David Robert Mitchell rendező saját bevallása szerint egy visszatérő rémálom volt a Valami követ kiindulópontja, és bár én sem számítok túl jó alvónak, de ezek alapján kicsit sem irigylem Mitchell éjszakáit. A Valami követ című film elsősorban a hatásra utazik, nem csoda, hogy Amerikában tódulnak a moziba a horror-rajongók.
Valami követ (It Follows), 2014. R.: David Robert Mitchell. Bemutató: 2015. június 25. Forgalmazza a Vertigo.
A Valami követ eléggé lecsupaszított film, viszont cserébe nagyon intenzív: alig hagy a nézőnek nyugvópontokat, ha pedig hagy, többnyire akkor is csak azért, hogy a gyanakvást elaltatva újult erővel támadjon. Ugyan a filmben előkerül egy T.S. Eliot vers, valamint Dosztojevszkijtől A félkegyelmű is, de ez csak pillanatokra kavarhatja meg a nézőt: a Valami követ nem akar több lenni egy horrorfilmnél, de ez nem is baj.
Ha eljön Tudodki
A helyszín egy tetszőleges amerikai kertváros, az időpont pedig kissé kacifántos, mert ugyan a filmben vannak egészen új autók, meg szerepel benne egy különös alakú e-olvasó is, mégsem tűnik kifejezetten jelenkorinak. De a film szempontjából tökéletesen mindegy, hogy a főszereplő tinédzsereknek miért nincs mobiljuk, vagy éppen miért nem Twitteren kérnek segítséget.
A történet nagyjából annyi, hogy a főszereplő lány, Jay szexuális úton megörököl egy természetfeletti sorozatgyilkost, aki különös szabályok szerint rémiszti halálra az amerikai kisváros kiválasztottait. Mikor már barátai is rájönnek, hogy valami tényleg nem stimmel, együtt próbálják meg legyőzni a Valamit, csak ahogyan az lenni szokott, ezt a Valamit egyáltalán nem könnyű legyőzni.
A láthatatlanná tevő köpeny
Nem könnyű, mert csak azok számára látható, akit egyszer már meg akart ölni, a kívülállók viszont csak a pusztítást láthatják, amit a Valami azért végez, hogy áldozatához hozzájuthasson. Ráadásul a potenciális áldozatok sem azonnal ismerik fel a Valamit, mert mindig más alakban jelenik meg – de természetesen a legtöbbször valami visszataszító álruhában. A Valami egyik gyenge pontja, hogy elég lassú, az erőssége viszont az, hogy nem nagyon jönnek rá, hogy mi a másik gyengéje.
A Valami ráadásul furcsa szabályok alapján mindig csak egy emberre támad, így a Valamit úgy lehet egymásra ragasztani, ahogyan az általános iskolások egymásra kenik a leprát. Ebből származik egy-két félreértés, illetve nem teljesen átgondolt nemi aktus. Néhányszor eszünkbe juthat a Donnie Darko is, de inkább a miliő miatt, a Valami követ egyáltalán nem törődik annyit a szociális környezet felépítésével, mint Richard Kelly kultfilmje. Így például az sem derül ki igazán, hogy miért vannak ennyire magukra utalva a srácok – persze így tűnik csak igazán hiábavalónak Jayék harca a Valami ellen.
Félelem és reszketés a kertvárosban
A Valami követ nagyjából olyasmi a horrorfilmnek, mint a Mad Max az akciófilmnek: nincsenek hangsúlyos dialógusok, egymásra épített karakterek, átgondolt menekülési tervek, csak a lényeg legjava – ahogyan a Mad Maxben folyton egy autósüldözést láttunk, addig itt a film nagyrészét egy intenzív emberüldözés teszi ki. És ha éppen rettegni támad kedvünk, akkor ez éppen elég is lesz.
Részlet a filmből:
