A könyvről korábban már írtunk, s akinek akkor nem ébredt fel az érdeklődése, az most beleolvashat a Paraszttartók kézikönyvébe. Nem volt könnyű feladat kiválasztani egy olyan passzust, melyben a manapság ismerős szellemi bornírtsághoz nem társul szexuális tartalom.
Hogyan viselkedjen egy úr alattvalói jelenlétében? – Mitől paraszt a paraszt?
Az teljesen nyilvánvaló, hogy egy parasztnak hogyan kell viselkednie ura jelenlétében, de fontosnak tartom felvázolni, hogy egy úr hogyan tartsa magát, ha alattvalója áll előtte. A most következő gondolatok természetesen nem szabályok. A parasztok égi lénye óvjon meg attól, hogy egy úr számára szabályokat teremtsünk, hiszen éppen a törvényektől való mentesség tesz bennünket úrrá, a szabály pedig az úr maga és az ő birodalomfelfogása.
Az a tapasztalatom, hogy ha egy paraszt megfelelő képet alakít ki az uráról, sok minden elérhető és megelőzhető. Az idomítás során nem az a célunk, hogy hibát kövessen el, azért ugyanis adott esetben az életétől is kénytelenek vagyunk megfosztani őt magát vagy családtagjait. Inkább rettegésben kell tartanunk, hogy esze ágába se jusson tévedni.
A jobbágyság helyes útra való térítésének, majd a megtalált helyes úton való megmaradásának két legfontosabb kulcsszava a reménytelenség és a rettegés. A reménytelenség elsőre bizonyára kegyetlenül hangzik, azonban ha úgy tekintünk rá, mint generációk életét bevirágzó életérzésre, nyilván egyetérthetünk abban, hogy nem elkeseredettséget von maga után. Sokkal inkább egy évszázadokon át kialakult életformát jelöl, és mint életforma annak a tévhitnek a fertőzését kívánja megelőzni, mely szerint a paraszt valaha is felülkerekedhet státusán.
Amikor a pór az általa gondozott föld gyümölcseit beszolgáltatja urának, és visszaadja neki a termények egykilencedét, mennyivel jobb mindenkinek, ha a paraszt boldog ettől, nem pedig azon gondolkodik, hogy egyáltalán miért is kell odaadnia a saját munkája eredményét. Az átlagjobbágy adottságai közé tartozik, hogy nincs meg benne a dolgok megkérdőjelezésének képessége, így nem fenyegeti a hierarchián belüli fentebb jutás víziója. Ettől én is szerencsésnek érzem magam, ugyanakkor néha a röhögés meg könnypotyogtatás is környékez.
Nem mindennapi ajándék ez, amivel atyáink ajándékoztak meg minket a fogantatás pillanatában. És a legcsodásabb, hogy a legtöbb esetben a parasztok nevelik saját magukat, ők tanítják meg utódaikat a folyamatos elégedettség örömére, ők kódolják beléjük paraszti mivoltukat. A parasztok saját utódaikat félelemre, valamint az adott dolgok megbecsülésének erényére nevelik. Így mi ölbe tett kezekkel dőlhetünk hátra trónusunkon, míg a generációkon át tartó elnyomás megérleli ízletes gyümölcsét. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy a paraszt belső mozgatórugója, amely veleszületett tulajdonságai mellett alárendeltté teszi: a körülményekkel való állandó megelégedettsége.
A folytonos elégedetlenség a birodalmi úrnak egyszerre erénye és keresztje. Ez az egyik legjelentősebb tulajdonsága, mely fölemeli őt, amelynek köszönheti birodalmának méreteit, valamint a dolgozó alattvalók megszámlálhatatlan seregét. Ugyanakkor ennek tudható be az is, hogy boldogtalan. Mert állandóan törekszik. Egy igazi úr sose nyugszik bele birodalmának méreteibe, sohasem lesz elég alattvalója, és azok soha nem fognak annyit termelni, hogy az neki elég legyen. Egy urat parasztjától a birodalmi úr mögött rejtőző, álmodozó kisgyerek különbözteti meg, ő uralja a rettenthetetlen birodalmi úr cselekedeteit, és azokat céllal látja el. Egy úrnak ugyanis örök szerelme saját birodalma, azaz az elérhetetlen illúziók összessége, melyet fáradhatatlanul kerget megannyi paraszt életének árán…
***
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve – Libri Kiadó, 2015 – borítókép: Futaki Attila – 186 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 9789633106044
