Buggyantak ezek a rómaiak!
– hangzik el az Asterix-képregény minden egyes számában. A rómaiak meg az őrültek falvának tartják Obelixék gall falucskáját. A Brian élete című Monty Python filmben meg azon agyalnak a lázadók, hogy tűrhetetlen a római megszállás. Közben elismerik, hogy ők hozták a csatornázást, a vízvezetéket, az utakat, az egészségügyet, az oktatást, a közbiztonságot, a bort – de egyébként mindent tönkretesznek, meg különben is.
Ilyen lökött helynek számít ma Magyarország. Miközben a magyar ultrák, akiket fociszurkolóknak nevez a sajtó illedelmes része, románokra vadászva szétverik a belvárost és a rendőröket dobálják üvegekkel, addig a legfelsőbb körökben, a parlamentben a kultúra és a civilizáció témakörét járják körbe.
Hogy annak vége, vagy vége lesz. Neveket nem is érdemes említeni, ki az, aki mondja, mert mindenkinek csorog a nyála. Itt most csak csokorba tudjuk szedni a sok okosságot, így járulva hozzá kultúránk fennmaradásához, mert igen jó alapanyag ez egy logikaórához.
Haladjunk lépésben: azt állítják nagy magyarjaink, hogy az Európai Unió megbukott.
Ha ez igaz, úgy Magyarország is megbukott, mert az EU tagja, és ha az egész megbukik, bukik vele a része is. De nem, a mi országunk nem bukott meg, hanem jobban teljesít. Aztán: az egész menekültügyért az EU a felelős, és megint nem mi. Másnap már azt tudjuk meg, hogy mindenért a németek felelősök, viszont mi nem engedhetjük ki az országból a menekülteket Németországba, mert megszegnénk az EU-s szabályokat, amiket nem szeretünk, így nem is tartjuk be azokat.
Viszont akik itt vannak, távozzanak, ne maradjanak itt, nem kérünk belőlük. Miért is nem? Mert nem beszélnek magyarul – miközben magyarok milliói buknának meg helyesírásból, és a populáció egy jó része funkcionális analfabéta. Meg azért se kellenek, mert nem keresztények, hanem muzulmánok. És mivel mi 150 évig éltünk a törökök alatt, tudjuk, milyen a félhold alatt – istenem, mintha ma lett volna, oly élénkek emlékeink! (Különösen az Egri csillagok nyomán.) A törökök persze csak törökfürdőket hoztak, de az nekünk úgyse kell,
a magyar láb legyen büdös, az az igazi.
Európa megbukott, de mi ezt az Európát védjük hősiesen a kereszténység nevében. Rossz hír, hogy a magyar lakosság többsége se templomba nem jár, se nem keresztény hívő. Hanem ateista, agnosztikus, vagy épp gnosztikus, szcientológus, UFÓ-hívő, és amelyik a legtömegesebb csoport: az a maga módján vallásos. Ez bármit jelenthet, többnyire a sorsszerűségbe vetett hitet, amelynek alapja a napi horoszkóp a bulvárlapban, a jóslás a kereskedelmi tévék műsoraiban és a sportfogadás.
A magyar kultúráért most olyan politikusok és követőik aggódnak, akik a JAK-ról azt hiszik, hogy állat, és nem a fiatal írók József Attila Köre. De nem hogy egy fiatal költőt nem tudnak megnevezni (leszámítva Petőfi Sándort, aki rég halott), hanem egy könyvesboltig sem találnának el, legutolsó olvasmányuk pedig a fizetéspapírjuk volt. Civilizációról értekeznek, az európai felsőbbrendűségről, de arab számmal írják a cetlire, mennyit kérnek egy ügy elintézéséért. Ha betegek, eszükbe sem jut, mit köszönhet az orvostudomány az araboknak. Zsidóznak, de az a bajuk, hogy sok a zsidó orvos. A zavaros ügyeik miatt folyton ügyvédhez fordulnak, pedig az antiszemitizmus egyik alappillére, hogy sok a zsidó ügyvéd – ráadásul jók is. Nahát!
Mi nem tudjuk befogadni az idegeneket, „érvelnek”, mert oly különleges nép vagyunk, még a zsidó Jézus is magyar volt. De csak befogadtuk a kunokat, a jászokat, a svábokat és még százfajta nációt: alapból nincs olyan ember, aki tiszta magyarnak mondhatná magát, erről tanúskodnak vezetékneveink is. S valahogy befogadjuk a német és a japán autógyárakat, a svéd vadászgépeket, a sörgyárakat és az IKEÁ-t, törököt, kínait zabálunk, újabban thait és szusit, ha meg betiltanák a bécsi szeletet, kitörne az éhséglázadás.
Miről beszélünk hát? Semmiről – mindez csak duma, dagonyázás a butaságban, cukkolás és hergelés. Mert ebben jók vagyunk, amire meg szükség van, az meg külföldről jön.
