Karinthy Márton: Nadrág is lesz a kelenföldi pampákon – interjú

karinthy-marton

Évek óta, minden évadkezdéskor szóba kerül, hogy a színházak a fennmaradásukért küzdenek. A Karinthy Színház, mint „Buda egyetlen folyamatosan játszó kőszínháza” milyen helyzetben van?

Én sem állíthatok mást. Azt szoktam mondani, hogy a legnagyobb teljesítményünk és büszkeségünk azt, hogy élünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy volt egy rendszerváltás, a kultúrából kivonult a pénz, átalakult az egész világ. Ennek ellenére a Karinthy Színház, mint egy kis amőba megy előre és él.

Amőba?

Állítólag Kodály mondta, hogy a zene országútján hatalmas szimfónia-tetemek hevernek és egy kis Zerkovitz dallam pedig megy előre és életben marad. Én is valahogy így látom a helyzetet. Ez a picinyke színház, itt, a város peremén működik, szellemileg mégis beletartozik Budapest vérkeringésébe. Pedig mi ezt a színházat a semmiből csináltuk, itt nem volt más, csak a kelenföldi pampák.

Milyen szálra fűzhetők fel az évad premierjei?

Tavaly könnyű helyzetben voltam, hiszen a 33. évadot játszottuk, s arra azt találtam ki, hogy a „megváltás éve”. Ilyen szempontok szerint válogattam a darabokat is. A 34. év nehezebb, mert ebből a 3+4-et tudtam kihozni, ami azt jelenti, hogy hét bemutatót kell tartani. A másik, amire felfűztem a 34. évadot, hogy furcsa, különleges, lökött családok történetét vesszük elő. Tulajdonképpen minden darabban van egy furcsa család, vagy valami hasonló összetartozó egység. Persze, mindezt úgy, hogy az alap, a Karinthy-szellemiség fenntartás is örökös szempont.

Mit értsünk ebben az összefüggésben Karinthy-szellemiség alatt?

Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a félig humoros, félig tragikus látásmód, amiből következik, hogy „ha akarom vemhes, ha akarom, nem az”. Mindennek megnézzük a színét és a fonákját, mert minden kicsit másképpen van, mint ahogy látszik. Emellett nekem vesszőparipám, hogy a magyar vígjátékirodalmat életben kell tartani. Persze, ebből a szempontból a 34. év kivétel, mert csak egy magyar vígjátékot mutatunk be. A régieket közben természetesen műsoron tartjuk.

Melyik lesz idén az egyetlen magyar vígjáték?

Dunai Ferenc szocialista vígjátékát, A nadrág című darabot vettük elő, amit 1962-ben mutattak be Vígszínházban. Amikor elolvastam a vígjátékot, akkor felfedeztem, hogy napjainkra is hajaz a történet, ismerősek a figurák is.

Hogy kerül az ember kezébe manapság egy szocialista vígjáték?

Újraolvassa. Ezt teszem folyamatosan. A nadrágot egyébként láttam gyerekkoromban Feleki Kamill és Ruttkai Éva főszereplésével. Emlékszem, hogy fergeteges siker volt. Attól jó ez a darab ma is, hogy a nézőnek nagyon ismerős lehet a közeg, amiben játszódik… Mindez a francia bohózatok technikájával megírva, így nem csak aktuális, de időtálló is. A nadrágot november 13-án fogjuk bemutatni.

Addig azért még történik ez-az a színházban…

A beszélgetésünk után [ az interjú megjelenésének napján – szerk.], szeptember 25-én tartjuk az első bemutatónkat, ami egy angol családról, a „Csalogány családról” szól. A Csalogány család, annyit takar, hogy színészekről szól, akik dalolnak a közönség előtt, de otthon csak morognak, veszekszenek, másnaposak és gyűröttek. Gesztesi Károly a főszereplő, aki Jack-ként talán kicsit önmagát alakítja. Persze, feltűnnek a színen a szülők, és feltűnik a főszereplő színházi partnere is, akivel talán szorosabb is lehetne a kapcsolat. Mindezt egy inas próbálja valahogy „mederben tartani”. Az egészből összeáll egy kicsit fanyar komédia, amelyben a szereplők időnként dalra is fakadnak. A közönség szokta szeretni azokat a darabokat, ahol a színészek színészt alakítanak.

karinthy színház

Gesztesi Károly, mint Jack (fotó: Nagy Dániel)

Az idei év második premierje Marcel Achard darabja, A bolond lány, amiről szinte mindenkinek Domján Edit jut eszébe, hiszen ő ezt a szerepet 1964-től ötszázszor játszotta. A szocialista időszak legnagyobb francia sikerdarabja volt Magyarországon. Megnéztem az eredeti darabot, és úgy találtam, hogy nem csak szellemes krimi, de vígjáték is kitűnő, és ráadásul franciásan pikáns is. Remek szerepek vannak benne.

karinthy színház

Csonka András A bolond lány próbáján (fotó: Nagy Dániel)

Kik játsszák azokat a szerepeket, amiket egykor Domján Edit, Márkus László és Garas Dezső alakított?

Földes Eszter, Szabó P. Szilveszter és Csonka András. Szabó P. Szilveszter egyébkor az Operettszínházban dolgozik, így most érezhető boldogsággal lubickol a prózai szerepben. Csonka Andrást nem hiszem, hogy bárkinek be kell mutatni, Földes Eszternél pedig biztos vagyok abban, hogy rövid időn belül fel fogja őt fedezni a szélesebb közönség.

Aztán jön A nadrág. És utána?

Megint egy francia darab következik. Az a Marc Camoletti írta, akinek a Leszállás Párizsban című darabját nagy sikerrel megy a Tháliában Boeing, Boeing címmel. Az általunk előadott darab címe: Anna csak egy van. A főszereplő egy Anna nevű szobalány, aki megpróbálja rendbe szedni a körülötte élő családot. Szerintem fergeteges…

A második félévről lehet már ilyenkor kérdezni?

Februárban olyasmibe kezdünk, ami korábban nem volt a repertoárunkban, egy musicalt fogunk bemutatni. A darab szerzője a John Kander–Fred Ebb páros, akik a Chicago és a Cabaret című musicalt is jegyzik. A Nercbanda öt koros színésznőről szól, akiknek elegük van abból, hogy a színészotthonban vegetálnak, s ezért kitalálják, hogy az életüket kicsit rendbe szedik. Az ő másodvirágzásukról szól a játék.

Ehhez kell öt színésznő. Nyilván nem akárkik!

Az öt szerepre olyan színésznőket sikerült megnyernünk, mint Almási Éva, Lehoczky Zsuzsa, Kalmár Magda, Hámori Ildikó és Pásztor Erzsi. Azt gondolom, hogy Korcsmáros György rendezésében ez a musical belopja majd magát a nézők szívébe.

Mindezen felül befogadunk néhány olyan társulatot is, akiknek nincs állandó helyük. Egyik a Gergely Theater, akik mesejátékot fognak csinálni, és részt vesznek az Anna csak egy van előadásában is. Másrészt nálunk fog játszani a KoMod Színház, mely nemrég veszítette el a játszóhelyét. Az évad legvégén pedig úgy tervezzük, hogy Bozsik Yvett részvételével készítünk egy darabot. Természetesen mindezek mellett az eddigi sikerdarabok a színpadon maradnak.