2. jelenet
Helyszín: ugyanaz, másnap reggel. A diszpécserek és János az asztalaiknál ülnek, Mari egy tábla előtt áll, ír, magyaráz.
Mari:
Tehát, még egyszer, a cég felépítése:… Lehet ám jegyzetelni, nem szégyen az!… Andika! Például te most mit csinálsz?
Andika:
Figyelek.
Mari:
Csukott szemmel?
Bence:
Hajnal van még…
Andika:
Nem alszom!
János:
Koncentrál! Koncentrál, Markám, nem alszik!
Mari:
Első szabály: Mindenki nyitott szemmel koncentrál, kivéve a jósokat, ha adásban vannak. Ők becsukhatják a szemüket, mert átszellemülnek. Amúgy mindenki kinyitja minden szemét és rám koncentrál! Világos?
Mind:
Igen, világos.
Mari:
Tehát. Van a Cég! Nagyon nagy. Nemzetközi, nagyon nagy cég, ennyi. Ha bárki a Cégről kérdez, ezt mondod! Értem? Egy nagyon nagy nemzetközi cég. Értem?
Mind:
Értem!
Mari:
Jó.
Pali:
Bocsánat! Ki kell mennem…
Mari:
Hát ezt nem hiszem el! Pali, öt percenként jársz a klotyóra! Így nem fogod tudni tartani a szintet! Hosszú perceket veszítesz!
Pali:
Hidd el, Marikám, tudom! De felfáztam! … A prosztatám…Tudod, milyen hideg van itt éjjel? Este tízkor kikapcsolják a kazánt, vagy mi a rákot, és reggel hatig hideg van! Szólni kéne a Cégnek, hogy fűtés kell éjszakára is!
Mari:
Öltözz fel jobban!
Pali:
Kimehetek?
Mari:
Menj… Jó, amíg Pali visszaér, bemutatnám hivatalosan is az új kolléganőt! Ő…aaa…ööö… Mi is a vezetékneved?… Mindegy. Ő Andika, fogadjátok szeretettel. Andika, állj fel, légy szíves!
Andika feláll, a többiek tapsolnak.
Mari:
Nálunk ez így megy. Szeretjük és tiszteljük egymást. Az újakat és a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégákat megtapsoljuk. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket és szeretetünket. Lehet, hogy neked ez még egy kicsit szokatlan.
János:
És minden hónap végén a legjobb, legeredményesebb munkatárs tortát is kap!
Bence:
Is? Mert? Mit még, a tortán kívül?
János:
Hát a tapsot!
Bence:
Ja, tényleg!
Andika:
Oké, nem para, én hozzá vagyok szokva a tapshoz.
Visszaért Pali.
Pali:
Csöpög a csap.
Bence:
Üljél le!
Mari:
Folytathatjuk? Tehát. Mi, de főleg ti, a Cég alkalmazottjai vagytok. Ha kérdezik, mi a beosztásod: diszpécser. Értem?
Mind:
Értem!
Bence:
Mari ne már… Hagyd már abba ezt az értemezést. Annyira ciki! És lekezelő! Ez már nem is ovi, hanem gyogyó. Kezd kurvára idegesíteni ez a hangnem. Oké, hogy tök gáz a meló meg a zsé, kábé annyi, hogy két sörre se elég, de legalább ne beszélj így velünk, oké? Mert nagyon fel fogom húzni magam, oké!?
Mari:
Na, most belegázoltam a művész úr lelkivilágába…Óh, bocsánat! Elfelejtettem, milyen érzékeny vagy…
Bence:
Ne kezdd, Mari, ne kezdd!
Mari:
Én kezdem? Mit kezdek, mit kezdek? Hm? Semmit sem kezdek veled, jó! Sőt! Befejeztem! Érted?
Andika:
Ööö… ezek most még midig a melóról beszélnek?
Pali:
(Odasúgja Andikának) Folyton összevesznek. Mindjárt vége, nyugi… Kis szexuális feszültség…
Bence:
Igen? Tényleg? Oké. Akkor én megyek is.
Bence szedelőzködik, de nagyon lassan, mint aki arra vár, hogy útját állják. Pali, Andikához fordulva, némán, szinkronban ismétli Mari és Bence szavait.
Mari:
Nehogy már elmenj! Hova mennél?
Bence:
Kérj bocsánatot!
Mari:
Nincs miért bocsánatot kérnem!
Bence:
Akkor elmegyek.
Mari:
Nem mehetsz el! Nem engedem!
János:
Gyerekek! Gyerekek! Nyugalom! Mindjárt tíz óra! Be kéne fejeznünk lassan a tréninget. Dolgozni kéne… Én bocsánatot kérek mindenkitől, aki csak akarja, csak folytassuk már, az istenért!
