– 12 éves korom óta dolgozom, napi 10-12 órában, ugyanott, ahol anyám, a mosodában. (…) A hátára kötött munka közben, mert nem tudott hova tenni vagy az asztalok között bujkáltam. Minden anya így csinálta. Meghalt, amikor 4 éves voltam, ráesett egy szerkezet, leforrázta magát – meséli életét Maud Watts az őt hallgató bizottságnak, köztük David Lloyd George miniszternek A szüfrazsett című filmben.
1912-ben járunk Londonban, ahol egy 24 éves nő, bizonyos Maud Watts éhbérért, mostoha körülmények között gürcölve dolgozik egy mosodában, ráadásul főnöke – amióta a lány odakerült, 12 éves kora óta – rendszeresen megerőszakolta. Felnőtt nőként férjhez ment, gyereket is szült, egy tüdőbeteg kisfiút, akiért viszont mindent megtesz. Nem az a környezet, amire bárki is vágyna: nyomor, kiszolgáltatottság és reménytelenség, hiszen még az esély sincs meg egy jobb sorsra. Nem csoda, hogy Maud (Carey Mulligan) egy kolléganőjén keresztül a szüfrazsettek közé sodródik, és bár eleinte tiltakozik, hogy „taggá” váljon, úgy érzi, kötelessége harcolnia a saját és vele együtt a többi nő jogaiért, mert csak így teremthet jobb életet maga és kisfia számára.
https://www.youtube.com/watch?v=Qh3USBmcHHI
A NŐK HATALOMRA AKARNÁNAK TÖRNI, HA SZAVAZHATNÁNAK
Maud szüfrazsett kolléganője, (Anne-Marie Duff) akit összevert az alkoholista férje, – és akinek lánya még csak 12 éves ugyan, de már ott dolgozik a mosodában, a főnök pedig ugyanúgy megerőszakolja, mint Maudot anno – nem tudja elmondani a beszédét azon a bizonyos meghallgatáson, amelyen azt tárgyalták, adjanak-e a brit nőknek szavazati jogot. Maud ugrik be a helyére: David Lloyd George kérdéseire válaszolva mesél munkakörülményeiről és életéről.
Emmeline Pankhurst egy 1914-es tüntetésen fotó: Getty Images
Néhány héttel később – noha a miniszter állítása szerint, sok férfit meghatott a nehéz sorsú nők élete – mégis kénytelenek elutasítani a Nők Országos Választójog Elleni Szövetsége (WSPU) által felterjesztett javaslatot, magyarán nem kapnak a nők szavazati jogot, mert akkor még inkább
kinyílna a szemük, és hatalomra akarnának törni, be akarnának ülni a parlamentbe, vezetők akarnának lenni, azt pedig mi, férfiak nem tűrhetjük el
– hangzik el az utóbbi gondolat a filmben.
Anne-Marie Duff, Carey Mulligan, Helena Bonham Carter. Forrás: im.ziffdavisinternational.com /
50 ÉVIG BÉKÉSEN KÜZDÖTTEK, DE SENKI NEM FIGYELT RÁJUK
A kihirdetésre összeverődött, nőkből álló tömeg tüntetni kezdett, a rendőrök pedig senkit nem kíméltek: ütötték-verték őket, és akit lehetett becibálták a börtönbe. Ettől kezdve egyre radikálisabb eszközökhöz nyúltak az Emmeline Pankhurst által vezetett szüfrazsettmozgalom harcosai, akik a nők szavazati jogáért és egyenjogúságáért küzdöttek azokban az időkben, amikor egy nőnek pláne hallgatnia kellett. Hosszú szoknyájuk alól, babakocsikból húzták elő köveiket, amelyekkel kirakatokat törtek, gyújtogattak, és merényleteket is végrehajtottak:
ötven évig bekésen küzdöttek, mindhiába, mert a nők helyzete nem változott.
