Száz diák segített Viola Szandrának a költészet népszerűsítésében. A testverselő költőnő ezúttal középiskolásokkal együtt vette birtokba a Hősök terét, hogy egy gigantikus testverseléssel vonja magára a járókelők és turisták figyelmét.
Világosan a homályt. Szándéktalanabbul, mint lehet. Keskenyebben, mint a pillanat. Kívülről nézd, hogyan tépik szét – széttépve magad.
– ezt a Mészöly-versidézetet írták magukra a diákok, és a versidézettel gyakorlatilag az egész Hősök terét átérték. Minden diák egy betűt kapott a költeményből, és így alkották meg a gigantikus, élő költeményt.
Vége a tanévnek, vége a Könyvhétnek, azonban nem szeretnénk, ha mindezzel a versolvasásnak is vége szakadna. A Hősök terén tartott akciónkkal kifejezetten a kortárs versre szerettük volna felhívni a figyelmet, mert „hiába” a Könyv Ünnepe, sajnos még mindig inkább az irodalmilag nem igazán értékelhető „ponyva” regények szerzőinél állnak sorban a legtöbben dedikáltatni. Csak igen kevés kortárs költőről mondható el, hogy tehetségéhez méltóan ismert lenne
– mondja az ötletgazda, Viola Szandra.
Hogy miről szólt a mai akció?
Az viszont örömmel tölt el, hogy ennyi fiatalt sikerült mozgósítanom a kortárs vers népszerűsítésének égisze alatt. Az Európa 2000 Középiskola diákjai minden bizonnyal már kellő reflexióval fognak rendelkezni ahhoz, hogy a későbbiekben is ki tudják majd választani a kínálatból a valóban értékes olvasnivalót, hiszen az iskola rendszeresen hív meg kortárs szerzőket vendégelőadónak, s mindezzel kiváló példával jár elől. A mai akció erről is szólt, vagyis arról, hogy az irodalomnak nincs vége pl. Radnótinál (ahogy sok iskolában általában eddig jutnak el a tananyagban érettségiig), hanem fontos a kortárs szerzőket is megismerni!
– mondja a költőnő.
Szeretné megváltoztatni Budapestet
Ezen kívül szerettem volna érdekes élményt okozni a járókelőknek. Szeretném, ha Budapest olyan kulturális főváros lenne, ahol bármikor, a legváratlanabb pillanatokban is bele lehet botlani érdekes művészeti performanszokba, s ezzel néhány percre megtörni a hétköznapok idejét a szakrális idő javára. Természetesen azt is szerettem volna, ha maga a választott vers is nagy figyelmet kap, hiszen Mészöly Miklós Ars poetica című verse véleményem szerint zseniális.
