplomát.
A Nyugat folyóirat 1932-től közölte verseit.

A Kossuth- és Baumgarten-díjas költő 1936–1937 között távol-keleti utazást tett, ami nagy hatással volt világszemléletére és megalapozta későbbi fordítói munkásságát (Lao-ce Tao te King című művét is lefordította).

1943-ban Budapestre költözött, először az Országos Széchényi Könyvtár, majd 1948 és 1951 között az MTA Könyvtárának munkatársa volt.

1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt.

1949 és 1956 között gyerekverseken kívül mást nem publikálhatott, mert „formalistá”-nak számított, ez idő alatt fordításokból élt (angol, német, francia, orosz, ukrán, olasz, latin szerzőktől többnyire közvetlenül fordított, közvetítéssel más nyelvekből is).

A legnagyobb sikert és népszerűséget Psyché című verses regénye hozta meg számára. 1989-ben hunyt el Budapesten.

Keletkezés

A Psyhcé 1972-ben jelent meg, majd a téma a következő években még további részletekkel egészült ki, és végül a teljes mű az 1975-ös, második kiadásban volt olvasható. Maga Weöres egy 1973-as újságcikkben vallja meg a Népszabadság olvasóinak, hogy már húszéves kora óta, majd negyven éven át foglalkoztatták az 1700-as, 1800-as évek poétái. Csokonaitól kezdve Kazinczyn keresztül egészen Berzsenyiig és tovább a kevésbé ismert Tóth Lászlóig és Vályi Nagy Ferencig foglalkozott a kor géniuszaival. Mellettük nem kerülték el figyelmét Dukai Takách Judit, Újfalvi Krisztina és Molnár Borbála remekbe szabott sorai sem. Ezen poéták és „poetriák” hatására született meg benne – ahogyan Weöres írja – „egy idegen, könnyűvérű, szép hajdani hölgy, Psyché”. A görög mitológiában Ámor szerelmeként ismert, tökéletes szépségű nő így válik Weöres főhősévé.

Verses regény

A Psyché műfaját tekintve nagyon összetett. A verses és prózai műfajok egyaránt megtalálhatók benne: köztük a gyermekvers, dal, epigramma, episztola, ekloga, románc vagy óda. Ugyanakkor például a műben Psyché kalandja az ifjú Wesselényivel az anekdota, Ungvárnémeti Tóth Lászlóra való emlékezése pedig a memoár műfajának képviselője. A műből a műfaji sokszínűsége mellett egy komolyan megszerkesztett, szervesen felépülő történet bontakozik ki. Ennek megfelelően tekinthetjük az alkotást verses regénynek.

A megidézés változatai

A történet főszereplője, Lónyay Erzsébet egy gazdag, grófi , sőt volhiniai és moldávai fejedelmi címet viselő apának és egy szegénysorból származó anyának a gyermekeként látta meg a napvilágot 1795-ben. Lónyay Erzsébet – másik keresztnevén: Psyché – megszületésétől kezdődően mesebeli ellentétekkel tarkított és végletekben gazdag életutat jár be. Egyszer a miskolci cigánysoron tengődik szegénységben, máskor a felsőbb elit, az arisztokrácia palotáiban lakik, ahol kedvére veti bele magát korán felébredt érzéki vágyaitól fűtve a szemérmetlen kalandokba. Romantikus együttléteik és szakításuk után egy sziléziai birtokos, Maximilián Zedlitz báró veszi feleségül 1816-ban. Psyché akkor már termékeny költőnő, aki mozgalmas sorsa révén kapcsolatba kerül a kor több nagy írójával és költőjével. Németországi utazása alkalmával van szerencséje találkozni Goethével, Hölderlinnel és a Brunswick családnak köszönhetően még Beethovennel is. Idehaza a figyelmes Kazinczyt kápráztatja el verseivel, aki a gyermek-költőnőnek kezébe lantot ad, és „Bibliothecája kintseit mind megnyitá” előtte. Az 1820-as évek reformmozgalmából kisebb pénztámogatásoktól eltekintve nem veszi ki a részét. Lírájába a hazafi as buzgalom nem ivódik be, megmarad a lélek titkos tájainál és a hétköznapi eseményeknél. Hűvösségét és a korra való érzéketlenségét a kritikus Toldy Ferenc rója fel neki, amire a következő sorokkal válaszol: „Magyar századok / Kohójában forrott s ájúlt a vérem, / Hazámat mint természetes leget szívom nem érzem, s róla hallgatok.” Időközben idősödő férjében egyre nő a féltékenység, fél, hogy felesége megcsalja. Psyché végül 1831-ben váratlan kocsibalesetben veszti életét.

Psyché élettörténete fikció ugyan, de Weörös Sándor művészi zsenialitásának köszönhetően mégis valóságnak lehet hinni az életvidám, sokat látott és tapasztalt asszony-költőnek létét és kalandjait.

Weöres ugyanis páratlan precizitással és nyelvi virtuozitással állítja elénk a XIX. század elejét. Fiktív irodalomtörténeti hagyományt és személyt teremt, ugyanakkor nyelvi valódiságával elmossa a határt a valóság és a fikció között. Tökéletesen veszi magára a kor nyelvi kifejezésmódját és szókincsét. Főszereplője, a félig arisztokrata, félig cigány származású lány – és vele együtt az olvasó – a történet során éppúgy megismeri és magára veszi a bécsi udvar előkelő és az európai kultúra kifinomult világát és stílusát, mint a diáktanyákat és a cigányputrikat. Ennek köszönhetően elbájoló és meglepő stílusötvözeteket képes kimunkálni. Weöres Sándort – az általa nagyra becsült Csokonaihoz hasonlóan – alakváltoztató költőnek tartották, hiszen minden hangnemben és versformában magas színvonalon volt képes alkotni. Az ő sokarcúságában magától értetődően benne rejlik az antik időmértékes verselés fegyelmének vállalása, a „primitívebb” ritmikák meghonosítása és a legkülönbözőbb korok, kontinensek verselési módjának elsajátítása.

Weöres gondosságát igazolja, hogy a versek pontosan követik az életrajzi változást, ahogyan Psyché életútján vándorolva előbb kislányból érett asszonnyá, majd idősödő hölggyé válik. Máshol a kor iparosodásának képét látjuk: „Nyúlánk aczél Elevátorok / Tekergeték vékony nyakok, / Zárt tenger rész fölé meredve.”

Költői szerep

A megismert korabeli költőkhöz képest egészen más az a poéta-szerepvállalás, amely Psyché karakterét jellemzi. Ez Weöres részéről már nem imitáció, sokkal inkább kreáció. Annak a késői rokokó, korai biedermeier irodalomnak az utópiája, amely egy szabad és független Magyarországon élő költő mindennapi öröm- és bánatteli megnyilvánulásainak megverselését írja le. Ahol a költők nem roskadnak össze a társadalom és a nemzet súlyos gondjai alatt, és nem „lángoszlopként” vezetik a népet. Ahogyan Psyché magáról ír: „Míg másulásiban reménylek, / Hívságos forgalomban élek, / Tarka s vidám az életem”. Weöres Sándor egy olyan modellt állít fel művében, amelyben a magyar költő megengedheti magának a fényűzést és elit, európai életet élhet.

Lapozz tovább a töri tételre!