Én látok fantáziát ebben a nézői megpróbáltatásban

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Táp Színház – Trafó – Füge Produkció – Fekete Ádám: CSOPORTKÉP OROSZLÁN NÉLKÜL (természetes fényben) Az előadás a II. TITÁNium Színházi Szemle Trafó-díjasa, előadások: 2016. január 12, 20.00 óra és 2016. február 9, 20.00 óra

Bár ezen a csoportképen oroszlán tényleg nem szerepel, de van egy nő, vendégek nélküli vendéglővel; egy férfi, aki menekül lebénult felesége elől; a béna feleség és alkoholista gyógytornásza; egy fiú, aki dobozt húz a fejére, az asztal alá bújik és mindig ugyanazt a zenét hallgatja; egy hisztérikus várandós asszony meg a férje, aki attól retteg, hogy láthatatlanná válik; egy társtalan nő és egy egyedülálló férfi, akik mégsem jönnek össze…

csoportkép oroszlán nélkül

Fotó: Toldi Miklós

A produkcióban Richard Brautigan humorát és Roy Andersson északi tragikumát ötvözi sajátos (ön)ironikus hangjával Fekete Ádám. Az előadás tavaly januári premiere vegyes fogadtatásra talált ugyan, de az biztos, hogy szélsőséges érzelmeket váltott ki a közönségből… Ilyen fiatal rendező darabja pedig nem sűrűn kap akkora szakmai figyelmet, mint a Csoportkép oroszlán nélkül.

csoportkép oroszlán nélkül

Fotó: Toldi Miklós

Én látok ebben a nézői megpróbáltatásban fantáziát. Fekete Ádám ez által is el akarja tüntetni a színjátszást. (…) Ez a technika, virtuozitás és formaművészet nélküli színészet is tud hatni. Elfogadom, ha ez kell.

(Koltai Tamás, Élet és Irodalom)

A kétségbeesés sokszor a legvalószínűtlenebb tettekhez és legabszurdabb megnyilvánulásokhoz vezet – ezek szövik át a hétköznapok csöndjét, amelyben életünket éljük. És ezeket mutatja be a Csoportkép is, hétköznapi zsánerszituációkon, „megelevenedő állóképeken” keresztül. A szereplők egymás mellett élnek, hallgatják a vízvezetékek zúgását, a szomszédból átszűrődő zajokat, valami jár a fejükben. Kapcsolatot mégsem keresnek egymással, s egyedül néznek szembe saját abszurd tragédiáikkal.

csoportkép oroszlán nélkül

Fotó: Toldi Miklós

És mit gondol a darabról a szerző, Fekete Ádám?

Általában azt látom a színházban, hogy mindent sürgetnek, miközben a szöveg gyakran nemcsak el van mondva, de el is van játszva, és még a játék is el van játszva. (…) Engem az érdekel, hogyan rakódik össze egy töredékesen elmondott történet a nézők fejében, és hogyan lehet a szereplők lelkiállapotát éreztetni az által, hogy ők nem mutatják meg.

(Magyar Narancs)

Az előadást többek között a Washington állambeli Tacomából, a végzet városából származó Richard Brautigan (1935-1984) amerikai író meghökkentő, gyilkos humorú, halálos derűt és csúfondáros iróniát árasztó versei és novellái ihlették.

A fiatal drámaíró, Fekete Ádám így folytatja:

Olyan világot akartam létrehozni, amit az ő olvasása közben éreztem, illetve amire az ő írásai világítottak rá magammal kapcsolatban – a magányról beszélni, amiről ő is sokat írt, és megkeresni a mindennapok történéseinek költészetét, amik látszólag színpadilag érdektelenek, mégis sokkal inkább érzem őket az életem részének, mint a drámai szituációkat.

(litera.hu)

Író: FEKETE Ádám
Szereplők: CSILLAG Botond, DÉKÁNY Barnabás, FÁBIÁN Szabolcs, HAJMÁSI Dávid, HEGEDŰS Barbara, LABODA Kornél, PITI Emőke, ZNAJKAY Zsófia, SZÉKELY Rozália, TARR Judit, VASVÁRI Emese
Dramaturg: LABODA Kornél
Díszlet, jelmez: CSOMOR Katerina, TÖRÖK Adél
Fény: BREDÁN Máté
Hang: BARTHA Márk
Rendezőasszisztens: SZABÓ Zsófia
Rendező: FEKETE Ádám