+ Életmód

Lubics Szilvia: Megtaláltam azt, ami azóta is fogva tart

Lubics Szilvia

A Park Kiadónál jelent meg Scott Jurek Futni, enni, élni című kötete, mely az ultrafutás filozófiájába vezeti be az olvasót. Mi jár egy versenyző fejében, miközben több száz kilométert fut? Mit érez, amikor átér a célvonalon? Scott Jurek könyve és a futás kapcsán Lubics Szilvia ultramaratonistával beszélgettünk. Interjú.

Ősszel jelent meg a Park Kiadónál Scott Jurek Futni, enni, élni című kötete, melyről már írtunk portálunkon (kritikánk itt olvasható). Egy ideig töprengünk, kit is szólaltathatnánk meg a könyv, no meg a futás témája kapcsán, mígnem eszünkbe jutott Lubics Szilvia ultramaratonista neve. Lubics Szilvia háromszor nyerte meg a 246 km-es Spartathlont, a 212 km-es UltraBalatonon kétszer diadalmaskodott, 2012-ben a teljes férfimezőnyt megelőzve ért célba, és első lett a 287 km-es UltraMilano-Sanremo versenyen is. A civilben fogorvosként praktizáló futó 28 évesen kezdte el a sportot, és bár közel egy évtizede már, hogy ultramaratoni versenyeken indul, még sokáig szeretne futni. De hogyan lett belőle ultrafutó? Mi jár a fejében verseny közben, és amikor átér a célvonalon? Mik Lubics Szilvia tervei 2016-ra? Interjú.

A Futni, enni, élni kötetből kiderül, hogy milyen eltökélt, céltudatos ember is Scott Jurek. Mennyire ismertél magadra a könyvben?

Sok bennünk a közös vonás. Öröm volt olvasni a könyvet, mert Scott több olyan versenyről is írt, amin magam is részt vettem. Indultam azon a 24 órás világbajnokságon, amin amerikai csúcsot állított fel, érdekes volt az ő szemszögből is átélni, ugyanígy a Spartathlont is. A szemléletünk közös: ezt a sportot csak nagyon céltudatosan  lehet űzni.

Nyilván a Futni, enni, élni elolvasása után senkiből sem lesz ultrafutó, de mégis, szerinted mit ad egy átlag olvasónak a könyv?

Nem kell feltétlenül futónak lenni ahhoz, hogy valaki elolvassa ezt a könyvet, bár nyilván sokan azért veszik meg a kötetet, mert érdekli őket a téma. Ebből az életszemléletből, céltudatosságból nemcsak egy futó tanulhat, hanem bárki. Ezt a tudást mindenki felhasználhatja élete során.

Hobbiszintű futás és ultrafutás között nagy a különbség. Mi sarkallt arra, hogy ultrafutó legyél?

Ez nálam nagyon érdekesen alakult. Későn, 28 évesen kezdtem el futni, előtte nem sportoltam semmit. Nem úgy kezdtem el, hogy maratoni futó akarok lenni, egyszerűen csak kimentem és futottam, mert kikapcsolt. Évekig egyedül futottam, nem tudtam, hogy az általam megtett táv mennyire számít extrának, segítségem sem volt. Ennek ellenére indultam egyéniben a Bécs-Budapest Szupermaratonon és sok egyéb ultraversenyen, de nem volt benne sok tudatosság. Éreztem, hogy nekem jobban mennek ezek a távok. Talán pont azért, mert később kezdtem sportolni. Az ultrafutás megadta a sikerélményt. Megtaláltam azt, ami azóta is fogva tart: megélni, hogy milyen érzés hatalmas gödrökből kilábalni, ez pedig óriási erőt ad az élet más területein is.

Lubics Szilvia

Értékeljünk egy kicsit! Hogy sikerült a 2015-ös éved futás szempontjából?

2015-ben 3 hosszabb versenyen indultam. A 24 órás VB-n, az Ultrabalatonon és a Spartathlonon. A VB kevésbé-, a másik kettő jól sikerült. Ezeken kívül  elindultam a Lavaredo Ultra Trail-en, ami egy 125 kilométeres terepverseny, 6000 méteres szintemelkedéssel. Őrült nehéz volt, de borzasztóan tetszett. Úgy éreztem, hogy néha el kell mozdulnom a terepfutás irányába. Teljesen új ingerek érnek. Nem is tudom, talán meguntam a monoton aszfaltos edzéseket. Az idei év is úgy fog kinézni, hogy a versenyeim fele terepverseny lesz.

Amikor az ember több mint 20 órán át fut, bőven akad ideje gondolkozni. Mi jár a fejedben verseny közben?

