Élő kötet nem marad című új könyvében Forgách András édesanyja III/I-es beszervezéséről ír. A Magyar Narancs karácsonyi dupla lapszámában ennek apropóján részletes interjú olvasható az íróval.
Magyar Narancs: Amikor 2004-ben kikérte a személyére vonatkozó dokumentációt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából, csupán néhány papírfecnit adtak ki. Tíz évvel később kapott egy telefont, hogy találtak a családjával kapcsolatos iratokat. Mi volt a reakciója, amikor kiderült, mi áll a dokumentumokban?
Gyomorszájba vágó érzés volt. Sokáig naivan azt hittem, hogy a párttagokat nem szervezik be. Az a gondolat különösen rosszul esett, hogy anyámnak még ilyen formában is szolgálnia kellett. Még ha meggyőződésből is tette. Nem elég, hogy rabszolga lett a beteg apám mellett. Nem fárasztották magukat külön névvel, még az alvilágban is az apám nevét kellett viselnie. Csak mint feleség jött számításba, egy bábu, akit föl lehet használni, amikor a férj a betegsége miatt alkalmatlanná vált. Nagyon erős, érzéki élmény volt, utána szinte vakon botorkáltam haza. Egyetlen pillanatban állt össze és esett szét az egész világ.
