+ Interjú

Kálid Artúr lassan, de bármennyit meg tud enni

kálid artúr

Bármikor bármennyit tudok enni, igaz nagyon lassan. Az ismerőseim ezt már tudják rólam, és nem mindig várják meg, míg befejezem.

Kálid Artúr a Pesti Magyar Színházban A konyha című darabjában vendégszínészként játszik. A közelgő premier előtt beszélgettünk tengerről, kertről, gyerekekről, színészetről. Beszélgetőtárs: Cirkov Ilona

Arnold Wesker 1962-es színművében, A konyhában az egész világ jelképe a konyha… Hogyan került a darabba?

A történet egy londoni étteremben játszódik, ahol igen sokféle náció: angol, német, ír, holland zsidó és ciprusi dolgozik együtt. Az együttes munka során az olyan alapvető emberi problémák mellett, mint a szerelem vagy a kiégettség, a darab központi kérdése az, miként éli meg valaki a kirekesztettséget érzését, amikor egy idegen közegben kell boldogulnia. Ide, erre a konyhára, ebbe a nemzetközi csapatba szeretett volna Lengyel Ferenc rendező Gaston, a ciprusi szakács szerepére valakit, aki külsejét tekintve lehetne akár ciprusi is. Ekkor merült fel a nevem, így ejtőernyősként egyelőre most itt vagyok.

Maga a darab is a beilleszkedésről szól, párhuzamosan a Pesti Magyar Színház társulatának tagjai közé hogyan sikerült beilleszkednie?

Vendégművészként játszom, de már ez az egy hónap is, amit eddig együtt töltöttünk, elegendő volt ahhoz, hogy kialakuljon a véleményem. Ez talán a darab szerkezetének is köszönhető: hiszen mindannyian folyamatosan, egyszerre vagyunk fent a színpadon. Nagyon szeretek olyan közösségben dolgozni, ahol a kívülről érkezőt megfelelő nyitottsággal fogadják, és ez itt most úgy érzem, megvalósult. Színpadon korábban csak Hunyadkürti Istvánnal találkoztam, néhány kollégával szinkronban, vagy filmben dolgoztam együtt.

kálid artúr

Mennyire mozog otthonosan A konyhában?

Gastonként a frissen sültekért felelek, és már a darab elején sikerül összeverekednem az egyik bevándorló kollégámmal. Szerencsére ez a köztünk kialakult konfliktus nem tart sokáig, a darab egészére is inkább a kisebb-nagyobb összetűzések gyors felvillanása és ugyanolyan gyors elhamvadása jellemző. Már egyre otthonosabban sürgök-forgok a fazekak között, remélhetőleg a bemutatóra már mindannyian profi szakácsok leszünk, legalábbis ezt szeretnénk elhitetni a nézőkkel, hiszen színészként ez a dolgunk.

Magánemberként szeret főzni?

Szívesen főzök, bár ritkán jut időm rá. Van egy-két specialitásom, de szakácskönyvből is szinte bármit megcsinálok. Nemcsak főzni, enni is nagyon szeretek: órákig elszöszmötölök az evéssel, sokszor csak egy-egy falatkát ízlelgetek órákig. Bármikor bármennyit tudok enni, igaz nagyon lassan. Az ismerőseim ezt már tudják rólam, és nem mindig várják meg, míg befejezem.

A karrierje során nem először szabadúszó. Ez valóban szabadság?

Számomra nagyon fontos az alkotói szabadság, és hogy jól érezzem magam ott, ahol éppen vagyok. Hét évig voltam a Vígszínház tagja a Főiskola után, majd tíz évig voltam szabadúszó, mielőtt 2007-ben a Bárka színház szerződtem volna. Innen három éve jöttem el, és úgy vettem észre, a szerepek és a feladatok így is megtalálnak. Ha nem vagyok egy társulatnál, akkor is történhetnek velem jó dolgok, és ha társulatnál vagyok, akkor is történhetnek velem kevésbé jó dolgok: ez nem attól függ, társulatnál vagyok-e, vagy sem.

kálid artúr

Nagyon sokszor adta kölcsön a hangját Will Smithnek a szinkronban. Az ő karakterével milyen a viszonya?

Igaz, őt szinkronizálom a leggyakrabban, ezért is skatulyáztak bele ebbe a szinkronszerepbe, de rajta kívül Jamie Foxx vagy Denzel Washington magyar hanga is én vagyok. Állítólag van valami karcos a hangomban, emiatt is találhatnak meg ezek a szerepek. A kedvencem közülük Denzel Washington, szerintem egyike a legkiválóbb színészeknek.

Hogyan telik egy szabadúszó nyara?

Jól esik most egy kis pihenés, ebben az évadban két színházi bemutatóm volt, egy Miskolcon és egy a Jurányi Inkubátor Színházban, mellette szinkronizálok – bár ilyenkor nyáron jóval kevesebbet, és most élvezem, hogy a kertemet szépíthetem. Ez most az új szerelem az életemben, persze szigorúan csak a tenger után. Igazi elememben leginkább a tengernél vagyok – ahol szabadon úszhatom, és a világot egy teljesen más perspektívából szemlélhetem. Szerencsére a család többi tagja is vonzódik a tengerhez, a víz alatti világ csodájával nem tudunk betelni: képesek vagyunk órákat eltölteni a mélyben: egész tengericsillag gyűjteményünk van már otthon.

Feleségével, Murányi Tünde színésznővel két gyermeket nevelnek. Mit tanácsolna nekik, ha valamelyikük azzal állna elő: Apa, én színész leszek?

A pálya nehézségeit, örömeit valamilyen szinten érzékelik, és talán már – bár nem voltak öltözői gyerekek – eléggé látják a színházi világ összetettségét, bonyolultságát is. Ha valamelyikük esetleg színész szeretne lenni, természetesen, ha kérik, elmondom, mit gondolok erről, de ebbe igazából úgysem szólhatok bele, ahogy engem sem lehetett annak idején a színészetről lebeszélni.

Lesz-e folytatás a Pesti Magyar Színháznál?

Hogy később várható-e folytatás, azt most még nem tudom. Most A konyhára koncentrálok, ezt a feladatot szeretném a lehető legjobban megoldani.

Fotó: Kozma János – A fotók A konyha próbáján készültek

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top