1997. október 15-én indult a Cape Canaveralról és 2004 júliusában jutott a Szaturnusz közelébe a Cassini-űrszonda, amely óriási becsapódási krátert fedezett fel a Szaturnusz Tethys holdján. A 3,2 milliárd dolláros projekt célja a gázóriás-bolygó és gyűrűinek vizsgálata, holdjai felszíni összetételének és geológiai múltjának meghatározása. Emellett az űrszonda eljuttatta a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra leszállóegységét, a Huygenst, amely 2005. január 14-én ereszkedett le az égitestre. A Cassini küldetése 2017 szeptemberéig tart, amikor „halálugrást” követ el a Szaturnusz légkörébe – olvasható a LiveScience hírportálon.
A Tethys, amelyet 1684-ben fedezett fel Giovanni Domenico Cassini olasz matematikus és csillagász, a Szaturnusz 62 ismert holdja közül az ötödik legnagyobb, méretében csupán a Titán, a Rhea, az Iapetus, valamint a Dione előzi meg. A NASA által most közzétett felvételeket a Cassini május 9-én készítette, amikor az űrszonda 300 ezer kilométerre volt a holdtól. A képeken 1 képpont (pixel) terepi kiterjedése 1,8 kilométert tesz ki.
A becsapódási kráter szélessége 450 kilométer, ami mintegy fele a Tethys 1062 kilométeres átmérőjének. Az Odüsszeusznak elnevezett képződmény színe lényegesen világosabb, mint környezetéé.
Az eltérő színezetet a hatalmas erejű becsapódás következtében létrejött szerkezeti és vegyi összetételi különbözőségekkel magyarázható
– hangsúlyozta közleményében a NASA.
Az amerikai űrkutatási szervezet szakemberei hangsúlyozták, hogy az Odüsszeusz az egyik legnagyobb becsapódási kráter a Szaturnusz jeges holdjainak felszínén és jelentősen megváltoztathatta a Tethys geológiai történetét.
Ugyanakkor a becsapódási kráter nem az egyetlen „túlméretezett” képződmény a Tethysen, a Cassini-űrszonda feltérképezett egy 2000 kilométer hosszúságú kanyont, amelynek a szélessége helyenként eléri a 100 kilométert.
