Simon Winder: Danubia – Park Könyvkiadó, 2015 – fordította Komáromy Rudolf – 632 oldal, keménytábla, védőborító – ISBN: 9789633551110
Sokat elmond a mai Magyarország állapotáról, ahogy a migránsokkal és menekültekkel foglalkozunk. Sokat elmond Magyarország Kormányáról, ahogy ezt a kérdést kezeli. A helyzet túlmutat a pillanatnyi állapotokon, s igazában arról szól, hogy milyen önképpel rendelkezünk mi, itt a Duna – meg a Balaton! – partján. Azok, akik hangos, harcos, karcos módon az emberségük elé helyezik magyarságukat, s úgy agitálnak mások ellen, valami súlyos betegség hordozói, s ezt a betegséget javarészt az iskolában és a családban szedték magukra.
Nem látszik javulni a helyzet, sem a családokban, sem az iskolákban. Pedig ideje lenne észrevenni, hogy a kétszáz évvel ezelőtti nemzeti hősiesség száz évvel ezelőtt már tragédiát okozott, ma pedig tragikomédiába fullaszt… mindent, bármit, akármit, itt a zúgó habok hűs partján.
Simon Winder azért lehet fontos szerző, mert kívülről nézi ezt a közép-európai tyúkudvart, s angolként eszébe sem jut, hogy a régió történetét nemzeti elfogultságok mentén kellene és lehetne szemlélni. Winder tudja, hogy a történelem tágas és színes rét, ahol jó esetben mindenki megtalálja a neki tetsző virágot. Nincsenek szebbek, jobbak, másoknál értékesebbek – legfeljebb csak a nézőpont kóros beszűkülése esetén.
…ráadásul a szentek önmaguk felé hajló kezei közül is kilóg a lóláb, ha nem látunk túl a Deákné vásznán, s elhisszük, hogy a passzátszél-fingás maga a nemzeti minimum…
Winder a mi történetünket meséli el nagy felkészültséggel, közvetlen tapasztalatokra és történelmi tényekre alapozva. A Danubia című kötetben az az érdekes, hogy ez a „mi” valami tágabbat, emberibbet, s ezáltal igazabbat takar, mint amihez hozzá vagyunk szokva.
Persze, mindez – bár több, mint amire számítottunk – nem lenne elég, ha az egész könyvet nem szőné át a csilingelő kacaj, a hangos nevetés, amihez nem vagyunk hozzászokva a komoly történeti művek kapcsán. Winder minden mondata csillog, fricskáz, kacag és mosolyt kelt… és ezzel gyógyítja azokat, akikhez a Park Könyvkiadó jóvoltából, Komáromy Rudolf nagyszerű fordításában eljut.
Ha tisztában vagy azzal, hogy magyarságodnál fontosabb az emberséged, s magyarnak lenni, nem annyit jelent, hogy rovásírásos partedlit adsz a gyerekre, mielőtt turulszarral megtömöd az árpád-sávos Nagymagyarországgal kitetovált pociját, akkor érdemes elolvasnod Simon Winder Danubia című könyvét. Sőt, ezt még azoknak is érdemes a kezébe adni, akiknek a szittyaszőr egészen benőtte a szívét!
Vastag könyvről lévén szó, döntésedet megkönnyítendő itt beleolvashatsz:
Valaminek kétségkívül búcsút intettek Haydn korában…
Kedves Grozdits Taho,
velős és kellően bunkó sommás véleményét a könyv tekintetében elfogadom. Csak egy angol tud így nézni pl. Közép-Európára (irigylem is őket ezért rendesen), valóban elfogulatlanul, (megteheti, mert nem saját történelméről van szó), és magához képest humorosan, mondanám, könnyeden.
És éppen ezért érdemes elolvasni; már eleve mélységesen dicséretre méltó, hogy egy angol képes olyan érdeklődéssel fordulni Közép-Európa egy külső szegletéhez, mint ahogy Winder teszi; képes Szekszárdon a szüreti napokon részt venni (jó-jó, én is szeretem…), csak azért, mert érdekli Magyarország, Pécset megnézni, hogy kimondhassa: innen délre már semmi nincs…
Szóval folytathatnám, mert a könyv jó, mint kis államok sovinisztái, bizony tanulhatunk belőle.
A bajom nem a könyvvel, hanem Önnel van. Egyrészt egy recenzióba -ha annak nevezhetem sorait- nem csak, hogy nem illik, de egyenesen pofátlanság aktuálpolitikai (egyébként durván igaztalan) lózungokat beletukmákolni. Hogy jön ez ide? A könyvről ír, vagy politikai villongásainak egyikét csomagolja könyvborítóba?
Egy angol, egy francia, egy német (sorolhatnám) könnyen lehet „megértő” a mai világban, pláne, ha még gazdasági érdeke is fűződik hozzá. (megkockáztatom, leginkább az…)
De mielőtt betonba döngölné a mai Magyarországot -nem csak a politikai vezetőket, de a társadalom kb. 75 %-át is- nézzen már körül Európában; hány ország van ellene ennek az exodusnak?
Két okból: egyrészt valóban nincs szükség több tucatnyi ezer, vagy tízezer menekültre, (egyébként sem ide akarnak jönni), másrészt Merkel asszonynak üzenni kéne, hogy csalánt adunk, de amivel verni kéne, azt otthon keresse.
De: egy angol, egy francia, vagy egy német sem engedhet, zúdíthat milliónyi más vallású, más kultúrájú (folytathatnám) tömeget Európára; ehhez egészen egyszerűen nincs joga.
Amivel Ön riogat és oktat, az hamis; kiölni az emberekből a saját hazájuk iránti aggódást -kimondom: egészséges nacionalizmust!!!- az egy másik Európa hologrammja; ahol már nincs angol, francia, vagy német, de különösen nincs cseh, litván, vagy magyar; csak Európai Egyesült Államok. (és ami vele jár)
Nem osztom a nézeteit Uram!