Mari:
Istent ne emlegesd! (Bencéhez) Ennek még nincs vége, ezt még folytatjuk!
Bence:
Állok elébe!
Mari:
Tehát. Szedjük szépen össze magunkat! …Igen. Szóval… Ti diszpécserek vagytok, és Istent nem emlegetjük, ez szabály! Itt mi a jövővel dolgozunk! Itt jósok vannak. Látók, médiumok, csakra- és karmatisztítók, lélekvándorok, mágusok, varázslók. Úgyhogy ne emlegessük Istent. Megzavarjuk vele a telefonálok lelki nyugalmát. A jósok dolga, hogy reményt adjanak, Istennek ehhez semmi köze. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kezeljétek a telefonhívásokat és adjátok el a reményt. Illetve oda. Adjatok reményt, na! Ennyi. Isten addig hadd pihenjen! Értem?
Andika:
De jó neki, pihenhet! (Ásít.) Leragad a szemem….
Mari:
Majd mindjárt kinyílik, ha elmondom, mit fog nyerni az, aki ebben a hónapban a legjobban teljesít!
Bence:
Tortát.
Mari:
Nem, nem… Hiába vagy cinikus… Ezt még te sem gondolnád….
János:
Markám, áruld már akkor el!
Mari:
Mindjárt… Ne szaladjunk előre… Még nem tartunk ott… Először is, ki lesz az, aki elmagyarázza új kolleginánknak a munkánk lényegét?
Bence:
Csörög a telefon, felveszed, addig dumálsz a hívóval, amíg csak bírsz, minél hosszabb a hívás, annál több pénzt tarhálsz, kapsz érte tortát hó végén, ennyi, kész el van magyarázva.
Andika:
Ez világos.
János:
De nem igaz! Azért ettől több… Ettől a mi munkánk sokkal árnyaltabb!
Bence:
Ja, tényleg, bocs! Elfelejtettem árnyalni. Nézd! Itt ez a telefon. Az oldalán két lámpa… Ha a zöld világít, akkor jósként mutatkozol be a hívónak, ha a piros, akkor egy állatocska vagy, például cicuska. Ha piros a lámpa, azt akarja a hívód, hogy telefonszexelj vele. Így elég árnyalt voltam Janikám? Ja! Amúgy diszpécser vagy tényleg! Adásnapokon, kilenctől tízig Therinek kapcsolod a hívókat. Remélem nem túl bonyolult ez a nagyon árnyalt munka ennél a nagyon nagy nemzetközi cégnél.
Andika:
Mi van? Most akkor mit kell csinálni?
Mari:
Bence, most már álljál le, jó?… Ha nem tetszik a munkánk, miért nem mész vissza az újsághoz írogatni? Ja, nincs már újság, csődbe ment, bocsi… Nyugi, Andikám! Bence nem normális ma! Hülyéskedik. Imád amúgy itt dolgozni, kamatozhatja a kommunikáció területén szerzett mérhetetlen nagy tapasztalatát. Egy harmadosztályú bulvárlap tudósítója volt évekig.
Andika:
(Lebiggyed a szája) Újságíró? Nem író?
Bence:
Rovatvezető. És nem bulvárlap, hanem képes hetilap. Mindegy.
Mari:
Igen. Tényleg mindegy… Andikám, az a nem mindegy, hogy neked nem kell semmi olyasmit csinálnod, amihez nincs kedved. Az újakat sosem kényszerítjük semmire. Majd belejössz. Egyelőre neked csak annyit kell csinálnod, hogy kinyitod a cigánykártya-jóslás generátort a gépeden. Látod? Így ni! Ennyi. Ráklikkelsz, kidob három kártyát. És rá van írva a jelentése. Látod? Például, felhív az ügyfél… Na, játsszuk csak ezt el neki! János! Gyere ide! Te leszel az ügyfél! Pali, nyisd meg a generátorodat! Te leszel a jós. És tessék!
János:
(Kezét a füléhez emeli, eljátssza, hogy telefonál) Halló! Erzsike vagyok!
Bence:
(Felröhög) Mindig tudtam!
Pali:
Halló, Pali vagyok, az ön diszpécsere.
János:
Én meg Erzsike vagyok és jósoltatni szeretnék.
Pali:
Rendben Erzsike, önnek nincs más dolga, mint háromszor azt mondani, hogy stop!
