A derStandard.at oldalán Josef Bichler és Patricia Kurucz készítettek interjút Bán Zsófia íróval Magyarországról, politikai és irodalmi helyzetről kérdezték, melyre az írónő kendőzetlen őszinteséggel válaszolt.
STANDARD: Nemrégiben Dalos Györggyel beszélgetett Magyarországról, „Ki fél Orbán Viktortól?” volt a beszélgetés címe. Ön fél tőle?
Bán Zsófia: Nem a személyes félelmemről van szó, hanem az egész országban uralkodó általános félelemről, amit a kormány tudatosan szít, amiben az önkény az embereket elbizonytalanítja, egzisztenciálisan teszi bizonytalanná.
STANDARD: Önt védi a szerzői és egyetemi oktatói státusza?
BZs: Bizonyos szempontból igen. Megfogalmazhatom, mit gondolok, publikálhatom kül- és belföldön is, beszélgethetek Önnel is. Ez nagy kiváltság.
STANDARD: És felelősség is?
BZs: Igen. Akire figyelnek, az mindig felelősséget visel. De én is kerülhetek egyik napról a másikra egy teljesen új, idegen helyzetbe. És ez az, amit el akartak érni, függetlenül a társadalmi rétegektől megvalósították az egyénre szabott önkényt. A védtelenséggel természetesen növekszik a szegénység is, a magyar családok 47 százalékában jelent gondot a gyerekek élelmezése. Így gyakran jelentős kompromisszumokra kényszerülnek az emberek, ami csak emeli az általános frusztráció és agresszió szintjét. A magyarországi krízis nem csupán politikai és ökonómiai, hanem – és ez sem kevésbé fontos – pszichológiai. Senki nem tudja, mi lesz holnap, nem lehet tervezni. A következmények minden egyes ember számára pusztítóak, az ország pszichéje masszívan károsodik.
STANDARD: Nincs kiút Magyarország számára?
BZS: Nincs tere, jelen pillanatban legalábbis, a feldolgozásnak, sem a személyesnek, sem a kulturálisnak. Enélkül a tér nélkül olyasvalami, mint a katarzis nem lehetséges, tehát a megbékülés sem, nemhogy a gyógyulás.
STANDARD: Mit gondol a hazájáról?
BZs: Sokan kérdezik ezt önmaguktól. Íróként mindenekelőtt a nyelvhez vagyok kötve. Olyan lenyűgöző nyelvünk, irodalmunk, kultúránk van, hogy nagyon kellemetlen helyzetbe kell kerülnöm ahhoz, hogy elhagyjam az országot. Szeretem a magyar kultúrát, akkor is, ha Magyarországon gyakran már alig lehet kibírni.
STANDARD: Terézia Mora fordítja a könyveit németre. Okoz konfliktust a közös munka egy ekkora kaliberű partnerrel?
BZs: Épp ellenkezőleg. Teréziának hihetetlen nagy nyelvérzéke van, és rendkívüli tehetséggel megáldott fordító. Megtisztelve érzem magam.
A teljes interjú szövege németül itt érhető el.
Részlet Bán Zsófia Amikor még csak az állatok éltek című könyvéből.
Micsoda kérdés ? És miért ennyire halk a válasz ? Igenis, a mostani rezsimnek a nyelv nem számít, a fogalmak nem számítanak, az emberek még kevésbé. Kit érdekel a közérzet ? Az számít, kire fogsz szavazni, az meg majd megmondom neked, kispofám ! Szégyenlenivaló magunk !