Csak arra próbálok összpontosítani, amit éppen a feladatom. Azt hinnéd, hogy 24 órán át erre nem lehet figyelni, pedig rengeteg aprósággal kell foglalkozni a pályán. Tartanom kell a tempómat, amit elterveztem, figyelnem kell a pulzusomat, észben kell tartanom, hogy megittam-e két pont között, amit meg kell. Emellett nézelődöm is, egy terepversenyen bőven akad látnivaló. A versenyek elején a futótársak még együtt vannak, ilyenkor beszélgetünk. A végén már csak küzdünk.

Mi játszódik le benned, amikor átfutsz a célvonalon?

Versenyről versenyre változik. Spartathlonon még nem futottam be úgy a célba, hogy ne sírtam volna. Ilyenkor ott van bennem az öröm, a megkönnyebbülés, hogy túl vagyok rajta, megcsináltam.

246 kilométert lefutni óriási teljesítmény. Még akkor is, ha a versenyző nem elsőként és nem is másodikként ér be a célba. Mit jelent számodra a siker ebben a sportban?

Változó, az adott versenytől is függ, hogy mit érzek sikernek. Nagyjából tisztában vagyok magammal. Tudom, mire vagyok képes. Akkor vagyok elégedett, ha kihozom magamból a maximumot, és nem marad bennem semmi, mikor célba érek.

Sokan azt mondják, hogy a futás is egy függőség.

Ha van ilyen függőség, kívánom, sokan legyenek függők! Kimondottan hasznos az egészségünkre nézve. Mindenképp egy szenvedély, amit imádok űzni, de ha nem lenne a futás, biztos megtalálnám a kihívást valahol másutt, mert olyan típusú ember vagyok. Amíg nem futottam, addig is volt miért küzdenem, megvoltak a céljaim. Most is sok olyan dolog van, amit még szeretnék kipróbálni, talán, ha majd kevesebbet edzem ezekre is sor kerül. A futás egy hobbifutónak is nagyszerű sport: olyan kikapcsolódási mód, amit bármikor végezhetünk, jól beilleszthető egy napba és a természetben van az ember. Ezerféle képen lehet futni, nem muszáj versenyezni. Elég, ha kimész egy barátoddal és csacsogsz közben, aztán feltöltődve mész haza és a család egy sokkal pozitívabb, energikusabb embert kap, mint előtte voltál.

A gyerekeid mennyire érdeklődnek a futás iránt?

Belenőttek ebbe, számukra az élet velejárója, hogy mozgunk. A férjem is ultrázik, többször teljesítette az Ultrabalatont. A nagyfiam féléve fut, de több félmaratont lefutott már, és 2016-ra is rengeteg versenyt  tervez. Iszonyatosan lelkes, bár sosem mondtam neki, hogy fusson. A két kisebb gyerekem kajakozik, nyilván számukra is természetes a futás, mert alapozáskor sokat kell futniuk. A sport, a futás számunkra egy közös örömforrás.

Mit szólnál ahhoz, ha egyikük azt mondaná, hogy ő is ultrafutó akar lenni?

Mindig azt fogják csinálni, amit szeretnének, én pedig támogatni fogom őket. Amikor a nagyfiam kondizott, elfogadtam, hogy a futás szóba sem jön, aztán amikor azt mondta, mégis szeretne futni és tanácsot kért, minden segítséget megadtam neki.

Ha már itt tartunk, szívesen folytatnád edzőként, ha befejezted az aktív sportot?

Jelenleg is segítgetek pár versenyzőnek a felkészülésben. Úgy érzem, bőven van tapasztalatom, sok mindent összegyűjtöttem az évek során. Nem tartom kizártnak, hogy később edzősködjek, hisz a tanítványok sikereinek is borzasztóan lehet örülni.

Ahogy Scott Jurek, te is írhatnál egy könyvet tapasztalataidtól.

Talán igen. Lehet, hogy egyszer erre is sor kerül majd.

Meddig lehet űzni ezt a sportot? Minek kell történnie ahhoz, hogy azt mondd: „Eddig és ne tovább?”

Úgy érzem, a korom miatt még bőven folytathatom. Más kérdés, hogy meddig érzem azt a motivációt, hogy még mindig őrült energiát szeretnék belefektetni ebbe a sportba, merthogy részemről rengeteg munka van a futásban. Nem tudom elképzelni, hogy a futás ne maradna az életem része. Nagyon szeretem és minél tovább szeretnék futni. Mindig jönnek új kihívások. Még mindig tele vagyok tervekkel, a terepfutás irányában is végtelen számú verseny van, amin részt szeretnék venni. Még nagyon nem gondolkozom a végében!

Lubics Szilvia

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Fantasztikus és lenyűgöző volt Scott Jurek könyve – szinte sajnáltam, hogy a végére értem. Ez a könyv hatalmas motivációt és erőt tud adni, és megszeretteti az emberrel a futás életérzését. Még azzal is, aki csak próbálkozik a futással. Aki kicsit ki akar szakadni a mindennapok szürkeségéből, ezt a könyvet olvassa el, megéri!

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top