A házelnök a szőttesnapokba beleszőtte az adathalászatot is

MTI – Kollányi Péter

Kövér László a X. Paszabi szőttesnapok megnyitóján azt mondta, az Európai Unióban néhány esztendeje egyfajta új és különös emberi jog van születőben, a felejtéshez való jog, ami lehetővé teszi, hogy az emberek letörölhessék az interneten fellelhető régi magánadataikat.

A felejtéshez való jogért heves küzdelem folyik Kövér László szerint, mivel a személyes adatokhoz fűződő érdekek ütköznek az internetes keresőprogramokat uraló, Európán kívüli nagy cég globális üzleti érdekeivel. Ezek az érdekek abba az irányba nyomnak bennünket, hogy felejtsünk el mindent, Istent, hazát, családot, minden értéket és hagyományt, amelyek a valódi szabadság megélésének és az emberi személyiség kiteljesedésének egyedüli lehetséges kereteit jelentik.

Kövér László szerint az európai embereknek a felejtés mellett az időtálló dolgokra, a szellemi gyökerekre, a történelmi múltra és a kulturális értékekre emlékezés joga is jár.

Ez olyan európai jog, amely nélkül a mi Európánknak nincs jövője, ezt a paszabiak büszkén és okosan gyakorolják

– mondta Kövér László. A Nyíregyháza közelében fekvő község híres terméke, a paszabi szőttes történetével kapcsolatban az Országgyűlés elnöke felidézte, a szőttes és az ebből készített, gazdagon díszített különleges kendők a bölcsőtől a koporsóig kísérték el az embereket.

A szőttes népművészet, a népművészet pedig a néplélek tükre, és akkor is így van ez, ha Európában vannak olyanok, akiknek nem hisznek sem a népben, sem a lélekben. Ők úgy gondolják, hogy nép már nincs, csak fogyasztói tömeg, szerintük a 21. században a falu csak egy eltörlendő maradvány, lélek sohasem volt, csak az anyag létezik, amely mindet uralma alá hajt.

A szőttes története hasonló annak anyagához, több szálon fut, ezek pedig összhangban találkoznak. Az egyik ilyen szál a Tisza szabályozásának története: ennek köszönhetően terjedt el ezen a tájon a szőttes alapanyagának, a kendernek a szántóföldi művelése és felhasználása. A folyószabályozási munkálatok – Vásárhelyi Pál tervei alapján – a 19. század közepén indultak, a szabadságharc kitörése miatt azonban megrekedt a munka.

Az 1850 utáni önkényuralom megakasztotta a Vásárhelyi-tervet, a pénzhiány miatt a munkálatok megálltak, a szikesedés miatt a Tisza mentén az állatállomány 80 százaléka elpusztult. Az 1879-es szegedi árvíz tragédiája kellett ahhoz, hogy visszatérjenek a Tisza szabályozásának tervéhez; az 1884-ben elfogadott tiszai vízjogi törvényeket követően jöttek létre Paszabon is a kender művelésének és megmunkálásának feltételei. A helyi szál pedig az a néhány nagyszerű paszabi közösségépítő ember volt, akinek a munkája nélkül a helyi néplélekben őrzött motívumvilág nem ölthetett volna testet a kenderből készült szőttesekben.

A paszabiak a szükségből erényt kovácsoltak, a szűkösségből pedig kulturális gazdagságot és megélhetést teremtettek, példát mutatva arra, hogy aki segít magán, azt az Isten is megsegíti

– mondta Kövér László.