Matolcsy bevásárolt, mintha Tiziano a Tescóban lógna

tiziano

Szép az, ami a Nemzeti Banké

Képzeljük el, ahogy Matolcsy gyönyörködik, Semjén Zsolt meg vadászpuskával a vállán nézi, amint Szűz Mária Szent Pállal együtt a kövérkés Jézussal haverkodik.

Abba ne is menjünk bele, hogy Szent Pál láthatta-e volna, útban Damaszkuszba (már megint a szírek), a kis Jézust. Nyilván nem, de a művészek sajátossága épp az, hogy elképzeli az elképzelhetetlent.

Tiziano elképzelte, lefestette, az ő dolga. A kép meg valahogy Magyarországra keveredett, mint valami apokrif kép. Ötszáz évig azt se tudtuk, ezt a képet ki föstötte, most megtudtuk. A történet a magyar valóságban nem egyedüli, egy vállalkozó vette meg a fölös 140 millájából. Stadler József hazájában, ahol Akasztón Az utolsó vacsorát Leonardótól leakasztotta áfa-visszaigénylési céllal – minden elképzelhető. Honnan is tudhatta volna ez az ember, a jótevő juhász, hogy a freskót falra festik, és Jézust meg a többieket onnan lekaparni elég nehéz.

Matolcsy György, a hobbiközgazdász, a Magyar Nemzeti Bank élén azonban nagyobban utazik, mint mindig, és szimpla 4,5 milliárd magyar forintért (Európa új drachmája) bevásárolt, mintha a Tescóban lenne. És íme, már a miénk ez a festmény: Mária gyermekével és Szent Pállal. Ezentúl ő és páran nézegethetik ezt a klasszikus zsánerképet, amilyenből minden templomban láthatunk többet, csak azok szintén freskók, úgyhogy nehéz eladni-venni. Hacsak nem az egész templomot veszik meg. De Matolcsy esztétikai ambícióit látva borítékolhatjuk, hogy a magyar templomok is az MNB birtokába kerülnek. Mert ott vannak a képek.

Hogy a képvásárlási mániának mi az oka, nem tudom értelmezni. Nem szeretnék sem az effajta képek megítélése révén vallásellenesnek tűnni, de ez a festmény szimplán ronda, szimpla, súlyosan együgyű. Mária úgy néz ki, mintha 16 éves lenne, Jézus meg egy hamburgeren és Coca-Colán felnevelt túlsúlyos. Mint mondott volna erre Immanuel Kant: hogy a szép érdek nélkül tetszik? Dehogy, 4,5 milliárdba tetszik.

Ebből a pénzből rengeteg más mindent lehetne csinálni, de a populizmus csapdáját elkerülve nem azt mondjuk, hány lélegeztetőgépet vagy babainkubátort lehetne venni, hanem sokkal praktikusabb dolgokra szánnánk ezen összeget. Ha a szerb-magyar határra tervezett és már építés alatt álló kerítés kijön egymilliárd alatt, némi számítás után rájöhetünk, hogy minimális plusz befektetéssel a Tiziano-kép árán az egész országot be lehetne keríteni szögesdróttal, vizesárokkal, és a fél al-Kaida beszállna a határőrizetbe. Ennek tetemes haszna lenne, hisz ezentúl egy freskó se jöhetne be az országba, de ki se. Jézus, aki menekült volt maga is, vissza lenne toloncolva, hacsak örökre fel nem akad a spéci késekkel felszerelt kerítésen.

Az a baj, hogy ezen csak poénkodni lehet. Hogy ma a kormányzat egyik működtetője bespájzol magának egy képet, amin – nevezzük nevén – három zsidó szerepel. Miközben napi szinten követhetetlen, hogy a mai hatalom kit utál jobban: a bevándorlókat, a menekülteket, a romákat vagy épp a zsidókat. Miközben ideológus embereik azon ókumlálnak, hogy Jézus, ő voltaképp magyar volt. Mások szerint meg néger. Vagy nem is létezett, hanem Szent Pál kitalálta.

Bizniszmen volt ő is, mint Matolcsy.