+ Interjú

Nádori Lídia: A legnagyobb szabadság a gyerekkönyvek fordításában van

nádori lídia

Otfried Preußler német író gyermekkönyveivel lett népszerű, mostanáig 50 millió példányt adtak el belőlük világszerte. A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a Torzonborz-trilógia, amelynek fordítóját, Nádori Lídiát az év legjobb fordítójának választották. Nádori Lídiát kérdeztük Torzonborzról, valamint a műfordítás műhelytitkairól.

Otfried Preußler német író gyermekkönyveivel lett népszerű, mostanáig 50 millió példányt adtak el belőlük világszerte. A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a Torzonborz-trilógia, amelynek fordítóját, Nádori Lídiát az év legjobb fordítójának választották. Nádori Lídiát kérdeztük Torzonborzról, valamint a fordítás műhelytitkairól.

Torzonborz, a rabló története most olvasható először magyarul, pedig német nyelvterületen hihetetlen népszerű Otfried meséje. Mi lehet Torzonborz titka? 

Maga Torzonborz nem vinné el a hátán a történetet, bár meglehetősen markáns figura, és nagyon vicces, hogy a vége felé megjavul, csak nem akarják elhinni neki… Szóval nem Torzonborz, hanem inkább Preußler titka, hogy olyan autentikus, magától értetődő mesélői hangja van, amit öröm olvasni, felolvasni, hallgatni is. És a többi szereplő egytől-egyig csodálatos, csupa gyöngyszem. Megnyerő a két fiú, annyira ügyesek. De a mellékalakok és az ő sztorijaik is mind feledhetetlenek.

Torzonborz meséjében a felnőtt szereplők kissé esetlenek; a két kisfiú, Jancsi és Lackó viszont kifejezetten talpraesett és leleményes. Egy kisgyerek könnyen azonosul ezzel a felállással?

Gondolom, igen. Hiszen naponta kénytelenek szembesülni vele, hogy a felnőttek nem ismerik el és fel a kompetenciáikat. Magyarul: nem bíznak bennük. Ahogy Üstöllési, a változó rangú, de mindig egyformán fontoskodó főrendőr sem. Pedig éppenséggel lehetnének néha kétségei önmagával szemben… Szóval édes a bosszú, jó lehet ilyet olvasni gyerekként.

Szokta az elkészült fordításokat gyerekeken tesztelni?

A sajátjaimon, igen. De csak ha igénylik. És ki szoktam kérni a tanácsukat, például a névválasztásnál. Aztán többnyire nem fogadom meg… De ez legyen az én bajom.

Preußler meséjének egyik filmfeldolgozása már eljutott Magyarországra Hotzenplotz, a rabló címmel. Mennyire volt könnyű magyarosítani a Torzonborz szereplőinek neveit?

Némelyiké adta magát, pl. az Üstöllési. Volt, ami elsőre beugrott, aztán hosszan hezitáltam, lehet-e ezt egyáltalán. A két gyerek-főszereplő nevére gondolok: Paprika Jancsi, Vitéz Lackó. Ez egy kicsit – elnézést a modoros újmagyar kifejezésért – „túlgondolt” az eredetihez képest, mert felidézi a régi vásári bábjátékok két közkedvelt figuráját, és azt hiszem, Preußler hőseinek nevében nincs benne ez a többlet. Végül maradtam a Jancsi-Lackó neveknél, a legelején jelzem, hogy nem „akármilyen” Jancsiról és Lackóról van szó, de ez a történet folytatásában nem sok vizet zavar. A legkevésbé a címszereplő nevével vagyok megelégedve. Jól hangzik, és a címben is ütős, de nem adja vissza azokat az asszociációkat, amiket az eredeti. Tény, hogy nem találtunk jobbat ennél. A filmet viszont még nem volt alkalmam megnézni, nagyon kíváncsi vagyok rá.

Mindhárom Torzonborz-könyv megjelent most magyarul. A fordító dolgát megkönnyíti, ha könyvsorozatot fordít?