Mari:
Nem! Nem! Nem! Nem! Nem jó! Megkérded, mit szeretne tudni! Azzal kezded! Nem a stoppal! … Jaj, gyerekek! Hát épp ez a lényeg! Nem sietünk sehova! Lassulunk! Csak nagyon szépen, lassan. Szépen, lassan kérdezünk. Az idő a mi oldalunkon áll. Idő van! Nem sietünk. Tehát, Pali, még egyszer onnan, hogy „Rendben Erzsike…”
Pali:
Rendben Erzsike! Mire lenne kíváncsi?
Mari:
Ez az!
János:
Azt szeretném tudni, mit érez irántam a férjem.
Andika:
Ez hülye? Ilyet kérdez? Miért nem a férjétől kérdezi?
Mari:
Andika, szerintem inkább figyeljél. Csendben. Ne tegyél fel hülye kérdéseket! Azért nem kérdezi a férjét, mert a férje szarik rá, otthon sincs soha, Erzsi nem tudja megkérdezni a férjét, mert nincs otthon soha, rohadtul nem érdekli, mi van Erzsikével. És ezt Erzsike is tudja. És, mivel Erzsike nem tud a férjével beszélgetni, és tudja, hogy a férje szarik rá, ezért Erzsike egy jóssal beszélget. Értem? Mindenkinek kell valaki, akivel beszélgethet. Ez könnyű, nem? Mindenkinek kell valaki, akivel beszélgethet. Mindenkinek joga van a beszélgetéshez! Mindenkinek jár pár kedves szó! Mindenkinek szüksége van pár jó szóra, ölelésre, reményre. És ezt megkapják tőlünk. Értem?
Andika:
Értem.
Mari:
Nahát. Akkor folytassuk! Tehát, még egyszer onnan, hogy „mit érez irántam a férjem…”
János:
Mit érez irántam a férjem?
Pali:
Erzsike, önnek nincs más dolga, mint hogy háromszor azt mondja, hogy stop! Amikor azt mondja, hogy stop, én kihúzok a pakliból egy-egy kártyát. És a kártyák megmondják majd őszintén, hogy mit érez ön iránt a férje.
János:
Stop, stop, stop!
Pali:
Várjon, Erzsike, ne ilyen gyorsan! Nálam vannak az ön sorsának lapjai. Ebből húzok most hármat, amiből betekintést nyerhetünk az ön életébe. Ha azt mondja: stop, én húzok egy kártyát.
János:
Stop! Stop! Stop!
Mari:
János, mit szórakozol! Hagyjad már abba a stoppolást! Mit pörögsz itt, mint majom faszán a stanyilcli? Hagyjad már, hogy végigmondja!
János:
Én csak hiteles akarok lenni. Sajnos a hívók nagy része folyton stoppol. Oda se figyelnek, hogy mit mond nekik az ember, csak nyomják, mint bolond a csengőt, hogy stop, stop, stop.
Andika:
Eddig értem. Hívó stoppol, én kirakom a három kártyát, jóslok, kész.
Mari:
Na, azért annyira nem egyszerű! Az a lényeg, hogy a hívó mindig új jóslást kérjen, jó sokat, jó sokáig, Érted?
Andika:
Persze! Mondom, hogy ez könnyű!
Pali:
Persze! Na, majd meglátjuk! És jósolni tudsz?
Andika:
Jósolni mindenki tud. Rá van írva a kártyákra a jelentés.
Bence:
Ennyi. Jósolni mindenki tud.
Mari:
Ja, jó. Tényleg? Akkor Andi kész. Mehet az asztalához. Csatlakozz a rendszerre és kezdj el dolgozni. Majd meglátjuk, mennyire könnyű… Minden szavadat hallgatni fogom az irodámból!
Bence:
Isten füle mindent hall!
Mari:
Ne istenezz már, hányszor mondjam?
Andika:
(Tanácstalanul a többiek felé) Most rosszat szóltam? Haragszik rám, vagy mi? Haragszol rám?
Mari:
Én? Nem haragszom én! Csak kíváncsi vagyok, mennyire lesz ez könnyű.
Bence:
Majd segítek neki.
Mari:
Ja, azt gondolom. Te mindig mindenkinek segítesz. (Pali jelentkezik) Mondjad, Palikám, mit szeretnél? Nem kell jelentkezni, nem az oviban vagyunk!
Pali:
Két dolgot szeretnék… Egy az, hogy a szextelefonoknál nem lehetne-e, hogy ne legyünk állatok? … A másik meg az, hogy… sajnos… megint ki kell mennem… (Bence felröhög) Röhögjél csak, majd megtudnád, ha te is vállalnál éjszakai műszakokat! Nagyon hideg van!
Mari:
Menjél Palikám, nem foglalkozz vele.
