Úgy néznek ki, mint az NDK-s úszónők – belestünk a Sugar próbájára

sugar9

Mi történik akkor, ha két férfi a maffia és az anyagi gondok elől menekülve szoknyát húz és beáll egy női zenekarba, egy milliomos pedig meglátja az egyik lányt és beleszeret? A zenés vígjátékok szabályai szerint dalra fakad…

Hétfő délelőtt táncpróbával kezdődött a munka a Pesti Magyar Színházban Kispál Anita koreográfus vezetésével.

A finálé táncjelenetét vettük át a díszletek között, megvilágítva a színpadot

– avat be a részletekbe a SUGAR (Van aki forrón szereti) koreográfusa, aki hosszú ideje dolgozik együtt férjével, Méhes László rendezővel.

Különleges látásmódja és munkamódszere van Lacinak, időbe telt, amire megtanultam, hogy szigorú keretet enged a táncnak a zenés darabokban, de ma már egy nyelvet beszélünk. Ő diktálja a ritmust, én pedig ehhez táncolok, illetve készítem a koreográfiákat

– mondta Kispál Anita, aki a főszereplőkkel, a Coincidance társulat tagjaival, a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola, valamint a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeivel közösen vette át a tánclépéseket.

Ritmus és lelkiállapot

A Van, aki forrón szereti című klasszikus filmben Jack Lemmon és Tony Curtis bújik női ruhába, hogy a bőrét mentse, a Pesti Magyar Színház előadásában pedig Csőre Gábor és Pavletits Béla teszi ugyanezt.

A debreceni Ady Gimnázium drámatagozatán kezdte tanulmányait a Daphnét alakító Pavletits Béla, aki onnan hozta ének- és tánctudását, jó alapokat szolgáltatott a debreceni színészképző, majd a színművészeti.

Szerencsés vagyok ezen a téren, közel áll hozzám a zenés-táncos műfaj, nem jelentett nagy nehézséget a koreográfia elsajátítása

– mondja a színész.

Csőre Gábor, a Vígszínház tagja már más helyzetben van. Mint mondja, nem beszél a nehézségekről, azaz a táncról, de megküzdött a feladattal, a tőle megszokott energiával állt neki a próbafolyamatnak.

Egyrészt szerettem volna máshol is játszani, a változás ugyanis feltöltődést jelent, másrészt a Vígszínházban most nem kínáltak meg hasonló nagy szereppel

– mondja Csőre Gábor, akit nyugodt szívvel engedett el Eszenyi Enikő igazgató, sőt, ki is vette egy előadásból azért, hogy a Sugar című zenés darabra koncentrálhasson. A február végi két bemutatót követően márciusban négyszer láthatják a nézők Joe átalakulását Josephinné.

Kispál Anita szerint egyszerre nehezebb és könnyebb, ha prózai színésszel dolgozik a koreográfus, mert kevesebb a tánctechnikai tudásuk, de a színészi lelkiállapotukból táplálkoznak a lépéseink, ez pedig megkönnyíti a munkát.

„Lány vagyok, lány vagyok!”

Kora délután egy olyan próba kezdődött, ahol a szereplők már sminkben és jelmezben, díszletek között, világítással és zenével együtt játszották el a sokszereplős darabot Méhes László irányításával. Most láttam első alkalommal a nagy átalakulást: Csőre Gábor és Pavletits Béla női ruhában, magassarkú cipőben, sminkben és parókában!

Úgy nézünk ki, mint az NDK-s úszónők

– mondja a Daphnét alakító Pavletits Béla, aki bevallja:

Van az átalakulásnak egy meztelenség érzete. Fura az egész, de talán éppen ebben van a varázsa. Arra kell figyelnünk Gáborral, hogy ne engedjük el a gyeplőt.

Mindig vicces helyzetet teremt, ha női ruhába bújok, sokszor kerültem már hasonló szerepbe, voltam nő, női ruhába bújtatott férfi, transzvesztita, meleg. Emlékszem, A hetvenkedő katonában le kellett szedni a szőrt a lábamról, ami nem volt egyszerű

– meséli Csőre Gábor, akihez színészi szempontból közel áll a húszas évek, a laza erkölcsök, a korlátlan lehetőségek, azaz A nagy Gatsby világa.

Ez egy egészen különleges korszak, Magyarországon sem volt olyan rossz, nemhogy Amerikában.