Nem könnyebb, nem is nehezebb sorozatot fordítani. Van benne némi zsákbamacska-jelleg, főleg ha nincs alkalmunk előre, egyben elolvasni az egész sorozatot. Bizonyos elemek az első kötetben mellékesnek tűnnek, később nyernek jelentőséget, és ennek megfelelően kell(ett volna) kezelni őket a kezdet kezdetétől… Azon kívül következetesnek kell lenni, és a visszatérő elemek (nevek, szófordulatok) nem változhatnak, mert az olvasó szerencsére igen éber. Ezeket leszámítva sorozatot fordítani azért jó, mert az ember kényelembe helyezheti magát egy történetben hosszabb időre is.

A Torzonborz-történetek után A kis szellem című Preußler-könyv is megjelent, szintén az ön fordításában. Várhatóak újabb Preußler-könyvek is?

Ősszel, A kis boszorka. Éppen most dolgozom rajta. Úgy tudom, a kiadó ezután már nem tervez folytatást.

A fordítások már Otfried halála után készültek. Mennyivel könnyebb úgy fordítani, ha még lehet egyeztetni a szerzővel? 

Van kollégám, aki fölösleges fakszninak tekinti, de én szeretek kommunikálni a szerzővel. Szinte kizárólag kortársakat fordítok. Előfordul, hogy nincs kérdésem, ilyenkor is szoktam udvariasságból egy bemutatkozó levelet küldeni. Volt szerző, aki azért gyanakodott a képességeimre, mert nem voltak kérdéseim. Általában azért vannak, de igyekszem rövidre fogni őket, hogy ne nyaggassam fölöslegesen a szerzőt, hiszen az internetnek köszönhetően szinte kivétel nélkül minden kérdéses hely tisztázható. Ráadásul a problémák zömének megoldásában az tud segíteni, akinek magyar az anyanyelve; ideális esetben maga is fordító, tehát a felbukkanó problémát ugyanúgy fordítási-nyelvi természetűnek látja, mint én. Ilyen szempontból az ideális szerző Terézia Mora, aki mindkét nyelvet tökéletesen uralja, ráadásul maga is fordít. Sajnálom, hogy Otfried Preußlerrel már nem találkozhattam személyesen. Szerettem volna megköszönni neki ezeket a könyveket. A szöveggel kapcsolatban nem lett volna kérdésem, de szívesen meséltettem volna az életéről.

Fordította már magyarra többek között Erwin Moser, Erich Kästner, Christine Nöstlinger gyermekkönyveit. Kitől fordítana még szívesen?

Nem tudok válaszolni rá, mert a kiadói szerkesztők sokkal jobban ismerik a kortárs német nyelvű gyermek- és ifjúsági irodalmat, mint én. Olyan szerző, akit én ismerek és ők nem, kevés van. Ami a „felnőtt” irodalmat illeti, régi vágyam, hogy Katja Lange-Müllert fordíthassak, mert meggyőződésem, hogy a nyolcvanas évektől induló magyar prózán edződött olvasóknak meghitten ismerős lenne.

Fordított már gyerekeknek, felnőtteknek, tinédzsereknek is. Melyik a legkönnyebb feladat egy fordító számára?

A legnagyobb szabadság a gyerekkönyvek fordításban van. Azt képzelem ilyenkor, hogy mesélő vagyok, aki nem lefordít, hanem továbbad egy történetet. Ez nem azt jelenti, hogy önkényesen átírom a szöveget, hanem hogy megpróbálom egy mesélői hanghoz – a sajátomhoz, hiszen nekem csak ez van – igazítani, helyenként bővíteni, másutt rövidíteni, ahogy a mesélés áradása engedi és megkívánja. Eddig még minden kiadó elfogadta ezt a hozzáállást. A névadás is más a gyerekkönyveknél, mert nem terhelhetjük meg a szöveget idegen hangsorokkal. Ez egyrészt többletfeladatot jelent, másrészt újabb játékteret nyit a fordító számára, és én élek is ezzel a lehetőséggel. Tinédzsereknek keveset fordítottam, pedig jó lenne! Biztosan fogok is, mert a gyerekkönyv-fordítást is csak erősen és őszintén kívánni kellett, és megkaptam.

A Torzonborz-sorozat kötetei:

Torzonborz, a rabló
Torzonborz újabb gaztettei
Torzonborz megjavul

(A nyitóképet Rick Zsófi készítette.)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top