Emmeline Pankhurst, Fotó: Guardian
Sarah Gavron igaz történeten alapuló mozija hiánypótló, nem is értjük eddig miért nem készítettek filmet a feministák előfutárainak tekinthető szüfrazsettekről. Néha ugyan becsúszik egy-két teátrális jelenet, vagy találunk elvarratlan szálakat, de összességében beszippant: szörnyülködve takarjuk el a szemünket, amikor a vásznon kényszeretetést hajtanak végre az éhségsztrájkoló főhősnőn, együttérzünk amikor a férj (Ben Whishaw) kidobja őt otthonról, mondván, nem jó feleség, és szégyent hoz rá szüfrazsett mivoltával, és tényleg szívszorító, amikor a férj elszakítja a nőtől szeretett kisfiát is, nevelőszülőkre bízva őt. Mintha a film készítői egy karakterbe próbálták volna belesűríteni a kislány, a feleség, az anya, egyszóval a nő kiszolgáltatottságát és nehéz sorsát, pontosabban amiért Emmeline Pankhursték küzdöttek: a nők szavazati jogán kívül az egyenlő bérekért, anya- és gyermekvédelemért, és a házassági törvény megváltoztatásáért.
guim.co.uk
NEM SZAVAK, TETTEK
Inkább vagyok lázadó, mint rabszolga!
– hangoztatta gyakran Emmeline Pankhurst. Az őt alakító Meryl Streepnek sajnos kevés szerep jut, pedig vele harangozzák be a filmet, de tökéletesen alakítja a határozott, karizmatikus és rendkívül művelt, okos vezetőt, aki feláldozza életét másokért, a mozgalomért. Nem tudom nem megjegyezni, hogy ez valóban így volt, és a film alatt többször is eszembe jutott, nemnyire hálásak lehetünk a szüfrazsetteknek (és később a feministáknak), mert ha ők nem lettek volna, mi ma nőként nem ülhetnék be egy esti moziba sem, nem járhatnánk egyetemre, nem dolgozhatnánk, azt amit akarunk, nem öltözhetnénk úgy, ahogy akarunk, nem dönthetnénk el, akarunk-e gyereket szülni vagy sem, (bár ez még ma is kérdéses egyesek szerint…) nem tölthetnénk be vezető pozíciókat, nem vehetnénk részt a politikában (bár ez utóbbiak terén is van még bőven hova fejlődni) és persze nem is szavazhatnánk.
Ahogy a filmben is elhangzik: Deeds, not words (Nem szavak, tettek).
wikimedia.org
A WSPU tagjai ugyanis azt vallották, amíg ők nem szavazhatnak, nem vehetnek részt a törvényhozásban, addig a törvények sem vonatkoznak rájuk: többek között így igazolták radikális módszereiket: 1913-ban a szüfrazsettmozgalom egyik tagja Emily Davison, V. György angol király lova elé vetette magát, és belehalt sérüléseibe. Így érte el azt, hogy az egész világ a szüfrazsettekre figyeljen, temetése pedig a mozgalom melletti szimpátiatüntetéssé alakuljon.
NÁLUNK 1918-BAN, SZAÚD-ARÁBIÁBAN 2015-BEN KAPTAK A NŐK SZAVAZATI JOGOT
Emmeline Pankhurst (1858 – 1928) még életében megélhette, hogy egyik fő célja részlegesen ugyan, de megvalósult: 1918-ban a 30 év feletti brit nők kaphattak szavazati jogot Angliában, 1930-tól pedig minden brit nő, korra való tekintet nélkül. Magyarországon általános és titkos, a nőkre is kiterjedő választójogot elsőként a Károlyi-kormány vezetett volna be 1918-ban, de alkalmazására nem kerülhetett sor, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása miatt (1919 március 21.). Végül 1919-ben kapták meg a szavazati jogot a „bármilyen hazai nyelven írni- olvasni tudó” 24 éven felüli nők.
girltalkhq.com
Az Egyesült Államokban 1920-ban, Törökországban 1935-ben, Svájcban pedig csak 1971-ben jutottak a nők is választójoghoz. 2006-tól az Egyesült Arab Emírségekben is urnához járulhatnak a női szavazók. Szaúd-Arábiában csak idén élhettek szavazati jogukkal, most először pedig a decemberi választásokon is indulhatnak: december 12-én kilencszáz nő indul a szaúdi önkormányzati választásokon, viszont a 284 önkormányzati helyre 7 ezer jelölt van, úgyhogy a nők nem fogják átvenni a hatalmat, pláne, hogy Szaúd-Arábiában a mai napig kemény diktatúra van, a helyhatósági választások szimbolikus jelentőségűek. A nők továbbra sem vezethetnek még autót sem, ha valaki mégis megpróbálja, korbácsolást kaphat érte, a bíróságon tett vallomásoknál pedig csak fele annyit ér a szava, mint egy férfié.
(Forrás: Nőkért honlap, mult-kor.hu)
