A rizográfiát eredetileg dokumentumok gyors sokszorosítására találták ki, azonban egy leselejtezett gépnek köszönhetően ezt a nyomdai eljárást a képzőművészek is felfedezték maguknak. A rizográfia hazai fellegvárában, a Hurrikan Press műhelyében jártunk, ahol az alapító Szigeti Árpád várt minket.
A kilencvenes években szinte minden magyar nyomdában volt egy gép a japán Riso cégtől, amely alkalmas a rizográfiai eljárásra: elég csak a lámpaoszlopokra felragasztott lakáskereső cetlikre gondolni, amelyeket általában rizográfiával sokszorosítottak. A rizográfiai eljárást eredetileg templomokban és iskolákban alkalmazták a nyolcvanas években, mert alkalmas volt arra, hogy egy oldalt rövid idő alatt pár száz példányban lemásoljanak.
Azonban a digitális nyomtatás és az egyre nagyobb teherbírású nyomtatók egyre inkább kiszorították a piacról Riso gépeit, a nyomdák pedig többnyire leselejtezték a gépeket. A rizográfia reneszánsz is ilyen leselejtezett gépeknek volt köszönhető, mivel néhány képzőművész rájött arra, hogy különböző színek alkalmazásával az eredetileg szigorúan praktikus okokból készült gép a művészetben is alkalmazható.
A Hurrikan kezdetei
A Hurrikan Presst Szigeti Árpád alapította, aki évekkel ezelőtt a fanzine-kultúra segítségével találkozott a rizográfiával. Szeretett volna minél olcsóbb, de igényes kiállítású fanzine-okat készíteni, erre pedig a rizográfia jó megoldásnak tűnt. Egy bécsi fanzine-vásáron kezdett el igazán utánajárni a technikának, és ekkor döntötte el, hogy elkezd gyűjteni, hogy egyszer saját gépei lehessenek.
Végül egy évvel ezelőtt tudta első gépét megvásárolni, amely egy nagyjából 20 éves Riso-gép. Nemsokára ebből a modellből beszerzett még egyet, hogy ha bármi probléma lenne az egyikkel, ne legyen fennakadás. A gépek javítása nem egyszerű feladat, ugyanis itthon alig van szakember, aki ilyen gépek szervízelésével foglalkozna. Szerencsére a Japánban készült Risok ritkán hibásodnak meg, és a praktikus kialakítás miatt a kisebb hibák komolyabb hozzáértés nélkül is orvosolhatóak.
Hogyan műkődik?
Maga a működési elv pofonegyszerű. A Riso gép úgy dolgozik, mint egy másológép: felül beszkenneljük a sokszorosítani kívánt lapot, aztán a gép kidobja alul a másolatokat az általunk kért példányszámban. De hogy lesz ebből a művészet? Hát úgy, hogy ugyan a gép egy nyomtatáskor csak egy színnel tud dolgozni, viszont ha kicseréljük a gép színdobját és visszatöltjük az egyszer már kinyomtatott papírokat, akkor újabb réteget tesz rá a gép, amivel egészen különleges lesz a végeredmény – talán a szitázásos eljárások hasonlítanak a legjobban a rizográfiára.
Az így nyomott példányok egyfelől mind egyediek lesznek, az apró elmozdulásoknak köszönhetően ugyanis a gép minimális „hibákat” produkál, mert a színek nem mindig fedik egymást tökéletesen; ráadásul a különböző árnyalatokkal való játék eleve nagy szabadságot ad a rizográfiában.
A programfüzettől a szépirodalomig
Szigeti Árpi először csak saját célra szerezte be a gépeket, de hamar híre ment a nevét és logóját egy belvárosi rockbolttól kölcsönző Hurrikan Pressnek, és egyre többen kérték meg Szigetit, hogy nyomtasson nekik programfüzetet, plakátokat, kiállításokhoz katalógusokat; de a Hurrikan Press a Bánki-tón is lenn volt, ott egy különleges újságot készítettek a fesztivál ideje alatt Helyi Járat néven.
Árpi szerint a képzőművészek is rátaláltak a fanzine-kultúrára, ennek köszönhetően a rizográfiára is: a Hurrikan Press mellett a Brody Art Studiosban is nyomtatnak már ilyen technikával. Lassan az irodalmárok is használni kezdik a rizográfia előnyeit: nemrég indult a József Attila Kör gondozásában megjelenő Melting Books sorozat, amely kortárs szerzők kisterjedelmű műveit adja ki párszáz példányban. Ezeket a könyveket is a Hurrikan Press készíti, illetve a sorozat első darabját (Rimbaud-komplexus) Szigeti Árpád is illusztrálta Lichter Péter kísérleti filmje alapján.
Néhány kép a Hurrikan Press munkáiról:
A cikkben említett Helyi Járat című újság
