A világi legrégebbi napfogyatkozás-ábrázolására bukkantak

FT5S+loughcrew+eclipse+rock

A világ legrégebbi napfogyatkozás-ábrázolását fedezték fel Írországban, Meath megyében, ahol a Kr.e. 3340. november 30-án lezajlott asztronómiai eseményt vésték három hatalmas kőre.

A csillagászati jelenségek közül a napfogyatkozások gyakorolták a múltban a legnagyobb lélektani hatást távoli őseinkre, akik óriási riadalommal észlelték az életet adó égitest eltűnését. Az ősi hiedelmek szerint ilyenkor a Napot valamilyen égi szörnyeteg falja fel – a kínaiak, az indiaiak és az indonéz szigetvilág népessége szerint sárkány kapja be, a vietnamiak szerint óriási béka. Dél-Amerikában a jaguár bűnéül rótták fel a Nap eltűnését, míg Szibéria népei vámpír ármánykodásának tudták be a jelenséget – olvasható az Irish Central és a Newgrange.com ír hírportálon.

A napfogyatkozásokat már 4500 éve dokumentálták az ókori Egyiptomban, és 4000 évesek a legrégebbi kínai és babilóniai csillagászati feljegyzések. Egy kínai legenda szerint a császári udvar két hivatalos csillagjósa életével fizetett azért, mert nem volt képes prognosztizálni a Kr.e. 2134. október 22-én bekövetkezett napfogyatkozást, vagyis már az időszámításunk előtti 3. évezredben képesek voltak a tudósok kiszámítani a jelenség bekövetkeztét. Az asztronómiai események dokumentálásában azonban az ősi kelták bizonyultak abszolút világrekordernek, papjaik három kőtömbön örökítettek meg egy több mint 5000 évvel ezelőtti eseményt.

Martin Brennan archeoasztronómus és Jack Roberts író csoportjával hosszú évek óta vizsgálja az írországi megalitikus építményeket. Az Oldcastle várostól öt kilométerre délkeletre lévő Loughcrew ősi megalitikus temetkezési helyet kutatva fedezték például fel, hogy a két legfontosabb kelta ünnepen, a novemberi újévkor (samhain) és a tél végét jelölő imbolc (február 1.) idején a felkelő nap sugarai megvilágítják a Cairn L sírkamrát. A helyszín tüzetes átvizsgálásakor fedezték fel a kőbe vésett rajzokat, amelyeket Paul Griffin ír archeoasztronómus vetett össze 92 ősi napfogyatkozás adataival. Így jutott arra a következtetésre, hogy a Kr.e. 3340. november 30-án lezajlott napfogyatkozást örökítették meg úgy, ahogy a jelenség az adott földrajzi helyen megfigyelhető volt.