Egy amerikai művész, Johanna Barron megelégelte, hogy nem kap választ a CIA-nak feltett kérdéseire, miszerint a CIA központjában, Langley-ben őrzött 29 festményt ki, mikor alkotta, és mi a képek címe. Válasz hiányában úgy döntött, ő maga rekonstruálja a festményeket.
A CIA honlapján ugyan található némi információ a gyűjteményről, ám arról, hogy pontosan kiknek a munkái találhatók Langley-ben (CIA központ, Virgina állam) mélyen hallgatnak. Barron az információ szabadságáról szóló törvényre hivatkozva (FOIA) hivatalos levelek tucatjaiban kérte ki a festmények adatait, valódi válaszok helyett viszont csak mellébeszélést kapott a titkos ügynökség részéről.
Ezért elhatározta, egy, a CIA-ról szóló könyvben talált leírások és szövegtöredékek alapján megpróbálja rekonstruálni a festményeket. Segítségére volt még egy fotó is, amelyet Taryn Simon készített a Langley központ folyosóján, ahol a képek egy része található. A művekről annyit biztosan tudni, hogy az ötvenes évek végén kibontakozó Washington Color School absztrakt festészeti mozgalom képviselőinek munkáiról van szó: a kollekcióban feltehetőleg Gene Davis, Thomas Downing, Morris Louis, Howard Mehring, Kenneth Noland és Paul Reed festményeit őrzik. A nagyméretű, színes absztrakt képeket a Corcoran Museum korábbi igazgatója, Vincent Melzac műgyűjtő adományozta még a nyolcvanas években a CIA-nek.
Johanna Barron rekonstruálta Gene Davis „Black Rhythm című festményét, amely a CIA Művészeti gyűjteményébe tartozik.
Barron munkáit a San Franciscó-i The Contemporary Jewish Museum-ban állította ki. A „Chasing Justice,” című tárlaton a rekonstruált festményeken kívül látható egy installáció (Acres of Walls) is, amelyet Barron a CIA-val való hivatalos levelezésekből született dokumentumokból állított össze: kérvények, elutasítások és fellebbezések alkotják az installációt. Az installáció létrehozásában Arnold Mesches és Robbin Henderson művészek is közreműködtek.
Úgy éreztem, muszáj valamiképpen feltárnom a részleteket, mert a kollekciót mindenféle logikus magyarázat nélkül tartják titokban.
– mondta Barron.
A művésznő szerint kiállításával a közjót is szolgálja, felhívva az állampolgárok figyelmét az amerikai kormányzat átláthatóságának fontosságára, valamint arra, hogy így az információ szabadságáról szóló törvény is csorbát szenved.
A kiállítás kurátora, Renny Pritikin szerint, amíg a jelenlegi politikai viták a csúcstechnológiás-megfigyelő rendszerekről folynak, az NSA-től (National Security Agency, az Amerikai Egyesült Államok rádióelektronikai, jelhírszerzéssel foglalkozó hírszerző szervezete) elkezdve a mobiltelefonnal rögzített rendőri akciókig, addig ez a kiállítás pont azt a kérdéskört járja körbe, hogy a kormányzati hatalom hogyan tartotta és tartja az ellenőrzése alatt az állampolgárokat.
