Meghódította a felnőtteket Parádi Orsolya színezőkönyve – interjú

pand1

Nemrég jelent meg Parádi Orsolya kreatív alkotókönyve, a Mesekavics, most pedig Pandala-szigetek címmel érkezett a folytatás, amely egy felnőtteknek szánt színező. A különös ötletről és a könyv létrejöttéről Parádi Orsolyát kérdeztük.

Először jelenik meg magyar alkotótól színezőkönyv felnőtteknek. Mi inspirált a Pandala-szigetek készítésekor?

Visszatérő motívum az életemben a fekete-fehér grafikák készítése. Időnként jólesik reprodukálni az élet összetettségét. Kikapcsol és feltölt. Amikor három éve kitaláltam a Mesekavics világát, festés előtt skiccelgettem már a figurák némelyikét.  Később, amikor kavicsfestő workshopot kezdtem tartani  Brüsszelben egy kreatív expón, vittem a gyerekeknek a karaktereket is, egyszerű, néhány vonalas színezők formájában. Úgy láttam, hogy mivel az akrilfestékkel való festés a gyerekek számára ismeretlen terep, megjelenik a félelem bennük, hogy nem elég ügyesek, nem felelnek meg. Ellenben a színezés szinte biztos pont minden gyerek életében. A színező olyan játszótér, ahol biztonságban érezheti magát és szabadon kísérletezhet, mert nincs tétje. Először tehát gyerekeknek kezdtem el színezőt rajzolni, aztán jött a késztetés, hogy belemenjek a részletekbe, kisebb egységekre bontsam például egy papagáj vagy bagoly szemét, a pillangó szárnyát, a halak testét.

Ahogy az első könyvemmel a gyerekekhez szerettem volna közel hozni a természetet, beemelni a gondolataikba és a szókincsükbe a bálnát például; most is az volt a motivációm, hogy felhívjam a figyelmet a részletek szépségére. Egy pillanatra megállni és szemlélődni olyan dolgok felett, mint egy levél erezete, egy madár tolla, vagy egy teknős ráncai életmentő lehet ebben a mesterségesen kreált célokért tartó, folyamatos ámokfutásban, ami a mai felnőttek életét jellemzi.

Hogyan fogtál neki a munkának?

Vettem egy A3-as rajzfüzetet és pár fekete tűfilcet, és amikor csak akadt egy félórám, leültem rajzolni. Egyedül a szabad idő megteremtésével adódtak nehézségek: család, gyerekek, más munkák…  Ha nekikezdtem egy képnek, nem konstruáltam meg előre, azon túl, hogy tudtam, éppen bagoly készül. A részletek szabadon alakultak, organikusan burjánzott egyik vonal a máskból. Hol egy baráti pókerpartis beszélgetés volt a háttér, hol egy nyugis hétvégi délelőtt (van olyan?), leginkább persze esténként, éjszaka rajzoltam.

pand2

Amikor a kiadót megkerestem a  színező tervével, elég sok rajz megvolt már, némelyikük hónapok óta. Volt, amihez nem nyúltunk, volt, aminek burjánzóbb hátteret rajzoltam. Új figurák is születtek, pl. az evolúciópillangó, amin a törzsfejlődés állomásait is végig lehet követni. A színező végső formáját és a terjedelmet közösen találtuk ki Balázs Eszter Annával, a Kolibri Kiadó főszerkesztőjével.

A képek részletgazdagsága szembetűnő. Mi az, amiben még különbözik egy felnőtteknek és egy gyerekeknek szánt színező?

Leginkább témájában különbözik. A felnőtt változatok általában vagy ornamentikus és geometrikus részleteket tartalmaznak – mandalákat, japán mintákat -, vagy olyan témákat járnak körül, mint a tetkók, a divat, sőt, már Benedict Cumberbatch-színező is van, a Trónok harcáról nem is beszélve. Belgiumban is nagy divat már a színezés, ahogy Nyugat-Európa más országaiban, ott láttam már évekkel ezelőtt, hogy egyre népszerűbb ez az irányzat.

Van átjárás a kettő között? Mennyire tudod elképzelni, hogy egy kisgyerek besegít anyunak a színezésbe?

Mivel a Mesekavics figuráit is minden korosztály kedvelte, nem is volt kérdés, hogy a saját, már létező figuráimat fejlesszem tovább felnőtteknek. Éppen ezért, bár “felnőtt színezőként” van aposztrofálva,  6 éves kortól szerintem mindenkinek ajánlható. Együtt színezni pedig a legjobb, ugyanis nagyon jót lehet beszélhetni közben. Közösen csinálunk valamit egy nyugodt, lelassult lelkiállapotban. Ráadásul nem is lehet elrontani. Így az intimitás is könnyebben létrejön, ami igencsak ráfér minden családra.

Mikor érzi úgy egy felnőtt, hogy színezni szeretne?

Ha kicsit kikapcsolna, lelassulna. Ha a gyerekkorából szép emlékeket idéz fel a színezés. Ha szereti a szép ábrákat és örömmel tölti el, hogy ő is hozzátett valamit. Ha szürkének érzi az életét.

A pandala szót te találtad ki a ‘pan’ és a ‘mandala’ szavak összeeresztéséből. Miért érezted úgy, hogy ez találó?

A pandala szót először egy egyik kavicsállatra találtam ki, aki egy pandaszerű lény volt, csak világosbarna fülekkel. Az őspandala úgy nézett ki, mint egy panda és egy koala ötvözése, némi bagoly beütéssel. Egy öreg, bölcs, szelíd jószág, egy erős humorérzékkel megáldott tanító, mint Yoda mester. Így született meg a szóösszetétel, amiről aztán persze tágabb és filozófikusabb kontextusban a pan és a mandala szavak is beugrottak. Amikor a Mesekavicsot külföldre vittem, azon töprengtem, mi lehetne a nemzetközi neve a projektnek, amit a világ bármely pontján megértenek. Kellett egy jól hangzó név, így lett a neve ennek a kis univerzumnak Pandala-szigetek, azaz Pandala Islands.

A Pandala-sziget figurái egyszerre lehetnek ismerősek és ismeretlenek. Vannak esetleg további terveid ezekkel a lényekkel?

A Pandala-szigetek történetének vázlata már megvan. Az első könyvemben, a Mesekavics kreatív alkotókönyvben szerepel már sok karakter, ezekhez társult kis mese és rövidke karakterleírások is. A blogomon is akadnak ilyen morzsák. Szóval a Pandala-szigetek története már csak a végleges formájára vár. Sokat töprengtem, milyen műfaj lenne ideális: versikék, a Borges-féle bestiárium vagy a mesék… Hamarosan kiderül!

A könyvbe itt nézhetsz bele, az egyik rajzot pedig ki is színezheted!