János:
Csatlakoznék Palihoz, nekem is az a meglátásom, hogy nem mindig szerencsés hogy állatok vagyunk.
Mari:
De mi mások lehetnétek, ami szexi?
Bence:
Kicsit több kreativitást, kedves kollégák!
Andika:
Fúj! Én soha sem csinálnám ezt a szex izét. Ez már tényleg a legalja.
Bence:
Igazad is van, jósolni, generátorral, sokkal szebb feladat!
János:
Nagyon szépen megkérlek titeket, ne bagatellizáljuk el a feladat jelentőségét! Most akkor mi legyen a szextelefonos állatokkal?
Bence:
Janikám, az vagy, ami lenni szeretnél! Ez egy ilyen meló. Az vagy, amit mondasz!
Mari:
Mit bánom én! Próbáljátok ki magatokat mindenben. Nem érdekel, mit dumáltok. A lényeg, hogy a híváspercek nőjenek. Annál is inkább, mert, hogy megnöveljem a munkakedvet, nem mindennapi dolgot jelentek be a Cég megbízásából! (Sejtelmes fények gyulladnak, háttérzene beindul, mint a show-műsorokban a drámai feszültség jelzésére.) Hat hetes játékot indítunk ma útjára. A percverseny most indul. Aki hat hét alatt a legtöbb híváspercet generálja a Cégnek, az két hetes, két személyes álomnyaralást kap ajándékba, plusz két millió forint költőpénzt, összesen öt millió forint értékben! (Hangeffektus: ováció)
János:
Mennyit?
Pali:
Ennyit?
Bence:
Aztakurva!
Mari:
Igen, tudom, hogy szinte hihetetlen! De itt a nagy lehetőség! Ez egy nem minden napi pillanat! Ez csak veletek történhet meg! Egy budapesti diszpécser Kaliforniában! Végre! Itt az alkalom! Versenyre fel! Az úti cél: Kalifornia. Tehát: Óra indul! Hat hét múlva kiderül, ki közületek a legnagyobb, ki lesz a cég arca, a legnagyobb Perc Arc! Hajrá, munkára fel.
Ováció, zene, taps, minden olyan elcsépelt hangeffekt, amit nyereményjátékokban használnak a show-műsorokban. A zenéből kihallani a California Dreaming dallamát, majd az egész hangzást átveszi ez a dal, a szereplők énekelnek, táncolnak, álmodoznak, örülnek. (Techno verzió) A nagy örömködést Theri szakítja félbe, amikor hirtelen, felindultan benyit az irodába.
Theri:
Jaj, drágaságaim, borzalmas, borzalmas! Borzalmas álmot láttam! A Bíró közeleg! Hivatalos személy, akinek joga van hatalmat gyakorolni, ítélkezni felettünk. Vigyázzatok, drágaságaim, a Bíró közeleg!
Bence:
Jaj, Theri, ne óbégass már, szedd be a Xanaxod!
Theri:
Lehet, rendőr, Apeh vagy BKV ellenőr vagy igazi bíró is! Nyissátok ki a szemeteket! Vigyázzatok, nézzetek, lássatok, vakok vagytok!
Andika:
Jé! Ez az előbbi színésznő a tévéből, nem?
Mari:
Tisztánlátó, tisztánhalló médium!
Andika:
Ez a csaj? Ne már! Tök sokszor láttam már a tévében! Ilyen valóság- meg kibeszélő show műsorokban. Csak a hülye nem ismeri fel.
János:
(Jobban megnézi Therit) Nahát! Tényleg! Tényleg! Hát ezért volt olyan ismerős!
Theri közen fel-alá rohangál, pánikol, transzban van.
Theri: Baj közeleg! Jön a Bíró! Földi igazságszolgáltatás!
Andika:
De mi az az Apeh?
János:
NAV
Andika:
Az APEH NAV?
János:
Igen.
Andika:
Értem… És mi az a NAV.
János:
Az volt az APEH
Andika:
Aha…
Theri:
A Bíró! A Bíró közeleg! Bíráskodás! Ítélet! Elvont fogalom! Veszteség. Hivatalos ügy! Jogi procedúra, földi igazságszolgáltatás. Szembe kell néznetek magatokkal, borzalmas, borzalmas! Vakok vagytok!
Mari:
Theri, nyugodjál már le, ne ordíts, zeng az egész ház! Jani! Hozzál már a hűtőből… Ott van egy kis pálinka… Hozzad már ide!
Theri:
Jaj, az nagyon jó lesz, Marikám, borzalmas álmot láttam.
Mari:
Jól van Therikém, jól van, vége már. Jól van, nincs baj, hozzad már, Jani, a pálinkát!
Lapozz a 3. jelenethez!
