+ Színház

Máté Gábor nyílt levelet írt a családnak és a sajtónak Az Olaszliszkai premierje napján

az olaszliszkai

Máté Gábor a levélben azt a félreértést kívánja tisztázni, amely szerint Borbély Szilárd nem Az Olaszliszkai gyilkosságról, hanem annak kapcsán írta a darabot, a tragikus sorsú író családját pedig megköveti, az előadás nem sért kegyeletet.

Máté Gábor a levélben azt a félreértést kívánja tisztázni, amely szerint Borbély Szilárd nem Az Olaszliszkai gyilkosságról, hanem annak kapcsán írta a darabot, a tragikus sorsú író családját pedig megköveti, az előadás nem sért kegyeletet.

A Katona József Színházban futó darabot október 14.-én játsszák újra.

A nyílt levél:

A premier napján nem szokás, hogy az előadás rendezője megnyilvánuljon, most mégis szükségét érzem, hogy reagáljak azokra az írásokra, amelyek az elmúlt napokban az előadásunk kapcsán a sajtóban megjelentek.

Félreértésre adhat okot, hogy a jelenlegi tömegtájékoztatás szerint Az Olaszliszkai most először kerül közönség elé. A darab már 2011-ben megjelent Borbély Szilárd Szemünk előtt vonulnak el című drámakötetében és felolvasószínházi előadás készült belőle a POSZT Nyílt Fórumán, nem beszélve a szintén 2011-ben bemutatott rádiószínházi produkcióról, amelyben a mű teljes terjedelmében elhangzott. Ezen alkalmakkor a sajtó hallgatott – pedig kell-e nagyobb nyilvánosság egy műnek, mint hogy leadják a rádióban? Egy színházi bemutató nézőszáma a hallgatottsághoz képest elenyésző. Ezért sem tűnhetett túlzott merészségnek a darab bemutatása, és ezért nem merült fel bennem, hogy ez esetleg sértheti a család érzéseit. Olyan darabot kerestem, amellyel a mai társadalmi problémákra összetetten lehet reagálni, még akkor is, ha annak kiindulópontja egy olyan, egyértelműnek tűnő esemény volt, mint az olaszliszkai lincselés.

Borbély Szilárd nem az olaszliszkai lincselésről írt darabot, hanem az olaszliszkai lincselés kapcsán a világ és az ország állapotáról. Az emblematikussá vált történetből a görög tragédiákhoz hasonló sorstragédiát írt, amelyben a történet különböző szereplői által képviselt igazságok felnagyítódnak és drámaian összecsapnak egymással. A szerző a darab szereplőit Áldozatnak, Kicsi lánynak, Középső lánynak, Bírónak, Vádlottnak hívja, nevek és konkrét utalások nincsenek a szövegben. A darab szereplői és a valós történet szereplői között a megtörtént esemény az egyetlen közös pont, a darab szereplőinek milyenségét, viselkedését, szavait véletlenül sem a valóságos szereplőkről mintázta a szerző. A dráma alakjai versben beszélnek.

Gondoljunk csak bele, hány olyan mű született a világirodalomban, amelynek ihletői valós személyek voltak. Attól, hogy megtalálták III. Richárd csontjait, még nem kell átírni Shakespeare remekművét, és nem kell a darab bemutatásához a mindenkori angol királyi ház engedélye. Vagy Németh Lászlónak engedélyt kellett volna kérnie Görgey leszármazottaitól, amikor színdarabot írt Görgeyről Az áruló címen? És sorolhatnánk tovább a történelmi drámákat, amelyek szereplői mind valós személyek, de irodalmi köntösben drámai hősökké válnak, és a színdarabokban valószínűleg egyetlen olyan mondatot sem mondanak, ami valóban elhangzott tőlük életükben, kivéve talán néhány elhíresült mondatukat. Az előadás sem az olaszliszkai áldozat családjáról, hanem – a szerző szándékaival összhangban – sokkal általánosabb problémákról kíván szólni. A darab irodalmi alkotás, és mint ilyen, fikció. Mi is így tekintettünk rá (hiszen minden, amivel foglalkozunk, színdarabbá válik, előadássá formálódik); nem gondoltam, hogy a valós történet elszenvedőjének családjától, rokonaitól engedélyt kellene kérnem ahhoz, hogy ez az előadás létrejöhessen.

Emberiességi okokból kellett volna megkeresnem a családot, ezt elmulasztottam, ezért megkövetem őket. A szándékaim az előadással tisztességesek, az előadás nem sért kegyeletet.

Ha azok, akik a sajtó munkatársai közül eddig megnyilvánultak az ügyben, megnézték volna az előadást, és aztán ítélkeztek volna, meggyőződésem, hogy az általuk használt hangnem eltért volna attól, amivel az elmúlt napokban találkozhatott a közvélemény. A családot azért nem hívtam és nem hívom meg az előadásra, mert számukra ez az események újraélését jelenthetné, ugyanakkor meggyőződésem, hogy ha nekik nem is, a magyar társadalomnak fontos elvégeznie azt a gyászmunkát, amelynek segítségével talán megakadályozható lehetne a jövőben minden olyan, az olaszliszkaihoz hasonló tett, amely kiolthatja az emberi életet.

Máté Gábor

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top